Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I

TISZA ISTVÁN NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 17 val, a konkrét követelések azonban nagymértékben bővültek. E memorandum követelte, hogy a román tanulók oktatása román nyelven folyjék. A kormány módosítsa az 1907. évi XXVII. tc-et, ismerje el a két román hitfelekezet iskolafenntartási jogát ott is, ahol a felekezeti iskolákat már beszüntették. A felekezeti népiskolák ellenőrzési joga az egyházat illesse, állami tanfelügyelők pedig csak olyanok legyenek, akik a román oktatás iránt is kellő érzékkel és jóakarattal bírnak. Az állami tanfelügyelők az egyházakkal közösen ellenőrizzék az iskolákat és a fegyelmi eljárásoknál egyöntetűen járjanak el. Azt is követelték, hogy lelkészeket is alkalmazhassanak ideiglenesen tanítóként s egyházaik román tannyelvű középiskolákat, ipari és szakiskolákat állíthassanak fel. Ehhez a kormány adjon anyagi támogatást is az egyházaknak. A román nyelv és irodalom kötelezővé tétele a románok által lakott vidékeken, a felekezetek és egyletek internátusfelállítási joga is szerepelt a memorandumban. A vallástanítást a román tanulók számára egységesen románok lássák el. Tartsák tiszteletben a román nép tradícióit s ezt a tanterv is vegye figyelembe. Megismételték továbbá a hajdúdorogi egyházmegyéhez csatolt egyházközségek visszacsatolását s részletezték a román egyházak sérelmeit. Követelték a sajtószabadság biztosítását, a román sajtótermékek akadálytalan behozatalát, a gyülekezési és egyesülési jog szabad gyakorlását, az országgyűlési képviselői választások szabadságát és tisztaságát stb. Megismételte a memorandum a román nyelvű beadványok lehetőségének elismerésére vonatkozó korábbi, a lefordítási kötelezettségek nélküli igényét, a román feliratok engedélyezését a törvényhatósági, állami és községi hivatalokban. Végül a magyar kormányban tárcanélküli román miniszter részvételét, továbbá a belügyi és közoktatásügyi minisztériumnál egy-egy román államtitkár alkalmazását kérték.37 1913 decemberében és 1914 januárjában többízben vitatták a két fél eltérő plattformját. 1914 januárjában összeült a román nemzeti komité. Rögtön kiderült azonban, hogy többsége nem fogadja el Tisza javaslatát. Czernin, a Monarchia ekkori bukaresti követe ebben a helyzetben, időnyerés céljából, a tárgyalások s a döntés elhalasztását kérte Tiszától. Ezt tanácsolta a román liberálisokvezetője, Bratianu is a román nemzeti párt vezetőségének. „Ha másként nem lehetséges — sürgönyözte Czernin 1914. január 15-én Tiszának —, akkor véleményem szerint inkább el kellene napolni a tárgyalásokat azzal a határozott kijelentéssel, hogy azokat néhány héten belül ismét felveszik. A hivatalos szakítást azonban minden körülmények között meg kellene akadályozni."38 A bukaresti és bécsi tanácsok eredményeként a párt elhalasztotta döntését. Tisza a kompromisszum sikere érdekében segítségül hívta a kormányhoz lojális román püspöki kart s a főispánokat. 1914. január 23-án a püspökökhöz írott levelében részletezi eddigi tárgyalásait: Akikkel tárgyal, azokban megvan a hajlam a megegyezésre, de a párt bizottsága — folytatta Tisza —, amely az utóbbi napokban tartotta üléseit, nem fogadja azt el. „Úgy látom, a több politikai belátással bíró békésebb elemek nem merték határozatra vinni a dolgot, félve, hogy kedvezőtlen határozattal kompromittálják a sikert." Ezért abban állapodtak meg, hogy 10 — 15 nap múlva folytatják az egyezkedést. Ezalatt a bizottság tagjai időt nyerhetnek, s ezt a püspökök is megfelelően ki tudják használni. „Bennem meg van a komoly akarat segítségére sietni a békét kívánó tényezőknek — írta Tisza —, de nem áltathatom őket azzal, hogy mélyreható, jelentékeny módosításokat engedélyezhessek, mert 37

R. E. K. L. Tisza-ir. 46. cs. 53. sz. 38 H. H. St. A. Interna LXIX. 2 Századok 1970/1