Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
TISZA ISTVÁN NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 15 kívánta elérni: a 67-es közjogi alap megszilárdítását, az uralkodó osztályok hatalmának biztosítását a dualizmust bomlasztó erőkkel szemben. Az engedményeket is magában foglaló Tisza-féle nemzetiségi politikát az ellenforradalmi korszak történetírása „liberális", a „megértés útját szolgáló" és hasonló jelzőkkel illette. Ezzel akarta leplezni Tiszáék nagymagyar koncepciójának a nemzetiségek beolvasztását tartalmazó programját. Tisza látta a nemzetiségek megerősödését, önállósodási törekvését s bizonyos látszatliberalizmussal akarta ezt az objektív történeti folyamatot feltartóztatni. A Nemzeti Munkapárt s Tisza nemzetiségi politikája voltaképpen a háborús felkészülést és az egységes magyar állam megerősítését szolgálta. Tisza 1913. október 27-én és 28-án folytatta egyezkedő tárgyalásait a román nemzeti párttal, pontosabban annak három vezetőségi tagjával, Braniste-val, Mihalji-val és Maniu-val. A vitatott kérdések köre a nemzetiségi politikusok kívánságainak szaporodásával kibővült. Tisza István 1910 őszén még csak főleg egyházi, iskolai jellegű román nemzeti követelésekről tanácskozott Mihu román nagybirtokossal s az engedményekért a román nemzeti párt feloszlását kérte. A Lukács-kormány idején már közvetlenül a román nemzeti párt vezetőivel tanácskozott, s az alkudozások középpontjába az iskolai, kulturális és politikai kérdések s ezen keresztül a magyar kormányok magyarosító politikája került. 1913 őszén a megegyezési feltételeket már mindkét I részről terjedelmes memorandumok rögzítették. Tisza bizalmas feljegyzéseiből, parlamenti és sajtónyilatkozataiból nemcsak megerősödő kompromisszumvágya tűnik elénk, hanem a megegyezés útjában álló súlyos akadályok is szembeötlenek. Az egyházi, iskolai és kulturális sérelmek fontos belpolitikai rendszabály-vitákkal bővültek. A román nemzeti párt többek között annak lehetőségét követelte, hogy a románok az elsőfokú törvénykezés és közigazgatás terén saját anyanyelvü• ket használhassák. A megegyezés feltételeként a választókerületek beosztásánál 50 román többségű kerület megállapítását kérték. A végrehajtó hatalom adott rendszerének módosításaként román főispánok kinevezését s a minisztériumokban román államtitkárok alkalmazását is kívánságaik közé sorolták. Tisza azonban csupán egyházi és iskolai sérelmeik orvoslását ígérte, áz 1913. október 27-i és 28-i tárgyalásokról készített feljegyzésében írta: „Tartózkodni kívánunk minden olyan eljárástól, amelyik román felekezeti iskolákat kellő ok nélkül megszüntesse vagy fejlődésükben akadályozza."32 Kilátásba helyezte az 1907-es népiskolai törvény revízióját s a román többségű iskolákban az anyanyelv szabadabb érvényesülését. Nem zárkózott el a román többségű vidékek középiskoláiban a román nyelv és irodalom tanítása elől sem. ,,Középiskolákban behozzuk az illető vidéken tömegesebben beszélt valamely nem magyar nyelvnek és e nyelv irodalmának tanítását is — írta —, ami módot nyújt a nem magyarajkú növendékeknek anyanyelvük és saját irodalmuk alapos művelésére."33 A választókerületek javasolt beosztására, a végrehajtó hatalom módosítására, a közigazgatás és alsófokú törvénykezés nyelvére vonatkozó nemzeti követeléseket azonban nem fogadta el. Az elsőfokú törvénykezés és közigazgatás nyelvével kapcsolatban csupán azt tartotta lehetségesnek, ,,hogy úgy a bíróságok, mint a közigazgatási hatóságoknak a néppel érintkező tagjai az illető vidéken 32 R. E. K. L. Tisza-ir. 18. cs. 33 Uo.
