Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
14 J'ÖLÖSKEI FERENC Tisza persze tisztán belpolitikai szempontból sem tartotta megfelelőnek a nemzetiségi kérdés adott kereteit. Nyugtalanította a burzsoá nemzetiségi pártok demokratikus nemzeti programjának növekvő népszerűsége. Politikai pályájának tapasztalatai alapján nem hunyhatott szemet a dualizmus-barát, arisztokrata főpapi rétegek befolyásának csökkenése előtt. Az első világháború előestéjén láthatta már, hogy a magyar kormányoknak a demokratikus és nemzeti mozgalmakkal szembeni terrorisztikus intézkedései sem állhatják útját az erősödő, új dualizmusellenes demokratikus nemzetiségi áramlatoknak. A Monarchia Balkán-politikájával összhangban ezért újabb és újabb engedményeket ígért, elsősorban a magyarországi románok és Horvátország számára. Megbízásokat adott ki a szlovákok sérelmeinek összeírására is. 1914. január 1-i beszédében mondotta: „A jövő feladatai között fontos az erőgyűjtés, a katonai hatalom fejlesztése. De talán fontosabb még ennél is az erőgyűjtésnek az a belső munkája, amely a hazánkban létező súrlódási pontoknak lehető eliminálását kívánja."2 9 Az engedménypolitikával új, a réginél szélesebb alapokon nyugvó, dualizmus-hű politikai vezetőréteg kialakítására törekedett. Az engedmények miatt azonban az úri, nacionalista ellenzéki támadások kereszttüzébe került, anélkül, hogy célját, a demokratikus nemzetiségi irányzatok megnyerését tartósan elérhette volna. Tisza 1910-es évekbeli pályájának eddigi rajzából, kormánypolitikai célkitűzései vizsgálatából úgy tűnhet: engedményekkel átszőtt nemzetiségi ( politikája alapjaiban eltért antidemokratikus, a liberalizmus elemeit is felszámolni szándékozó általános belpolitikájától. Különbségek kétségtelenül mutatkoztak. A nacionalizmustól elvakított magyar uralkodó osztályokkal szemben felismerte: pusztán csak terrorral nem számolhatja fel a dualizmus közjogi és társadalmi rendszerével szembeforduló nemzetiségi irányzatokat. Inkább olajat önt a tűzre, így akarata ellenére tovább erősíti azokat, s előbb- i utóbb anyaországaik politikájához sodorja őket. Ezért tartotta elengedhetet- < lennek e téren az engedményeket. Nem ítélte el ugyanakkor továbbra sem a terrort. Sőt például Berchtoldhoz írott, a horvátországi politikai viszonyokat s terveit részletező bizalmas levelében az alkotmányos kormányzás feltételének egyenesen a megelőző abszolutizmust tartotta. ,,A királyi biztosság . abszolút szükségszerűség volt — írta —, ami minden ellenségeskedés ellenére lényegében be is igazolódott. A sajtó agitálását megakadályozták, és bizonyítékot szolgáltattak, hogy a Magyarországgal történő államjogi szövetség megkötése ellen irányuló törekvések tulajdonképpen a korona teljes hatalmával állnak szemben. A következő enyhülés ennek a körülménynek köszönhető."30 Khuen-Héderváry Tiszához írott 1913. augusztus 7-i levelében szintén azért dicsérte a Cuvaj-rezsimet, mert lehetővé tette a megegyezés előkészítését.3 1 Tisza általános antidemokratikus belpolitikája és nemzetiségi politikája között lényeges különbségek azonban azért sem lehettek, mert belpolitikai rendszabályai — a választójogi és esküdtszéki reform, a sajtótörvény, az egyesülési és gyülekezési jog korlátozása stb. a nemzetiségi vidékekre is kiterjedtek. Sőt a helyi közigazgatás túlkapásai, — amint a nemzetiségi vezetők és sajtó panaszaiból minduntalan kitűnt, — itt jelentkeztek a legbrutálisabban. Az indító okok is azonosak voltak. Az egyezkedéssel ugyanazt a célt 29 Az Újság, 1914. jan. 2. 30 R. E. K. L. Tisza-ir. Tisza levele Berchtoldhoz, 1913. szept. 6. 31 R. E. K. L. Balogh Jenő-ir. 10. cs.
