Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Wittman Tibor: Németalföld aranykora (Ism. Székely György) 188/I

191 TÖRTÉNETI IRODALOM Brabant népsűrűsége a XVI. század elején Flandria népsűrűsége a XVI. század elején Holland népsűrűsége a XVI. század elején Hollandban városlakó a népesség Brabantban városlakó a népesség Antwerpen lakossága a forradalom küszöbén Gent lakossága a forradalom küszöbén 50 50 felett 50 felett 50%-a 32%-a 86-100 000 kb. 60 000 1526: 1469: 1514: 42 42 47,5% 1506: 80-100 000 1506: 80 000 lapjain szétszórva ismerhetjük meg a szerző felfogását a társadalmi alakulásról. A társadalomnak mintegy középhelyén szerepelteti az „iparos osztály"-t (21. 1.), a nemesek alatt és a forradalmi válságtól áthatott tömegek felett. Alig később, mindenesetre a polgári forradalom előestéjén, az inkvizíció működése idején viszont már átcsoportosítja az osztályokat: „ajZ uralkodó osztály nemesi és polgári rétegei" (61. 1.) szerepelnek. Míg fentebb hiányoztak a patríciusok, most mellékessé váltak az iparosok? Az utóbbiak ugyanis még aligha számíthatók az uralkodó osztály rétegének. A forradalom sodrában már jogosultabb az a megfogalmazás, amely hangsúlyozottan fejezi ki „a tömegek és az uralkodó kereskedő oligarchia közti osztályellentéteket" (128. 1.). Itt meg a nemesség esett ki az elemzésből. Wittman igen alaposan és a világnézet, tudomány, művészet összefüggéseiben mutatja be a humanizmus, előreformáció, misztika és reformáció áramlatait ós irányzatait. Éppen ezáltal sikerül megteremtenie a XV — XVI. századforduló művelődéstörténetének és politikai fejleményeinek áttekinthető, egységes vonalban tárgyalását. Helyesen, de nem teljesen emeli ki, milyen sokoldalú nemzetközi kapcsolatokba lépett a németalföldi reformáció. Az angol reformátor William Tyndale Antwerpenben vezetett vitát 1531-ben Morus Tamás ellen. Nem egy angol a reformáció eszméit Antwerpenben ismerte meg s viszont a XVI. század második felében Antwerpenen keresztül nyert a protestáns Németalföld sugalmazást Angliából. De az ilyen angol kapcsolatok gazdasági alapjai sem kaptak megfelelő bemutatást. A gazdaságtörténetből, a közgazdasági elméletek történetéből egyaránt ismert Sir Thomas Gresham Antwerpenben működött, mint az angol korona ügyvivője. Az ő említése annál inkább indokolt lett volna, hiszen 1567-ig Németalföldön tevékenykedett. A kálvinisták Angliába menekülése, amit a szerző tárgyal, csupán egyik mozzanata a korabeli angol — németalföldi kapcsolatoknak. Helyesen mutatja be Wittman a pápa- és spanyolellenes kálvinista prédikátorok nagy vonzóerejét, ami az adott helyzetben a kálvinizmust részben az erdei titkos összejövetelekre vezette. Ennek sikere összefügg a kálvinista hívek összetételének átalakulásával. Az irodalomban olyan álláspont is kifejezésre jutott, hogy az 1560/70-es években a harcos kálvinista prédikátorok az eredetileg talán legnagyobb protestáns csoport, az anabaptisták nagy részét is maguk mellé állították, mivel azok kiábrándultak irányzatuk pacifizmusából és passzív ellenállásából (G. 7?. Boxer: The Dutch Seaborne Empire 1600—1800. London, 1965. 129. 1.). Az 1566-tól számított forradalmi események leírása a könyv etgyik fő alkotóeleme, ahol a szerző tömören fejtette ki széleskörű kutatásai döntő eredményeit. A sok tekintetben új, mindenesetre értékelésében javarészt újszerű fejtegetések a magyar olvasót is megismertetik a nagy feltűnést keltett kutatásokkal. Már korábbi tanulmányait, amelyek a könyv részbeni alapjai, a leghivatottabb szakkritika méltatta, Jan Dhondt és munkatársai tollából (Revue du Nord, T. XLIV, No 173, 1962, 139—140. 1.). Néhány részletre nézve azonban úgy érzem, hogy nem volt indokolt az újjáértékelés. A szerző a nemesi ligamozgalom elemzése során végül is (67. 1.) annak feltétlen királyhűségót emeli ki, tagjai szerinte magukat a király „koldusainak" nevezték, akik a koldustarisznyáig hűek hozzá. A megállapítás azonban nem cáfolja azt az elterjedt nézetet, hogy 1566. április 5-én Berlaymont helytartói tanácsos megvetően nevezte koldusoknak a kérvényt benyújtó nemeseket („Et comment, Madame, votre Alteze at elle crainte de ces gueux?"), amire április 8-án Brederode hívei öltöttek koldusmezt egy ellenzéki banketten. A jelmondatos érmet polgárok is hordták (J. L. Motley: i. m. I. köt. 481—482. 1., A. de Meeüs: i. m. 222 — 223. 1.). A szerző továbbá ebben az összefüggésben mellőzi a kálvinista kereskedők, polgárok külön szervezetét, a „kereskedők compromissumát", s ennek aktív kapcsolatát a nemesi ellenzékkel (Ernest Lavisse —Alfred lîambaud: Histoire générale du IV« siècle à