Századok – 1970

A MŰVELŐDÉRTÖRTÉNET KÉRDÉSEIRŐL - Hermann István, L. V. Cserepnyin, V. M. Gardanov, Kabos Ede, Vörös Károly, Szabad György, Szűcs Jenő, Aradi Nóra, Földes Éva, Szilágyi János, Márkus László, Mátrai László hozzászólásai (Összeállította Glatz Ferenc) 156/I

160 HOZZÁSZÓLÁSOK hatását az egyéb tudati tényezőkre stb. Eredményesnek látszik általánosan alkalmazni a szovjet kultúrtörténeti kutatásban elfogadott, az életmód kultúrája körébe eső ezen jelenségeknek összefoglaló megjelölésére szolgáló „büt" (életmód) fogalmát. A hozzászóló ezután méltatta a lenini kultúra-felfogásnak már a főreferátumok által említett széleskörű voltát. Kabos Ede, az MSzMP KB Párttörténeti Intézetének csoportvezetője,, A munkásművelődés történeti kutatásának kérdései, helyzete, feladatai" címmel tartott korreferátumot. Miután jelezte, hogy természetesen nem vállalkozhat a téma egész problematikájának kifejtésére, általában a művelődés és a munkásművelődés viszonyáról szólt először. Azokkal a nézetekkel szemben, melyek a ,, két kultúrá"-ról szóló lenini álláspont félreértése következtében a munkáskultúrát valami abszolút különálló diszciplínának tekintik, ő művelődés és munkásművelődés viszonyában az összetartozást érzi jellemzőnek, nem feledkezve meg az összetartozás ellentmondásos tartalmáról sem. „Az említett helytelen felfogás a társadalmi kultúra többi oldala és a munkásosztály kultúrája között csak olyan összefüggést ismer el, hogy utóbbi az előbbinek puszta antitézise s szerinte csakis ilyen viszonylatban lehet a kettő együttes történeti feldolgozás tárgya" — mondotta Kabos Ede a két kultúra dogmatikus értelmezéséről. Utalt itt arra, hogy a kultúrában, mint minden átfogó társadalmi jelenségben, megtalálhatjuk egyidőben az összhang és ellentmondás mozzanatát. Ez azt jelenti, hogy a kultúrában általános, nemzeti és osztálytartalom állandóan egymással keveredve, ho! összhangban, hol harcban van jelen. A munkásművelődés két szálon kapcsolódik a köztörténethez: az „általános művelődéstörténet"-en és a munkásmozgalom történetén keresztül. Ez mindjárt azt is mutatja, hogy miként illeszthetőek a munkáskultúra kérdései a szintetikus történeti összefoglalóba. A hozzászóló ezután azt körvonalazta, hogy mit érthetünk munkáskultúrán, mi tartozik a munkáskultúra történetének tárgykörébe. Noha egyetért Elekes Lajossal, hogy helytelen lenne „parttalanná" szélesíteni a kultúra felfogását, mégis a tárgykör hagyományos felfogását szükségesnek tartja tágítani. A munkásművelődés története kutatásába tartozó mozzanatokat három csoportba sorolta: az elsőbe tartozik, mondotta, a munkásosztály kulturális állapotának, helyzetének vizsgálata valamely meghatározott időszakban, vagyis a munkásság kulturális helyzetének statikus megragadása. A másodikba sorolhatóak a munkáskultúra dinamikus elemei, „lényegében a munkásságnak politikai pártja által irányított kulturális osztályharca", a harmadikba pedig a munkásosztály létének, helyzetének tükröződése a tudományos és művészeti alkotásokban. Az első kutatási terület feladata, „hogy feltárja azoknak az anyagi és szellemierkölcsi javaknak mennyiségét, minőségét, színvonalát, amelyek az adott időpontban a munkásság tömegeinek tényleges birtokában vannak". Ez tulajdonképpen az életmód kultúráját jelenti, a szovjet előadók által említett „büt" fogalma alá tartozó jelenségek együtthatását. E területen számos tudományág együttműködésére van szükség (gazdaságtörténet, ideológiatörténet, etikatörtónet, etnográfia, szociográfia stb.) s már csak ezért is a kutatás legbonyolultabb feladatai itt adódnak. Olyan nehezen megközelíthető jelenségeket kell itt leírni ós elemezni, mint foglalkoztatottság ós munkakultúra, bérezés, munkakörülmények, alkoholizmus, analfabétizmus, olvasás, vallás, babona hatása stb. Nyomon kell követni ezek eredetét: a kulturális jelenségek népi-paraszti forrásáig, az idegenajkú munkásság által hozott elemek gyökeréig. Mi szűrődik le a „nagy" kultúrából és a polgári kultúra „szemetéből" a munkásság közé, hogyan ötvöződnek — vagy egyáltalán eggyéötvöződnek-e — ezen különböző kulturális elemek Î Alakul-e ki a munkásság legalább egyik csoportjára jellemző kulturális összkép? Kabos Ede fogalmazása szerint: „E szférában tehát végeredményben azt kutatjuk, hogyan részesedik a munkásság egy adott időszakban a nemzet kulturális összvagyonából és kulturális össztermékéből." A második kutatási terület, a jelenségek második (dinamikus) csoportja az, hogy mindezt „hogyan emeli magasabb szintre a kulturális harc". „Itt törekvésekről, tudatos tendenciákról, mozgalomról, a munkásintézmónyek kulturális tevékenységéről van szó." Ide tartozik annak megvizsgálása, hogy a munkás mit kap kulturális téren a szervezettől, mennyire öntudatosít, nevel önismeretre, műélvezetre, mennyire ad általános műveltséget a munkásszervezet a munkásnak. De ide kívánkozik a munkásszervezet politikai propagandájának, agitációjának tárgyalása IS, jjdiZ összeütközés az uralkodó osztály kultúrpolitikája ós a munkásosztály politikai pártjának kultúrpolitikája között". „Ez alapjában a kultúrának, mint az osztályharc terepének és eszközének bemutatása." A harmadik problémakör a munkássors, a munkásküzdelem tükröződése az alkotásokban. Emlékeztetett arra az ismert összefüggésre, hogy a szocializmus ideológiáját szükségszerűen csakis a polgári tudomány birtokában levő gondolkodók dolgozhatták ki, az ideológiát úgy kellett „kívülről" bevinni a mozgalomba. Ehhez hasonlóan a munkásság sorsa, ügyük igazsága is először a „polgárságból jött alkotók" műveiben jelenik