Századok – 1970

A MŰVELŐDÉRTÖRTÉNET KÉRDÉSEIRŐL - Hermann István, L. V. Cserepnyin, V. M. Gardanov, Kabos Ede, Vörös Károly, Szabad György, Szűcs Jenő, Aradi Nóra, Földes Éva, Szilágyi János, Márkus László, Mátrai László hozzászólásai (Összeállította Glatz Ferenc) 156/I

HOZZÁSZÓLÁSOK 159 az etnográfia ebben a vonatkozásban is másként, szintetikusabb igénnyel közelíti meg a maga területét, mint a történész a magáét. Megítélése szerint történetírásunknak a jövőben, s talán részben már a készülőben levő magyar történeti szintézis munkálatai során is több figyelmet kell fordítania nemcsak a szorosabban vett anyagi élet jelenségeire, hanem a művészetnek mintegy alsó régióiba szorult építkezési, lakberendezési, ruházkodási, étkezési, szórakozási vetületeire, a divatra, az ízlésre is, hiszen ezek a művészeti stílusokkal együtt alkotják azt az életstílust, amelyeknek ismerete nélkül egyetlen korszak társadalmát sem lehet igazán megérteni és konkrétan ábrázolni. A mindennapi élet e területein kapcsolódik össze szervesen az „anyagi" és a „szellemi", válik — ha aprópénzre váltva is — közkinccsé a kor esztétikai értékelése és alkotókészsége. Ezen túlmenően pedig újabb tanulságok nyílnak egyes társadalmak belső mozgástörvényeiről. Vajon nem áll-e kapcsolatban az európai társadalom általános dinamizmusával a divat rendkívül gyors változása — vetette fel Makkai László —, az életstílusnak századokra, majd félszázadokra, nemzedékekre zsugorodó cseréje, szemben pl. a távolkeleti társadalmak etekintetben is merev konzervatizmusával? Az anyagi kultúra ilyen felfogására példaként Fernand Braudel új könyvét, a Civilisation matérielle et capitalisme-t idézte, mely az apró tárgyi valóságok mögött is a társadalom nagy mozgástörvényeit keresi. Bár maga a pozitivista művelődéstörténet is foglalkozott a mindennapi élet tárgyi felszereléseivel — mondotta, —, valójában azonban ezek mégis anekdoták, kuriózumok maradtak, legfeljebb illusztrációk a lényegesnek tartott szellemi fejlődéshez. Braudel idézett műve az első, amelyben ennél jóval többről van szó, a társadalmi mozgás tárgyi önkifejezéséről. Kezdeményezését marxi szemlélettel továbbvive, a művelődéstörténet új ágát lehetne kibontakoztatni. A magyar történelemre való hasznosítás példájaként Makkai László utalt arra, hogy a XVI — XVII. század forrásaiban, elsősorban a nagy uradalmak konvenció-jegyzékeiben sűrűn találkozunk az alkalmazottak természetbeni járandóságai között különböző posztófajtákkal. Hogy kinek mi járt, ezt szigorú és országosan elfogadott szokás szabta meg. A nagyúri familiárisok skarlátba vagy fajlondisba öltöztek, a középrendű katonák, uradalmi tisztviselők karasiát viseltek; -a paraszti sorú majorosok morva posztót, a béresek, pásztorok abát. íme gazdaság, ízlés, társadalmi presztízs együtthatása egy divatstruktúra kialakításában ! A példákat — mondotta befejezésül — lehetne étkezéssel, lakberendezéssel stb. folytatni. A forrásanyag nagy, de szétszórt és hiányzik még a módszeres feldolgozás elméleti alapja; ennek kimunkálása a feltétele annak, hogy az anyagi kultúra valóban a művelődéstörténet szerves alkotórészévé váljék. L. V. Cserepnyin, a történettudományok doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézete osztályvezetője arról beszélt, hogy miként illeszkednek a művelődéstörténeti részek a különböző szovjet összefoglaló munkák középkort tárgyaló fejezeteibe. A Vszemirnaja Isztorija, az Isztorija SzSzSzR és a Grekov által szerkesztett, az 1950-es évek elején megjelent Isztorija kultura drevnej Ruszi c. összefoglalókban a kulturális jelenségeket a köztörténeti tárgyalás során, illetve külön fejezetekben mutatják be a szerzők. A kijevi Rusz történetével foglalkozó munkában a társadalom gazdasági, társadalmi folyamatához szorosabban kapcsolódó anyagi kultúra körébe tartozó jelenségek a szellemi élettel együtt kerülnek bemutatásra. Itt kerülnek tárgyalásra a különböző (pl. lakóházak és erőd) építési módok, a korabeli ruházkodás kérdései, a közlekedési viszonyok; emellett a politikai szférához közelebb álló kulturális jelenségek: az egyház felépítése, tevékenysége, a vallásosság stb. Ez a megoldási mód a hozzászóló szerint igen gyakran alkalmazható, s egy korszak általános történetét jól láttatja együtt a kulturális élet különböző jelenségeivel. — A másik két összefoglaló műben a kulturális fejlődést külön fejezetek tárgyalják: itt lényegében csak a szellemi kultúra kap helyet, az anyagi kultúra körébe tartozó tényeket, eseményeket, folyamatokat — igaz, hogy elég szűken — az általános történeti fejlődésnél írják le. E megoldás sikerének fontos feltétele, hogy a kultúrtörténeti periodizáció egybeessék — mint ahogy általában ez így is van — a társadalomtörténeti periodizációval, mert így tud csak bizonyos összképet alkotni az olvasó az egymás után következő fejezetek alapján. Ugyanakkor a hozzászóló fenntartásainak adott kifejezést e módszerrel szemben, mondván, hogy a kulturális életet nem szabad — mint ebben az esetben teszik — csak a szellemi kulturára korlátozni. V. M. Gardanov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Néprajzi Intézete Kaukozológiai osztályának vezetője az anyagi kultúra fontosságát hangsúlyozta a kultúrán belül. A kultúra történetének megírásakor a történészeknek szintézisbe kell foglalniok az egyébként a különböző történeti disciplinák kutatási körébe eső jelenségeket: adott társadalomban a termelés eszközeit, tárgyait, eredményeit, a termelést végző osztályok, csoportok szakmai ismeretének színvonalát, munkakultúráját, a foglalkoztatottság, bérezési szint