Századok – 1970

A MŰVELŐDÉRTÖRTÉNET KÉRDÉSEIRŐL - Pamlényi Ervin: A kultúrtörténet fogalmáról, tárgyköréről 148/I

154 PAMI.ÉNYI ERVIN hatásainak vizsgálatára s ami a legfontosabb, a gazdasági fejlődés okozta társadalmi mozgás menetével való összefüggésének kimunkálására. Itt sem teheti le tollát: a következő lépés lenne — a feltételes mód nem egészen véletlen itt — azt a nagyon bonyolult folyamatot elemezni, ahogy az adott kulturális jelenségek visszahatnak a társadalom mozgására, ahogyan módosítják magát a fejlődés folyamatát: A kultúrtörténeti kutatás módszerének, menetének ez a nagyon is elvont, mechanikus sémája azonban csak halványan érzékelteti a tényleges problémákat, amelyekkel a történész ezen a területen szinte minden lépésnél szemben találja magát. Ezekre még visszatérnénk: itt csak az elmaradás okait kíséreltük meg felfejteni. Talán nem lépjük túlságosan át feladatunk határait, ha röviden jeleznénk, milyen lehetőségek kínálkoznak náluk a marxista művelődéstörténeti kutatások kibontakoztatására. Nyilvánvaló, hogy nem rövidlejáratú feladatról van szó. A művelődéstörténet iránt megnyilvánuló, rohamosan növekvő érdeklődés, — ami annak a felismerését jelenti, hogy a kulturális fejlődés rajza nélkül nem tekinthető teljesnek a történeti előadás, — abba az irányba fog hatni, hogy egész tudománypolitikai koncepciónkban a kultúrtörténeti kutatások megfelelő helyet nyerjenek. A meginduló munkálatoknak a polgári történetírás eredményeinek, módszerének vizsgálatával, kritikai feldolgozásával kell majd kezdődniük; bizonyos kezdeményezések már ma is vannak ebben a vonatkozásban. Ismerve már a szintetikus jellegű feldolgozások nehézségeit, az egyéni kutatómunka támogatása, elősegítése mellett érdemes lesz majd megfontolni a kollektív jellegű kutatások megszervezését is; ezekbe a kollektívákba be kell majd kapcsolni valamennyi, a kultúrtörténetben érdekelt tudományág szakembereit. Nem hallgathatjuk el azt a meggyőződésünket, hogy a jelenleginél magasabb színvonalú szintézisek csak több tudományág együttműködésével, komplex módszer alkalmazása útján készíthetők el. Az ilyen együttműködés persze magában rejti továbbra is az enciklopédikus jellegű összefoglalások veszélyét: ennek elkerülését legjobban egy kisebb, 20 — 30 esztendős periódus kulturális fejlődésének komplex, sokoldalú, alapos vizsgálata tenné lehetővé. Egy ilyen kollektíva rendszeres munkájában ,— sa kultúrtörténet kibontakozásának ez lenne igazi biztosítéka, — az irodalomtörténész, művészettörténész, szociológus és pszichológus a munka során kultúrtörténésszé is válnék, elsajátítaná a történeti látásmódot. A mi körülményeink között természetesen nem lehet szó olyan hatalmas tudományos műhelyekről, mint amelyek az Egyesült Államokban szállítják a feldolgozott nyersanyagot a „magaskultúrák" jellemzéséhez. De nem szabadna megrekedni nekünk sem a kisipari színvonalon; jobban ki kellene használnunk a szocialista tudományszervezési módszerek által nyújtott gazdag lehetőségeket. 3. Hátra van még röviden körvonalazni felfogásunkat néhány, a mostani vitát érintő probléma tekintetében. Kétségtelenül igaz, amire tanulmánya indításakor Mühlberg utal, hogy ti. a kultúrtörténet fogalmát a kultúra fogalmából kell kifejteni. Ezt a fogalmat Elekes professzor referátuma teljes részletességgel meghatározta: arait ehhez még hozzá lehetne tenni, az nem annyira történeti, mint inkább filozófiai jellegű lenne. Annyit szükséges azonban megjegyezni, hogy a gyakorlati kultúrpolitikában sokan ma is a kultúra fogalmát csak a szűkebb értelemben (műveltség, tudomány és művészet) használják. Erhard John teoretikusan is megkísérli ezt alátámasztani. A leszűkítést a közgazdaság és kultúra elhatárolásával indokolja; szerinte a történeti jelenségek lényegükben vagy gazdaságiak, vagy kulturálisak. Többek között Leninre is utal, mint aki a kultúráról főleg ebben a leszűkített értelemben szól.1" Ez a hivatkozás azonban felületesnek tűnik. Igaz, hogy Lenint azokban a műveiben, ahol kulturális kérdéseket tárgyal, mindenekelőtt az a kérdés érdekelte, hogy miként kell érvényesíteni Marx kultúrfelfogását a munkásosztály pártjának politikai gyakorlatában. Ezek a kérdések — Mühlberg összeállítása szerint — : A művelődés osztályjellege (ahogy minden kapitalista országban két nemzet, úgy két kultúra is van; a kultúra elsajátítása az osztályhelyzet függvénye). — A kulturális örökség (mit tud és mit kell a munkásosztálynak az eddigi kultúrából átvennie). — A kultúra felépítése az átmeneti időszakban (a szocialista kulturális forradalom). Lenin azonban egyetlen helyen sem foglalkozik kizárólag a kultúra szellemi részével. Ahol például a kulturális örökség kérdéséről ír, azt hangsúlyozza: „Birtokba kell venni az egész kultúrát, amelyet a kapitalizmus hagyott hátra és fel kell építeni belőle a szocializmust. Birtokba kell venni az egész tudományt, a technikát, minden ismeretet, a művészetet." Sorolhatnánk az idézeteket még hosszan, de úgy véljük, felesleges. Teljesen bizonyos, hogy Lenin a kultúra " Erhard John: Probleme der Kultur in der Kulturarbeit. Berlin. 1905.