Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I

TISZA ISTVÁN NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 5 körben különösen aktív volt. Nemzetiségi politikájának vizsgálata nem pusztán e kérdés növekvő jelentősége, a demokratikus forradalom érlelődésének vizsgálata szempontjából is fontos feladata történettudományunknak. Tisza több ponton lényegesen eltérő felfogást vallott elődeinél, de e téren saját korábbi elképzeléseit is módosította. Amíg a koalíció, kormányzása idején, döntően a durva erőszakra alapozta nemzetiségi politikáját, addig a Nemzeti Munkapárt — elsősorban Tisza — a magyar szupremácia megerősítésének útját nem pusztán az erőszakos magyarosítással, hanem ezzel párhuzamosan tárgyalások útján kialakított kompromisszumokkal célravezetőbbnek hitte. Tisza a nemzetiségi kérdést már házelnöksége előtt is a Monarchia nagyhatalmi jövője szempontjából vizsgálta, a dualista rendszer megszilárdításának részeként kezelte. Látta az ország határain túl a kis Balkán-államok, — elsősorban Románia és Szerbia — megerősödését, ismerte az orosz befolyás növekedését nemcsak a balkáni szláv országokban, hanem a Monarchián belüli szlávok körében is. Igyekezett összetalálkozásukat megakadályozni. Érezte: a dualizmus jövőjére ez végzetes kihatású lehet. Kezdetben szükségesnek tartotta ezért a szorosabb együttműködés kialakítását a balkáni kis országokkal. Ezzel el kívánta vonni őket az orosz expanzív törekvésektől, de megkísérelte velük a kapcsolat erősítését azért is, hogy mondjanak le a Monarchia kereteiben élő testvérnépek nemzeti mozgalmainak támogatásáról. Végül önálló állami létük elismerésével elejét kívánta venni a dualizmus föderalista átalakulásának. Az orosz hatás korlátozása s a balkáni kis országokkal való együttműködés mellett Tisza célul tűzte ki a Magyarországon élő nemzetiségek „megbékítését" is. Már 1910. július 12-i parlamenti beszédének középpontjába a nemzetiségi kérdés új rendezésének szükségessége került. Lehetővé teszi ezt szerinte a Nemzeti Munkapárt 1910 júniusi nagy választási győzelme. A hatalom birtokában ugyanis jobban nyílik mód a tárgyalásokra, a nemzetiségek „jogos érdekeinek" méltánylására, ugyanakkor erős kézzel meg lehet fékezni az izgatókat. Úgy vélte: az abszolút hatalom pozíciójából tett koncessziókat a nemzetiségek többre értékelik, mert a Nemzeti Munkapárt ezeket nem félelemből teszi.2 A Nemzeti Munkapárt 1910 júniusi választási győzelme után megszüntette a burzsoá nemzetiségi pártokkal 1910 elején kezdett tárgyalásait, megtagadta akkori ígéreteit. Hallani sem akart a vasúti pragmatika eltörléséről s nem módosította a népiskolai törvényeket sem. A minisztertanácsi ülések a sajtóeljárás szigorításaként egyre gyakrabban vonták meg a nemzetiségi és külföldi lapoktól a postai szállítás jogát.3 Tisza a sajtóeljárás terén kezdettől fogva a bírósági judikatúra szigorítására törekedett. A városi rendőrség hatáskörét több helyütt állami rendőrség vette át. A rendőri intézkedések mellett az iskolarendszeren keresztül s részben a nacionalista közművelődési foglalkoznak: Albrecht Ferenc: Forrástanulmányok gróf Tisza István román nemzetiségi politikájához, Lúgos. 1933. Gratz Gusztáv : A dualizmus kora. II. köt. Bpest. 1934. Gulya János: A máramarosszigeti rutén kérdés 1910—1914 között. Szeged. 1968. Kemény G. Gábor: A nemzetiségi kérdés története. Bpest. 1947. Katus László: Horvátország és a magyarországi nemzetiségi kérdés története (Kézirat). I. Tóth Zoltán : Magyarok és románok. Bpest. 1966. Szász Zoltán: Aromán kérdés Tisza István első kormányának politikájában. Történelmi Szemle, 1969. 3. sz. 224-239. 1. 2 Pesti Napló (a továbbiakban P. N.), 1910. júl. 12. 3 Országos Levéltár. Minisztertanácsi jegyzőkönyv (a továbbiakban: O. L. Min. tan. jkv.) 1910. nov. 5.