Századok – 1970

A MŰVELŐDÉRTÖRTÉNET KÉRDÉSEIRŐL - Elekes Lajos - Székely György-Sinkovics István -Balogh Sándor: A művelődéstörténet helye, funkciója a történelmi szintézisben 126/I

130 ELEKES L., SZÉKELY GY., SINKOVICS I., BALOGH S. érthető módon. Előbbi példánkhoz igazodva utalhatunk az eretnekek vallásosságára és annak evilági követelésekhez kapcsolódó fogalomhasználatára, aminek valóságos — a hivatalos egyház és az uralkodó osztály fogalomhasználatától eltérő, sőt azzal élesen szembeforduló — jelentőségét csak igen aprólékos, alapos elemzés világíthatja meg. Ügy véljük, a műveltség átfogó vonásainak és a bennük olykor nyiltan, olykor lappangva meghúzódó ellentmondásoknak a bemutatására sor kerülhet az ideológiák és a világnézet (az osztályviszonyok és osztályharcok) tárgyalása során, esetleg az összefüggő előadás más pontján is. De feltétlenül szükség van külön tárgyalásukra a kor művelődési viszonyainak alapvető jellegzetességeiként. Ez már a külön összefoglaló művelődéstörténeti fejezetek tárgya lehet és — megítélésünk szerint — kell, hogy legyen. b) Külön művelődéstörténeti összefoglalás kívánkozik az előbbiek értelmében minden nagyobb periodizációs egység mellé, éspedig — alább érintendő okokból — inkább annak végére, mintegy lezárásául. (Kérdés, mit értsünk itt „nagyobb" periodizációs egységen. Túlságosan egyszerű volna, és aligha lenne kielégítő az a válasz, hogy vegyük azt azonosnak a formációval, amelyben az alapvető gazdasági-társadalmi összefüggések lényegileg azonosak. Talán közelebb kerülünk a helyes megoldáshoz, ha a formáció változásait tekintetbe véve, a „nagyobb" egységet a formáción belüli alperiódussal azonosítjuk. Elképzelhető azonban, hogy ennél is árnyaltabb értelmezésre van szükség, tekintettel egyebek közt a kultúra különböző elemeinek viszonylagos önállóságára, egyes elemeinek különösen tartós megmaradására, másoknak viszonylag gyors — az alap változásait többé-kevésbé pontosan követő és kifejező — mozgására. Az „egység" időhatárainak kijelölésénél irányadónak látszik — mindenesetre viszonylag könnyebben megfogható — az uralkodó ideológiák, eszmeáramlatok, az uralkodó jog és erkölcs, a „magas" művészeteknél a fő stílusok, mindazok érintkezései és ellentmondásai, továbbá, már amennyire egyáltalán megragadható, az ún. társadalmi pszichológia körébe vonható viselkedési-magatartási normák vizsgálata. Mindez együtt, összhangba hozva a bázisban, illetőleg az anyagi műveltség területén végbemenő és a fejlődés szakaszosságát közelebbről mutató változásokkal, nagyjából alkalmas lehet a megfelelő időhatárok kitapogatására. Hangsúlyozzuk, ezek csak nagyban-egészben fognak egybeesni a fejlődés egészének periodizációs egységeivel, ezért a tárgyalásban — az időegység elvének lehető megtartása mellett — némi eltérést is el kell tűrni. így az érett feudalizmus ideológiáinak vagy művészetének egyes elemei tovább élnek illetőleg új erőre kapnak a fejlődés későbbi szakaszában, a táblabírói gondolkodás vagy a századvégi kispolgári ízlés egyes elemei napjainkig élnek stb. Ilyenféle tények nem adnak okot a periodizálás alapelveinek feladására vagy megkerülésére. Egyszerűség kedvéért azzal az esettel számolva, amidőn a művelődéstörténeti összefoglalás egy a fejlődés egésze szempontjából periodizációs egységnek (alperiódusnak, fejlődési szakasznak) a viszonyait tárgyalja, két fő feladatát a következőkben látjuk: I. Röviden tekintse át a tárgyalt időszak tágan értett művelődésének fő eredményeit és jellegzetes vonásait. Emelje ki az átfogóan jellemző vonásokat, ideértve a világkép és világnézet változásait, a tudomány és művészet fő irányait és eredményeit, az erkölcs és a magatartás társadalmilag meghatározott normáit, a konkrét életviszonyokat, mindezek egységét és ellentmondásosságát. Emelje ki az újat, amit a tárgyalt kor az előzőekhez képest a művelődés bármely lényeges területén hozott, .felezze a művelődési szintet, amelyről a további fejlődós elindulhatott és a megindult (de még ki nem fejlődött) tendenciákat is, amelyek ahhoz átvezetnek. II. Foglalja össze, mi az, amit a tárgyalt kor a kultúra felhalmozásának folyamatában adott, és mi az, ami ebből a későbbi korok — végső soron napjaink — kulturális fejlődésének alapja, előzménye gyanánt kiemelkedő figyelmet érdemel. (Ennek megvilágítása során természetesen ki lehet és kell mutatnia, mi az, ami a tárgyalt kor műveltségéből a korral, annak viszonyaival együtt elenyészett, elpusztult vagy túlhaladottá vált.) Egészében: szolgáltasson olyan építő köveket, amelyekből rekonstruálható a kultúra felhalmozásának folyamata — a maga teljes jelentőségében és ellentmondásosságában.* • Ez a témavázlat a művelődéstörténeti vita korábbi ütemezésének megfelelően 1968 őszén készölt. A szöveget készítője, Elekes Lajos 1958. november 8-án megtárgyalta a budapesti Bölcsészettudományi Kar három másik profeszszorával. A megbeszélés résztvevői: Balogh Sándor, Sinkovics István és Székely György a bemutatott szöveget elfogadták vitaindítóként. Kiegészítése Illetőleg pontosbítása céljából a következőkre hívták fel a figyelmet : 1. A kultiira fogalmának tisztázása kulcsfontosságú feladat, teljes értékű megoldásához még sok a tennivaló. Ma a fogalom szűkítő értelmezése látszik nagyobb veszél/nek, legalábbis a nálunk elterjedt szóhasználat és gyakorlat szerint. A túlságosan tág értelmezés veszélye itt inkább csak elméletileg áll fent. Helyes, haafogalmona szellemi és