Századok – 1970

KRÓNIKA - Farkas Márton kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 1311/V-VI

KRÖNIKA 1313 propaganda is jóval korábban veszi kezdetét. Hiányzik a munkásmozgalmak nemzeti vonatkozásainak ismertetése, vagy az osztrák SzDP-nek az AOK hadifoglyok visszatérését gátló intézkedéseivel szembeni magatartásának bemutatása. Egyes elméleti kérdések még tisztázatlanok. Ezek közül a „bolsevik típusú" párt történelmi szerepének elemzését említette. Ehhez kapcsolódik az osztályharc és a nemzeti függetlenségi küzdelmek közötti összefüggések tisztázásának feladata. Ehhez persze az kellene, hogy a két alapkategória, az osztály és a nemzet viszonyának problémája tisztán álljon a történelmi elemzés rendelkezésére. Kelet-Európában az osztályharc elsőbbségének elve csak nehezen, áttételeken keresztül jut érvényre. A nemzeti mozgalmak a forradalmi osztályharcok ellensúlyát képezik, de egyben a befejezetlen polgári-nemzeti forradalmi hullám folytatásai is. Befejezésül Gonda Imre hangsúlyozta a jelölt jó tudományos felkészültségét ós problémalátó képességét, és javasolta, hogy a kandidátusi fokozatot a jelöltnek ítéljék oda. Józsa Antal opponens az értekezés gondos ismertetése után az értekezés koncepciójának továbbfejlesztésére tett javaslatokat. Ajánlotta, hogy a korabeli statisztikai adatok alapján, melyek a hadköteles férfilakosságra vonatkoznak, — figyelembevéve a felmentések helyi mértékét — hozzávetőlegesen meg kellene állapítani a csapatok szociális ós nemzetiségi összetételét s az elérhető irodalom felhasználásával a Monarchia egyes részeit jellemző politikai áramlatok, pártok és más társadalmi szervezetek hatását a mozgósítottakra. Indokoltnak látszik, hogy a hadifoglyok esetében az eddiginél differenciáltabban, különösen az anarchista hatásokról is bővebben történjék említés. Az a tény — mondotta a továbbiakban Józsa Antal —, hogy a forradalmi megmozdulások élén sok esetben Oroszországból hazatért hadifoglyok állottak, arra mutat, hogy az illegális pártsejtek, katonabizottságok kialakítása is megkezdődött. 1918 őszén azonban ezeknek a központi vezetése hiányzott. Az opponens ezután a Monarchia és Oroszország munkásmozgalmának fejlődési különbségeiről beszólt. Az orosz mozgalom jóval szűkebb legális lehetőségekkel rendelkezett, ezért tevékenységében az illegális harci formák kerültek előtérbe. Az osztrák és magyar szociáldemokrácia nem vette számításba egy közeli szocialista forradalom lehetőségét, nem dolgozta ki a hatalom megszerzésének módjait, nem volt terve a hadsereg megnyerésére sem. Határozott elképzelése az antimilitarista csoportoknak és a szocialista baloldalnak sem volt. Oroszországban a hadseregben először illegális osztályszervezkedós indult, s csak ezt követték a nemzetiségi szervezetek behatolási kísérletei. A Monarchiában mindez fordítva történt, a burzsoá nacionalista behatolás megelőzte a forradalmi szervezkedést. A cári csapatok személyi állományának többségét — politikai megfontolásból — a nagyoroszok tették ki. A Monarchia hadseregének legnépesebb, egy tömbben élő nemzetiségét a magyarság képviselte (23%), a németek összesen 24%-ot képeztek. A tarkább összetétel önmagában is biztosította, hogy a nacionalizmus hatásai az orosz viszonyokhoz képest erősebben érvényesüljenek. Az antant és az utódállamok burzsoáziája a nacionalizmust állította szembe a szocialista forradalommal. A továbbiakban az opponens néhány konkrét bíráló megjegyzést tett. Hiányolta a katonapolitikai válság és az általános politikai válság fogalmainak gondos körülhatárolását, javasolta a katonai terminológia további egységesítését, a hadifogoly-légiók létszámadatainak felülvizsgálatát, a Magyarországon másolatban található orosz levéltári anyag felhasználását. Javasolta továbbá a németországi forrádalom és a Monarchia hadserege közötti párhuzam megvonását, a szociáldemokraták egyes áramlatainak a hadsereg felbomlásában és a forradalomban vitt szerepének bemutatását. Józsa Antal végezetül hangsúlyozta, hogy az értekezés a marxista történetírás egyik fontos, még feltáratlan területét, a Monarchia utolsó összetartó erejének felbomlását vizsgálva, szemléletében ós tényanyagában új, tudományosan megalapozott munkát készített; az események összefüggéseinek s a haderő felbomlása okainak magasszintű elemzése a jelölt jó felkészültségéről győzte meg a bírálót. Ennek alapján javasolta, hogy a kandidátusi fokozatot Farkas Márton részére ítéljék oda. Farkas Márton válaszában hangsúlyozta, hogy a Monarchia hadserege útjának végigkövetése fontos, sürgető, de mindenképpen nehéz feladat. Amikor erre vállalkozott, tisztában volt azzal, hogy a munka számos olyan problémát hagy nyitva, mely a következő évek tevékenységének lesz célja és tartalma. A főbb kritikai észrevételekre válaszolva elmondotta, hogy egyetért a térképmellékletek beiktatásának, valamint a katonai terminológia egységesítésének igényével, sőt hozzátette, hogy az egységesítés mellett a hagyományos katonai terminológia bizonyos modernizálására is szükség van. Egyetértett Józsa Antal azon javaslatával, mely a különféle légiók számadatára és az internacionalisták tevékenységére, a dolgozat megírása óta publikált levéltári anyagok felhasználására vonatkozik. Gonda Imrének válaszolva rámutatott, hogy a háború előtti nemzetiségi mozgalmak átnő vése a háború alatti függet-