Századok – 1970
KRÓNIKA - Farkas Márton kandidátusi disszertációjának vitájáról (Szász Zoltán) 1311/V-VI
KRÖNIKA 1311 emlékeznek, főként a bérekre és az élelmezésükre. Hozzáfűzte, hogy az emlékek az idők folyamán szintén általában erősen módosulnak. Josef Kolejka (Brno) részletesen beszámolt arról, hogy Csehországban az első világháború éveiről mintegy 100 szakszervezeti párt „középkáder" körében gyűjtött visszaemlékezéseket, azt tapasztalta, hogy az 1914—1915-ös időszakra vonatkozóan az emlékek elmosódottabbak, a kérdezettek sokszor az általánosan ismert irodalmat „mondták vissza", 1917 — 1918-ra azonban emlékeik biztosabbak, és kevésbé „porosak" voltak. Erényi Tibor a memoárok forráskritikájának kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy szükség van a visszaemlékezéseknek más forrásokkal történő sokoldalú szembesítésére. Meg kell különböztetni az összefüggő memoárokat az egyes személyiségek által adott, vagy tőlük (esetleg kérdésekre történő válaszok fői-májában) felvetett „ad hoc" visszaemlékezésektől. Számos esetben ezek is hasznos forrásul szolgálhatnak. Magyar tapasztalatok szerint is — a visszaemlékezések, a memoárok a legnépszerűbb történeti olvasmányok. Ez érthető is, hiszen a memoárokat — még akkor is, ha sok bennük az egyoldalú megítélés, a szubjektivitás — éppen az utóbbi következtében, az élmény ereje hatja át és teszi érdekessé. Erich Matthias fontosnak tartotta, hogy két jelenséget határozottan megkülönböztessenek: egyfelől a történeti munkák hatását, pályafutását, másfelől történeti értéküket. Ez utóbbinál kritikusan, körültekintően kell eljárni, — általános szabályok szeinte egyáltalán nincsenek. Scheidemann ismert Zusammenbruch című könyvét egyszerűen nem lehet nélkülözni bizonyos események felmérésénél. Rudolf Neck ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy a memoárokat nem lehet nélkülözni. Osztrák vonatkozásban A. Scheu Umstürzkeime című írására hivatkozott, amelynek hatalmas forrásértéke van az egész korai osztrák munkásmozgalom megelevenítésónól. H. Steiner ugyancsak a memoárok értékét taglalta, amelyek egyúttal hozzá segítenek mind a párt vezetői, mind a tagság szemléletének, tetteinek jobb megértéséhez. Jemnitz János megjegyezte, hogy a memoárok megkönnyítik néhány fontos lap belső történetének megismerését. Néhány nemzetközi konferenciát ugyancsak elsősorban ezekből ismerhettünk meg, így Balabanova, De Man írásaiból. Végül jelezte, hogy hasznos lenne, ha nemzetközi összehasonlító alapon néhány visszaemlékezést gyűjtenének és adnának ki az első világhábcrú fontosabb nemzetközi konferenciáiról. F. De Jong rövid záróbeszédében elismerte a memoárok hasznát, de mindennek tudomásulvétele mellett a kritikai módszer fokozott alkalmazását tartotta szükségesnek. Jemnitz János—Mucsi Ferenc BESZÁMOLÓK FARKAS MÁRTON ÉS SZÁNTÓ ZSUZSA KANDIDÁTUSI DISSZERT.ÍCIÜINAK VITÁIRÓL Farkas Márton: A hadsereg szerepe az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásában' című, 1968. március 27-én nyilvános vitára bocsátott kandidátusi értekezésének célkitűzése az első világháború alatt a hadseregben bekövetkező katonapolitikai fejlődésnek, a személyi állomány forradalmi erjedésének, azt követő forradalmi válságának, s e válság forradalomba való átcsapásának bemutatása volt, amelynek során a fegyveres erők egy része közvetlenül bekapcsolódott a polgári demokratikus forradalmakba, más része pedig felbomlásával segítette elő a forradalmak győzelmét. Ugyancsak célul tűzte ki a hadvezetőség azon kísérleteinek bemutatását, melyek a hadsereg és a Monarchia megmentését, valamint az imperialista célkitűzések adott lehetőségek szerinti elérését vélték szolgálni. A disszertáció öt fejezetre oszlik. Először átfogó képet ad az osztrák-magyar hadseregről a háborúbalópéstől 1918-ig, ismerteti az első három év hadműveleteit, a Monarchia hadseregének kibontakozó válságát, mint a Habsburg-birodalomban érlelődő forradalmi helyzet fontos tényezőjót. Bemutatja azt az ellentmondásos helyzetet, melyben a hadvezetés egy imperialista jellegű megegyezéses békére törekszik, miközben az orosz szocialista forradalom hatására lendületet kap a békét, valamint a nemzeti és társadalmi felszabadulást követelő tömegmozgalom. A második fejezet a hadsereg válságának 1918 elejétől való kibontakozását majd fokozódását tárgyalja. Erre az időre esik a breszt-litovszki békeszerződés utáni nagyméretű hazatérő mozgalom, amely megtermékenyítője lett a hátországi alakulatok körében kirobbant felkeléseknek és lázadásoknak. A lázadások és felkelések véres leverése elindította a hadsereg bomlását, kialakult a
