Századok – 1970

KRÓNIKA - A szlovák kérdés és Közép-Európa az újkori történelemben. Nemzetközi konferencia Pozsonyban 1970. február 16-18. (Arató Endre) 1290/V-VI

KRÖNIKA 1293 nak számot Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CsKP), ill. vezető politikusainak állásfoglalásai. E határozatok és megnyilatkozások nem mutatnak egyenesvonalú fejlődést, hanem a helyes nézetek mellett cseh nacionalista maradványokat, visszaesést, botladozásokat tükröznek.3 Érdemes megjegyeznünk, hogy B. Smeral, a párt egyik alapító tagja, a Dav c. pozsonyi kommunista kulturális-irodalmi lap számára írt cikkében a 30-as évek elején a föderációs megoldás szükségességét vetette fel.4 Részlet, de érdekes adalék Masaryk köztársasági elnök és a híres horvát szobrász I. Mestrovié prágai őszinte baráti beszélgetése 1924-ben a cseh—szlovák viszonyról. A nagy horvát művész hibáztatta, hogy a cseh—szlovák állam felépítését megszabó amerikai megállapodást nem tartották be. Masaryk azonban kitartott csehszlovákista nézetei mellett, viszont a szerb—horvát viszonyt érintve a föderalizmus fontosságát hangsúlyozta. Az előadó végül is meggyőzően mutatott rá arra, hogy a cseh — szlovák viszony megoldatlansága miképpen játszott a fasiszták kezére, s a szlovák állam mennyire nem jelentett nemzeti megoldást. A fő előadáshoz csatlakozó kisebb referátumok közül három érintett belpolitikai vonatkozásokat. Az egyik a korszak kezdetével, a másik pedig a végével foglalkozott. L. Tajták eperjesi egyetemi docens a Károlyi-kormány szlovák politikáját vázolta, s helyesen hangsúlyozta, hogy a cél az ország integritásának fenntartása volt. A polgári kormány mindent megtett a szlovákok elszakadásának megakadályozására. Utalt Jászi konföderációs tervére, amely megkülönböztette a történeti és nem történeti nemzeteket, s a szlovákokat pedig az utóbbiak közé sorolta. Ismertette a magyar kormány kapcsolatait a Cseh Nemzeti Bizottsággal, ill. kormánnyal. Beszámolt azokról a próbálkozásokról, amelyeket Prágában a szlovák területek megtartására tettek. Az előadó foglalkozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szlovák politikájával is, amely nagyjában-egészében megegyezett a kormányéval. M. Kropilák, a SzTA Történettudományi Intézetének munkatársa a München előtti köztársaság utolsó éveit tekintette át. Mint megállapította, Hodza miniszterelnök lavírozott a prágai centralista megoldás ós Szlovákiának több jogot adni kívánók között. Erre az időszakra esett V. Clementis, az 1952-ben ártatlanul kivégzett kiváló szlovák kommunista vitája I. Dérer szlovák szociáldemokrata igazságügyminiszterrel, aki a csehszlovák koncepció híve volt. Derer egyenlőségi jelet tett az alapvetően különböző két megoldás, a kommunista önrendelkezés és a néppárti autonomizmus között. Az előadó helyesen értékelte a CsKP 1937-es, Szlovákia gazdasági-politikai-kulturális felemelkedését szolgáló programját. Egyaránt elkerülte az ezt lebecsülő, de jelentőségét eltúlzó szélső nézeteket. A fasiszta néppárt különböző csoportjainak orientációjáról rajzolt kép is gazdagítja eddigi ismereteinket. (Sidor polonofil, D'urcansky a Harmadik Birodalomra és Tuka Horthy-Magyarországra támaszkodó irányzatai.) A harmadik belpolitikai vonatkozású kiegészítést A. Bartlová, a SzTA Történettudományi Intézetének munkatársa tette a különböző polgári pártok és a szociáldemokraták szlovák kérdésről kialakított felfogásáról. S bár e pártok központi bizottságaiban részt vettek szlovákok is, e pártok a csehszlovákizmus álláspontját képviselték, általában nem ismerték el a szlovák nemzet létét, s a szlovák kérdéssel csak kényszerhelyzetben foglalkoztak, átadva így a terepet az autonomista szlovák néppártnak. A további korreferátumok néhány nemzetközi összefüggésre hívták fel a figyelmet. M. Pulaski, a krakkói egyetem docense az elnyomott nemzetek 1918. évi római kongresszusával foglalkozott és rávilágított a csehszlovák, jugoszláv és lengyel emigráció egymás közötti, valamint a nyugati antant hatalmakkal kiépített kapcsolataira. A. Gorlicki varsói docens a Szlovákia felé irányuló lengyel külpolitikát vázolta fel a két világháború közötti periódusban. Sok új monentummal egészítette ki azt az ismert együttműködést, amely Pilsudski Lengyelországa és a Hlinka-vezette néppárt között szövődött ós amelyhez hozzátartozott a lengyel—magyar viszonylat is, valamint Tuka és a Magyar Külügyminisztérium kapcsolata. Ebbe a koncepcióba tartozott a lengyel—magyar határ létrehozásának terve is. Az előadó szólt azokról a szlovák—lengyel kulturális kapcsolatokról, amelyeket Lengyelország Prága háta mögött, a maga céljainak érdekében, épített s Vö. még Arató E.: A cseh-szlovák föderáció történeti előzményei. Valóság 1970. 1. sz. 36-40.1. 4 M. Gosiorovsktí e kérdéssel foglalkozó munkái közül ld. Slovenská otázka za prvej svetovej vojny. Slováci a ich národní vyvin. Bratislava 1969. (2. kiadás) 291-305. 1.; К predstavám zahraniíních (americkych a ruskych) Slovákov a Öechov na étátnoprávne postavenie Slovenská po vojne 1914 — 1918. Sborník Filozofickej fakulty univerzity Komenského. Historica Bratislava 1968. 3—35. 1.; К niektorym otázkam vzt'ahu Cechov a Slovákov v politike Komunistickej strany Öeskoslovenska. Historicky Casopis 1968. 354 — 404.1.;Povijesne pretpostavke öeäko—slovaéke federacije. Forum Zagreb. 1968.12. sz. 1028 -1056.1.