Századok – 1970

KRÓNIKA - Tudományos ülésszak Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából (Pritz Pál) 1281/V-VI

KRÖNIKA 1285 kenységhez, annak eredményéhez. Másrészt a szövetkezet révén bővíteni lehet a gazdasági fejlesztés forrásait. Végül pedig gazdaságosan és hatékonyan tud ellátni olyan feladatokat, amelyeket főleg kis- és középvállalatok oldhatnak meg előnyösen. Ennek tudható be, hogy a szövetkezés hagyományos területein túl (mezőgazdasági termelés, ipari termelés, fogyasztás és értékesítés) a feldolgozás és egyes speciális szolgáltatási tevékenységek területén is (háztartási szolgáltatások, lakásépítés, fuvarozás, személyszállítás stb.) megjelennek a szövetkezetek. Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója ,,A lenini szövetségi politika alkalmazása Magyarországon" címmel tartotta meg hozzászólását. A KMP politikájában a húszas ós harmincas évek útkeresése, küszködései, hibái után a Komintern VII. kongresszusa nyomában következett be stratégiai irányváltoztatás, ós adekvát, helyes szövetségi politika. Ennek köszönhető, hogy Magyarország belépése a második világháborúba már politikailag felkészülten találta a magyar kommunistákat, a párt pedig a legsúlyosabb illegalitásban is át tudta törni elszigeteltségének korlátait. Az évtizedes gyakorlati és elméleti munka volt a párt felszabadulás után folytatott sikeres politikájának alapja. Ez tette lehetővé, hogy olyan kompromisszumos politikát folytasson, amely a munkásosztály, a dolgozó tömegek, a haladás érdekében történik. A párt programtervezete, amely a nemzeti demokratikus erők összefogásának politikai alapját képezte, a burzsoázia egy részének objektív érdekeit is kifejezte. Az elsajátított új koalíciós munkastílus elősegítette, hogy a népfrontpolitika komoly sikereket eredményezzen. Azonban a széles körű pártszövetséggel való együtthaladás terén „sem elegendő történelmi tapasztalat, sem kidolgozott marxista—leninista tanítás nem állt a kommunista pártok rendelkezésére. Ezért a »demokratikus« pártokkal való együttműködés szükségességót a kommunisták tudomásul vették, előnyeit maximálisan igyekeztek kihasználni, a pártok jövőjét illetően azonban bizonytalanok voltak." Miután a burzsoázia fő képviselői már kiszorultak a koalícióból, a Tájékoztató Iroda alakuló ülésén elhangzottak hatására is, a fordulat éve után egyértelműen a pártoknak, sőt magának a népfrontnak a felszámolását hangoztató felfogás került a felszínre. A proletárdiktatúra fogalmának dogmatikus kezelése, a szövetségi politika torzulása (amely leginkább a munkásoknak és a dolgozó parasztoknak a viszonyát érintette negatívan) és számos egyéb hiba következtében a proletárdiktatúra osztályalapja megrendült, ami végül — más tényezőkkel együtt — az 1956 őszi ellenforradalomba torkollott. Az MSZMP szövetségi politikája nem valami merőben új találmány, hanem egyenes folytatása a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusán kidolgozott népfrontpolitikának. Ehhez szakítani kellett a proletárdiktatúra dogmatikus értelmezésével, el kellett vetni az adminisztratív módszerek primátusát képviselő nézeteket és gyakorlatot, meg kellett fordítani az „aki nincs velünk — az ellenünk van" jelszavát, elvi alapokra kellett helyezni a párt ós a munkásosztály viszonyának kérdését, a párt és a munkásosztály vezető szerepének értelmezését ós alkalmazását, helyre kellett állítani a munkásosztály és parasztság szövetségét; az osztályharc és osztályszövetség kérdéseit a maguk dialektikájában kellett érvényesíteni. És mindezen kérdések helyes megválaszolásánál kétfrontos küzdelmet kellett és kell folytatni. Tökei Ferenc, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója „Lenin és a kulturális forradalom" címmel tette meg hozzászólását. Bevezetőül Lukács György értelmezésében ismertette Lenin kultúra fogalmának alapvető meghatározását, majd maga tett kísérletet a kultúra fogalom megfogalmazására. Kiindulásul megállapította, hogy Lenin a kultúrán mindenekelőtt a tömegek kultúráját, kulturáltságát értette, és a kulturálisan elmaradott Oroszországban kezdettől fogva világosan látta, hogy a tömegek kultúrájának fejlesztése bizonyos szempontból a proletárdiktatúra legfőbb feladata. A Magyar Tanácsköztársaság győzelmét ós fejlődését vizsgálva Magyarország viszonylag magasabb színvonalú tömegkultúrájában látta a győzelem okát, és egyben a szocializmus sikeresebb és gyorsabb építésének alapját. A kommunista társadalom megteremtésének igazi feladata az ifjúságra vár — mondotta — > és az ifjúság feladatait a tanulás jelszavába sűrítette. A „proletárkultúra" híveivel vitatkozva hangsúlyozta, hogy el kell sajátítania az addig felhalmozott tudást. Ez abszolút szükségszerűség az anyagi-technikai bázis megteremtéséhez is. Amikor felismerte a szövetkezetek jelentőségét, azt is világosan látta, hogy a szövetkezetekbe tömörítés kultúrforradalmat igényel. Ilyenformán Leninnél a kulturális forradalom a szocializmusba való átmenet legátfogóbb kategóriájává válik. A korabeli Oroszországban ez elsősorban a paraszti tömegek elemi fokú iskoláztatását jelentette, mindenekelőtt az analfabétizmus felszámolását. Azonban Leninnél a kulturális forradalom ez eredeti gondolata kiszélesedik a szocialista kultúra, sőt a szocia-13 Századok 1970/5—6