Századok – 1970

KRÓNIKA - Tudományos ülésszak Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából (Pritz Pál) 1281/V-VI

1286 KRÓNIKA lizmus-ópítés — általános érvényű — elméletévé. így például az államapparátus megjavításának átfogó, nagy kérdése nála nem elsősorban adminisztratív, hanem kulturális kérdés. A kulturális forradalom kifejezés napjainkban is gyakran a kulturális folytonosság tagadásának értelmében hallható. Lenin gondolatához híven azonban ,,a mai »új baloldal« kultúrfilozófiáját még legkifinomultabb csúcsain is csak a »proletkult«-elmélet korszerű sarjadékának láthatjuk, primitív »képromboló« formáiról nem is szólva". A lenini kultúra-fogalomnak számunkra igen fontos vonatkozásai közé tartozik megbízható kritériumok kidolgozása a kulturális színvonal méréséhez, mert ma még nincsenek eszközeink a mindennapok szokásává lett kultúra színvonalának „méréséhez" szükséges belső struktúrák feltárásához. A feladatot halaszthatatlanná teszi a tudományostechnikai forradalom közeledése is, amikor egy kis ország is soha nem látott lehetőséget nyer igazi erőkifejtésre és jelentős hozzájárulásra, — ha igazi kulturális értékeit ismeri, ós azokkal jól gazdálkodik. Pál Lénárd, az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetének igazgatója „Tudomány ós társadalom" problémáját vizsgálta hozzászólásában. Röviden szólt a Lenin kezdeményezte Goelro-terv jelentőségéről, arról, hogy Lenin már 1918-ban felvázolta a tudomány állami tervezésének lehetőségét, — majd hangsúlyozta, hogy „Lenin volt az első, aki a tudomány társadalmi szerepét felismerve a politika szerves részének tekintette a műszakitudományos haladás tervszerű állami támogatását". A továbbiakban a műszaki-tudományos halaclás ós a társadalom fejlődése közötti kapcsolat néhány aktuális sajátosságát vette sorra. így rámutatott arra, hogy a műszakitudományos haladás korunkban bekövetkezett hirtelen gyorsasága a tudomány és termelés mind közvetlenebbé váló kapcsolatában leli magyarázatát. A szoros kapcsolat egyrészt a tudománynak a termelőerők fejlődésében meghatározó tényezővé válását jelenti, másrészt pedig a tudomány fejlődése az ipar meglehetősen magas fejlettségi szintjót igényli. Az új helyzet kialakulásának egyik feltételét képezte azon szemlélet megváltozása is, amely a tudományt elsősorban új ismeretek forrásának tekintette. Lényeges annak szem előtt tartása, hogy az új ismeretek növekvő áradatát csak akkor lehet hasznosítani, ha a szintetizáló tevékenység színvonalának emelkedése legalább olyan mértékű, mint az új ismeretek felhalmozódásáé. Hazai gondjainkról szólva kifejtette, hogy elsősorban a technológiai kutatásokat alábecsülő szemléletet kell elmarasztalni, mert ez a haladásunkat gátló egyik legerősebb fék. Az alapkutatásoknál viszont nem szabad az eredményességet közvetlen gazdasági haszonnal mérni. A tudományos haladás csakis nemzetközi együttműködés révén képzelhető el. Az információcsere egyre inkább megoldatlan probléma, különösen, hogy a tudományos közlemények számának növekedésével a fajlagos információtartalom erősen csökken. A termeléssel összefonódott kutatások területén a szellemi értékek vásárlása ós eladása mindinkább általánossá válik. Ugyanakkor a megvásárolható kutatási eredmény még messze nem biztosít elsőbbséget a nemzetközi versenyben. Végezetül a műszaki-tudományos forradalom és az emberi élet integritásának „szembeállításával" foglalkozott. Elismerve a probléma bonyolultságát és nehézségét, a termelési viszonyok determináns szerepét, a forradalmi változásnak az emberi életet döntően befolyásoló jelentőségét emelte ki. A hozzászólások gazdag tematikáját „A társadalom gazdasági berendezkedése és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti korszak alkotmánya" című korreferátumával bővítette Kovács István, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatóhelyettese. A közfelfogással ellentétben — amely az alkotmányokban az állam politikai berendezkedését meghatározó jogi okmányt lát, és attól távol eső fogalomnak véli a gazdaságot —, a szocialista alkotmányok egyre táguló körben fogják át a társadalom egész berendezkedését, ideértve általában a politikai, gazdasági, kulturális, szociális viszonyok összességének fő vonásait. Kiemelendő, hogy állandóan növekedőben van a szocialista alkotmányok gazdasági tartalma. Az alkotmány gazdasági tartalma problematikájának feltárása történelmi elemzést igényel. Hiszen e kérdéskör a hatalomban részt vevő ember, a „közember" ós a „magánember" szembeállításában gyökerezik. Kálvin „magánembere" fejezte ki első ízben a polgár igényét — kezdetben vallási ügyekben — a feudális közhatalom rendszerétől független, állami beavatkozástól mentes cselekvési körre. Innét egyenes út vezet a Társadalmi szerződés citoyenjóig, „ahol a magánember önmaga urává és alattvalójává, — az államként felfogott politikai test egyenjogú tagjaként — egyszersmind szuverén