Századok – 1970

KRÓNIKA - Tudományos ülésszak Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából (Pritz Pál) 1281/V-VI

1284 KRÓNIKA sének, tökéletesítésének konkrét formáit keresi, azokat körültekintően ós gondosan igyekszik kimunkálni. Ganczer Sándor, az ОТ Tervgazdasági Intézete igazgatója hozzászólásában: ,,A tervszerűség érvényesítése a szocialista gazdaságban" a tervszerűséggel, tervezéssel kapcsolatos lenini gondolatokat összegezve megállapította, hogy ez az örökség mindmáig vezérfonalul szolgál a tervszerűség egyre következetesebb érvényesítése érdekében kifejtett tevékenységhez a szocialista országokban. A tervszerűség érvényesítésével elért kétségkívül imponáló eredmények ellenére a szocialista országokban sok jogos kritika hangzik el a tervszerűség érvényesülésének mértékével és a társadalmi termelés nem kielégítő hatékonyságával kapcsolatban. A hatékonyságot — az objektív okokon túlmenően — gyengíti az is, hogy igen sok még az elméletileg meg nem oldott vagy kellően ki nem dolgozott kérdés. A tervszerűség magasabb színvonalon való érvényesítését elősegítendő, néhány szempont fontosságára hívta fel a figyelmet. Bár a klasszikusok is erősen hangsúlyozták, mégis egyes időszakokban megfeledkeztek arról, hogy a tervszerű arányos fejlődós törvénye csak akkor érvényesülhet maradéktalanul, ha a tervszerűség átfogja az alapvető társadalmi folyamatokat, és a társadalmi élet különböző oldalainak fejlesztése egységes koncepció alapján valósul meg. A terv és piac szerepének összehangolása (amelyre nincs egyszer ós mindenkorra érvényes válasz, hanem a konkrét történelmi helyzet függvénye) — a tervszerűség hatékony érvényesülésének másik próbaköve. Azoknak a szempontoknak az ismertetése után, amelyeket fejlődésünk jelenlegi szakaszában figyelembe kell venni, Ganczer Sándor megállapította, hogy az elmúlt két esztendőben a tervszerűség magasabb színvonalon valósult meg. A továbbra is fellelhető fogyatékosságok jelentős része gazdaságunk adott helyzetéből és struktúrájából fakad, másrészt abból is, hogy a szabályozó rendszer egyes esetekben előre nem várt negatív hatásokat is kifejt. A befejező rész a legkorszerűbb módszereknek és a rendelkezésre álló legmodernebb technikáknak a hatékony tervezés szolgálatába állításáról szólt, ill. arról a követelményről, hogy e tervezési módszereket is állandóan tökéletesíteni kell. Az utóbbi években különös jelentőségre tettek szert a matematikai módszerek. Felhasználásuknak több fokozata alakult ki. Utólagos hasznosításnak, figyelemmel kísérésnek lehet nevezni az első fokozatot; a második fokozat a kiegészítő alkalmazás; a harmadik pedig a tervezés rendszerébe beépülő alkalmazás. Ez utóbbi bizonyos mórtékig feltételezi a tervező apparátus munkájának átalakítását, korszerűsítését (adatok nyilvántartása, feldolgozása, dokumentálása) és egyúttal következménye is annak. A matematikai módszerek széles körű felhasználásához természetesen az elektronikus számológépek jelentik a technikai bázist. De az adatbank (amely olyan adattárolási ós feldolgozási rendszert jelent, amely a legkorszerűbb számítógépek technikai és programozási lehetőségeinek kihasználására épül ós az információellátást az eddiginél minőségileg magasabb színvonalon biztosítja) magteremtése szintén alapvető követelmény, a gazdaságirányítás új rendszeróban pedig égető szükségszerűség. Ganczer Sándor végül magállapította, hogy a tervszerűség fokozottabb érvényesítése érdekében még sok a tisztázandó kérdés, ез sikeres megoldásuknak egyik alapvető feltétele napjainkban is a lenini módszer következetes alkalmazása — az elvi magközelítés és a gyakorlati tapasztalatok mélyreható elemzésének összekapcsolása. „Lenin szövetkezeti eszméi ез a magyar tapasztalatok" címmai Csizmadia Ernő, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektorhelyettese tartott korreferátumot. Bevezetőjében röviden utalt arra, hogy már a klasszikusok is a szövetkezetekben jelölték mag a magánparasztság szocialista átalakulásának útját. Azonban az egészen általános elvi útmutatásokat felhasználó Lanin érdama a marxizmus szövetkezeti koncepciójának kidolgozása. A felszólalás első fele a lenini szövetkezeti terv általános érvényét bizonyította, polemizálva a polgári kritikusokkal, ferdítőkkel. A második rósz konkrét hazai tények, adatok birtokában a szövetkezetek különféle válfajainak áttekintése nyomán nyert konklúziókónt szögezte le: „A szövetkezetek alkalmas gazdasági formák arra, hogy a tagok egyéni és kollektív érdekeiket jól összehangolják a társadalom érdekeivel, a népgazdasági tervekkel összhangban hatékonyan ós eredményesen működjenek a társadalmi célok magvalósításáért. A szocialista tervgazdálkodás ezért hazánkban tartósan a szocialista vállalat mindkét formájának, az állami ós szövetkezeti vállalatnak együttes, összehangolt fejlesztésére alapozódik." Fontos gondolat annak kiemelése, hogy a szövetkezeti szektor létét nemcsak az átmenet megkönnyítése indokolja, de történelmileg hosszabb távon is nélkülözhetetlen. Mert az effajta formákban közvetlenebbül kötődnek az egyéni érdekek a gazdasági tévé-