Századok – 1970

KRÓNIKA - Tudományos ülésszak Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából (Pritz Pál) 1281/V-VI

KRÖNIKA 1283 böző indulási szintekből adódó sajátosságok, és előtérbe nyomulnak az egymáshoz egyre inkább hasonló feladatok, vonások. Ez pedig azt jelenti, hogy újra és újra Lenin örökségéhez kell visszatérni általános érvényű problémáinkban való eligazodás céljából. * Ránki György, az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese ,,A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet gazdaságtörténeti kérdései" című hozzászólása elején Lenin életéből kiragadott drámai jelenetekkel illusztrálva méltatta életének szembeszökő vonását, a teória és tett együttes meglétét. Majd azt vizsgálta, milyenek voltak Lenin gazdasági eszméi a forradalom előestéjén. Lenin korabeli írásait idézve és elemezve arra a meggyőződésre jut, hogy a forradalom vezérétől alapjában távol áll a hadikommunizmus szélsősége. A Forradalmi Kormány első gazdasági intézkedései még összeegyeztethetőek a vegyes gazdaság hosszabb időn át történő fenntartásával; 1918 elején rendeletek jelennek meg a helyi önkényes államosítások megakadályozása céljából. A forradalmat követő első szakasz leglényegesebb momentumát Lenin az államkapitalizmusban látta, „mégpedig abban az értelmezésben, hogy az államkapitalizmus nem csupán az átmeneti gazdaság egyik alárendelt jelentőségű szektora, hanem a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egyik lehetséges módja." A hadikommunizmus rendszerére való áttérést az ellenforradalom támadása, a polgárháború viszonyai kényszerítették ki, tehát nem előre megtervezett gazdaságpolitika. „Mégis egyes elemeihez a korszakban igen sok illúzió fűződött, s egyes intézkedéseiben igen sokan a szocializmusba való átmenet útját látták." A hadikommunizmus, amely a gazdasági viszonyok ún. naturalizálásához vezetett, 1919-ben bontakozott ki és 1920-ban érte el tetőpontját. A helyzet kényszerűségében maga Lenin is úgy látta, hogy teljes valóra váltása jelenthet csak megoldást: „ . . . A párt harcolni fog, hogy minél hamarabb a legradikálisabb intézkedéseket hajtsuk végre, a pénz megszüntetése érdekében." Később azonban be kellett ismernie, és volt is ereje hozzá, hogy a hadikommunizmus idején nem egyszer lebecsülte a gazdasági élet törvényeit. Az egyre elviselhetetlenebb nehézségek, amelyek főleg az élelmiszerhiányban mutatkoztak, fáradságos elméleti útkeresésre ösztökölték, és ennek lett a NEP kidolgozása az eredménye. Lenin eredetisége abban van, hogy a piac és tervezés kombinálhatóságát képes volt elméletileg elképzelni és kidolgozni. Fontos annak regisztrálása, hogy az áru-pénz forma felhasználását nem korlátozta a város és falu kapcsolata szférájára; a vállalatok gazdaságosan önálló működését az új koncepció lényeges elemének tartotta, Lenin zsenialitása nem abban van, hogy csalhatatlan recepteket hagyott volna munkájának folytatóira és késői utódaira, hanem — Lukács Györgyöt idézve — a tudatos kísérletezés ma sem elavult módszerében. Vészi Béla, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rektorhelyettese, „A politika és a gazdaság viszonyának egyes kérdései a szocializmus építésének korszakában" címmel tartott korreferátumot. Mint kifejtette, a gazdaság és politika viszonyát illetően bőven fellelhető szélsőséges nézeteket a dialektikus szemlélet hiánya magyarázza. A szocializmus építése során e viszony új sajátosságokkal gyarapodik: a gazdaság és politika a korábbi társadalmaknál közvetlenebb, erőteljesebb kapcsolatba kerül egymással. Erre a magyarázatot az szolgáltatja, hogy „a termelőeszközök társadalmi tulajdona és annak egyre inkább társadalmivá fejlődő igazgatása szoros egységbe, összefüggésbe, közvetlen kapcsolatba hozza a gazdasági viszonyokat az államhatalmi rendszer szervezetével, a hatalom gyakorlásának intézményeivel". E szorosabb kapcsolat megnöveli a gazdaság közvetlen befolyását a politikai intézményekre és nézetekre, de egyben új formákat és megnövekedett hatást ad a politikai nézeteknek és intézményeknek is. Az egyik vagy másik oldal előtérbe kerülése az adott helyzet függvénye, azonban bármelyik oldal kiiktatása vagy lebecsülése elkerülhetetlenül káros jelenségekhez vezet. A gazdaságirányítás reformja nagyszerűen juttatja kifejezésre a két szféra szoros kapcsolatát és egymásba való kölcsönös átmenetét. Egyfelől fokozottabban érvényesülnek a gazdasági törvényszerűségek, megteremtődnek optimális kihasználásuk kedvező feltételei. Másfelől viszont kiteljesedik a szocialista demokrácia, mindinkább előtérbe kerül a politika kategóriájának szélesebb értelmezése, vagyis közéleti tevékenységként való felfogása. A helyi szervek önállósága fokozásának megvan a maga komoly jelentősége. Ugyanakkor azonban szembe kell szállni az olyan jellemzéssel, „amely jelenlegi politikai rendszerünket a bürokratikus apparátus hatalmakónt fogja fel, amely a nép érdekeinek jeligéje alatt saját partikuláris érdekei után igazodik". Sokkal reálisabb az az út, amely az alapjaiban bevált politikai intézményrendszerünk, a szocialista demokrácia fejleszté-