Századok – 1970

KRÓNIKA - Tudományos ülésszak Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából (Pritz Pál) 1281/V-VI

1282 KE Ö NIK A háború is véget ért, egyre következetesebben lépett fel a hadi módszerek békés időszakban történő alkalmazása, a túlzott centralizálás, az érdekeltség semmibevevése, az egyenlősdi ellen. Vitába szállt a munkaerő kényszerirányítását hirdető Trockijjal, kimutatta, hogy a gazdaság militarizálásával már nem lehet előrelépni. A munkásellenőrzést mint a gazdaságirányítás fő formáját már a hadikommunizmus előtt sem tartotta reálisnak, még kevésbé később. Ezzel összefüggésben a centralizált gazdaságvezetést sohasem csak vagy elsősorban a hadiállapot miatt s nem is csupán a rendkívüli elmaradottság és óhinsóg miatt tartotta szükségesnek, hanem következetesen hangsúlyozta, hogy ez a szocialista társadalom törvényszerű vonása. A központosítás mértókét, formáját viszont a hadikommunizmus tapasztalatai és maradványai természetszerűleg befolyásolták. A legnyilvánvalóbban kimutatható ez a szocialista áru- és pénzviszonyokról vallott felfogásokban, ezért az előadás harmadik gondolatköre evvel foglalkozott. Kiindulópontnak a NEP kínálkozott, amelynek a piaci kapcsolat döntő eleme. Jóllehet a bolsevik pártnak már a hadikommunizmus előtt megvolt a fő gazdasági vonala, a NEP-politika nem lehetett kidolgozva a hadikommunizmus előtt; ellentótben még a legutóbbi időkben is keletkezett egyes tanulmányok ós tankönyvek megállapításaival. Lenin új gazdasági politikán lényegében az állami tulajdonban levő vállalatok és a kisárutermelő parasztok közötti árukapcsolatokat értette. Minthogy azonban a kollektivizálással a kisárutermelő parasztság lényegében eltűnik, az új gazdasági politika időben és minőségileg is bizonyos mértékig eleve korlátozott. De Leninnél tartalmában mégis sokkal többről van szó. Elemzései értékes és tanulságos útmutatásokat foglalnak magukban az árutermelés egészére vonatkozólag a szocializmus körülményei között. A polgárháború befejezéséhez közeledve Lenin egyre inkább sürgette a termékcsere bevezetését, fellendítését. Markánsabb lett a véleménye a kereskedelemről is; 1921-ben már a szocialista gazdaság építése legfontosabb láncszemének tartja. A pénz eltörlésével szemben szorgalmazza a pénzügyi és bankrendszer mind tökéletesebb megszervezését. És ami különösen fontos, hangsúlyozza az egyéni érdekeltség elvét. A rendelkezésre álló még kevés gyakorlati tapasztalat és egyre súlyosbodó betegsége gátolta a forradalom vezérét, hogy e kérdésről teljesen kidolgozott elméletet adjon. Ez is közrejátszhatott a témáról évtizedekig folytatott vitákban. A harmincas években a hivatalos álláspont az ár és pénz szocializmusbeli továbbélésének objektív alapját tagadta; az érték és pénz kategóriáit csupán technikai eszköznek tekintette. Az ötvenes évek vitái hozták meg annak felismerését, hogy az érték a szocializmusban akaratunktól függetlenül létezik, de érvényességi körét túl szűkre szabták ós csupán az elmúlt másfél évtizedben vált tényleges szerepe vitathatatlan igazsággá. A hadikommunizmus és az új gazdasági politika időszakában az alapvető problémák mögött mindig ott lappangott a szocialista társadalom legfontosabb alapkérdése: a szocialista demokrácia. Ezért a referátum negyedik témaköre az ezzel kapcsolatos kérdéseket-teendőket vette szemügyre. A termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele, a jogi aktus, még nem jelent valódi társadalmasítást; valóságosan is társadalmasítani kell a termelési viszonyokat. Lenin két fő kérdése a demokrácia szempontjából egyfelől az államapparátus maximálisan hatékonnyá és szakszerűvé tételére irányult, másfelől pedig a tömegeknek a közügyekbe való érdemi és minél intenzívebb beleszólásának biztosítására. Amíg a szocializmusra való közvetlen áttérés reálisnak tűnt, Lenin a Párizsi Kommün elveit tartotta megvalósítandónak: az állam- és igazgatási funkcionáriusok választása ós visszahívhatósága, a munkásokóval egyenlő fizetés, a közvetlen demokratikus formák. A szovjet államszervezet kiépülésével párhuzamosan Lenin az államigazgatási munka bonyolultságát hangsúlyozza és kijelenti: ,,a jó ügyintézés a legdemokratikusabb, mert ily módon csökkenhet a félelmetesen növő bürokrácia"; javasolja az apparátus minőségének javítását és a fizetések ezzel arányos emelését. S ekkor említi a minden keretet elöntő „gyűlésező demokráciát", amely már-már veszélyezteti a munkát. A demokrácia növelésével kapcsolatban nem a gazdasági, államigazgatási ügyek testületi eldöntésének szükségességót tartotta helyesnek, hanem az alulról jövő kezdeményezések kibontakoztatását, az önkényeskedés, a párt- és társadalmi demokrácia megsértése elleni fellépést. Alapjában ezek a mi teendőink is, számunkra is a kettős feladat megoldása jelenti a legidőszerűbb tennivalót. Lakos Sándor végezetül a lenini gondolatok nemzetközi érvényét kutatta. Egyre több országban épül a szocializmus, és ez magával hozza azt, amit Lenin előre látott, hogy egyre színesebbek, gazdagabbak lesznek a szocializmus építésének tapasztalatai. A nemzeti sajátosságok mennyiségileg megszaporodnak. De amint létrejönnek az új társadalom minimális ipari, gazdasági, kulturális előfeltételei, csökkennek a főleg külön-