Századok – 1970

KRÓNIKA - Tudományos ülésszak Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából (Pritz Pál) 1281/V-VI

KRÖNIKA 1281 TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAK LENIN SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL A Magyar Tudományos Akadémia és az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete 1970. május 11 — 12-én az Akadémia Dísztermében Lenin születésének 100. évfordulója tiszteletére tudományos ülésszakot rendezett. Megnyitójában Erdey-Qrúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözölte az elnökség tagjait, a tudományos ülésszak előadóit és a közönséget. Az elnöki megnyitó a társadalmi fejlődós ütemének napjainkban általánosan tapasztalható gyorsulására utalva emelte ki Lenin hatalmas szerepét. Ha ma Lenin életművét — eszméit és tetteit — alaposan tanulmányozzuk, azt nem csupán kegyeletből és történelmi érdeklődésből tesszük, hanem a dialektikus gondolkodás mind teljesebb elsajátításáért, amely képes jelen feladatainkban és jövendő teendőinkben is eligazítani. Zsenialitásának egyik fő vonása csodálatos képessége kevés jelből-tényből mély összefüggéseket felismerni, a helyzetet megérteni, és gyümölcsöző következtetéseket a jövőre levonni. Lenin gondolkodása, az eszmék valóra váltásának a módja kiapadhatatlan forrás, amelynek minden új történelmi helyzetben új oldalát ismerjük meg. Ezért hasznos, ezért mozdítja elő a haladást, ha minden új helyzetben újra tanulmányozzuk Lenin gondolatait. És ezért indokolt újra ós újra foglalkozni a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet lenini elméletével. A tudományos ülésszak fő referátumát Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete igazgatója tartotta „Lenin és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet" címmel. Előadásának elején jelezte, hogy a referátum címe egyben az egész ülésszak középponti témáját is jelöli, így csupán annak néhány aspektusára kíván kitérni. Minthogy külön ülésszakok témája volt, eltekint a szocialista építés előfeltételeinek, a lenini terv magyarországi megvalósulásának részletes elemzésétől, ill. bemutatásától. Fő törekvése a lenini koncepció néhány különösen fontos teoretikus elemének kiragadása. Az előadás első gondolatköre az átmeneti korszak fogalmát és értelmezését vizsgálta. Az átmeneti korszakot nem helyes a tankönyvekben jelzett fő ismérvekre korlátozni, „mert az átmenet időszaka több is és más is ennél". Lenin az átmenetet hosszú időszaknak fogta fel, amely maga is kisebb szakaszokra oszlik. A szakaszok közül a legdöntőbb a szocializmus alapjainak lerakása; az irodalomban felsorakoztatott jellemzők legnagyobb része erre a szakaszra vonatkozik. Hangsúlyozta, hogy Leninnek az átmeneti korszak első időszakára vonatkozó állásfoglalásai nagyon értékes útmutatásokat tartalmaznak a későbbi periódusra, ezen kívül ezekben jócskán találhatunk a korszak egészére vonatkozó direkt utalásokat is. Az átmeneti korszak egészének bemutatása sokszor az első időszak leírására szorítkozik. Mind az oktatásban, mind a kutatásokban túlságosan a leíró jelleg dominált, és így az a téves benyomás keletkezhetett, mintha az e témáról mondottak túlhaladott dolgok lennének. Ez azonban helytelen következtetés. Ha a szélesebb összefüggéseket vizsgálva közelítjük meg a kérdést, nagyon is aktuális, izgalmas mondanivalóra bukkanunk. Az előadás második fejezete a hadikommunizmus problematikáját vette bonckés alá. A témaválasztást mindenképp indokolja az a tény, hogy ez volt a szocialista társadalom első hosszabb időszaka. A genezis kutatása roppant fontos feladat, ez egyik oka a napjainkban megélénkülő effajta kutatásoknak is. Azok a nézetek, amelyek azt vallják, hogy a hadikommunizmus kizárólag a hadiállapotból következő hadigazdálkodás volt, már-már vulgáris leegyszerűsítései ennek a bonyolult időszaknak. Igaz, létének alapvető oka a tényleges hadihelyzet volt. Ugyanakkor „vitathatatlanul szocialista jellegű hadikommunizmus volt, amit a szocialista állami tulajdon és közvetlen rendelkezési jogköre, ezzel kapcsolatban a gazdasági tevékenység messzemenően központi irányítása, az elosztás osztály- és szociális elvei is bizonyítanak ' '. Voltak a hadikommunizmus éveinek gyakorlatát elméleti rangra emelő törekvések. A legkülönfélébb állásfoglalásokra került sor nemcsak az ellenzék, de a párt soraiban^ is. Ezért az akkori körülményeket a maguk sokrétűségében kell figyelembe venni. így elsősorban a több éves háborús körülményeket, de azt is, hogy a világforradalom perspektívája ebben az időben ismét közelinek tűnt. Ez természetesen a kommunizmusra való közvetlenebb, gyorsabb átmenet lehetőségét sugallta. Lenin amikor már 1921-ben rendkívül finom érzékkel észlelte a világforradalmi hullám lassúbbodását, másrészt a polgár-