Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

1276 FOLYÓ IRATSZEMLE Blagoev nemzetközi viszonylatban sok kérdésben szolidáris volt Leninnel, így pl. közösen harcoltak Trockij ellen. A Balkánháborúk kérdésében is rokon volt Lenin és Blagoev álláspontja. Blagoev azonban olykor hibásan bírálta Lenint, így az 1905-ös taktikáért, a demokratikus centralizmus elvéért, a szakszervezetekhez való viszonya miatt. De ebben az időszakban is általában közel állt Leninhez. A kritika a nem elégséges tájékozottságból fakadt. A bolgár forradalmi szocialisták még az imperializmus előtti korszak elveihez igazodtak. 1914-től 1917 októberéig Blagoev még inkább közeledett Leninhez, állást foglalt a III. Internacionálé gondolata mellett, csatlakozott a zimmerwaldi mozgalomhoz, nagyrészt helyeselte Leninnek a februári forradalomról adott értékelését. Október után teljesen Lenin mellé állt. — ВО JAN GRIGOROV: Lenin nevével harcban a bulgáriai fasiszta diktatúra ellen (53—73. 1.) ismerteti Lenin halálának bulgáriai visszhangját és részletesen bemutatja, hogyan emlékeztek meg 1944-ig a bolgár kommunisták Lenin születésének és halálának évfordulóiról. — DIMITÂR TISEV: Vlagyimir Iljics Lenin és a bolgár parasztok harca a szocializmusért (74—101. 1.) összefoglalva Leninnek az agrárkérdésről adott tanítását ismerteti a parasztság helyzetét Bulgáriában az első világháború előtt, a parasztpárt létrejöttét és a baloldali szocialisták merev magatartását a parasztkérdésben. Arra is utal, hogy a parasztpárti vezetők véleménye szerint a kistulajdon fennmarad a kapitalizmusban. A szocialisták az Októberi Forradalom után sem változtattak a parasztkórdésben elfoglalt álláspontjukon. A Forradalom nagy hatással volt a parasztságra, a parasztpárt fokozta háborúellenes harcát. A háború után a parasztpárti kormány néhány reformjában a szovjet állam példáját követte, pl. a munkakötelezettség bevezetésében. A bolgár parasztok értették meg először az egységfront jelszavát és 1923 júniusában a fasiszta államcsíny után felkelésükkel ezt meg is akarták valósítani, maga A. Sztambolijszki is elfogadta ezt a felkelés napjaiban. A második világháború idején a parasztok közeledtek a kommunista párthoz, támogatták a partizánmozgalmat. Ez teremtette meg az 1944 utáni szilárd munkás-paraszt szövetség alapját. — NIKOLAJ BELOUSZOV: V. I. Lenin, a Kommunista Internacionálé és a bolgárok, 1919—1923 (102—127. 1.) részletesen ábrázolja esemónytörténetileg a kapcsolatok alakulását, hogyan kerültek a bolgár kommunisták a tengeren megtett illegális utazások révén kapcsolatba a Kominternnel. Ezek az utazások sokáig nem voltak rendszeresek, ezért a párt 1920-ban Várnában állandó konspirativ támaszpontot hozott létre. 1919-től a párt levelezés útján is kapcsolatban állt a III. Internacionálé Végrehajtó Bizottságával, 1920-ban pedig az állandó rádióösszeköttetést is kiépítették. A pártnak állandó képviselete volt az Internacionáléban. Beszámol a bolgár küldöttek részvételéről az Internacionálé kongresszusain. 1920-ban Dimitrov és Kolarov csónakon indultak a kongresszusra, a román hatóságok elfogták őket, de a bolgár kormány közbelépésére hazaengedték őket. A kongresszusi küldöttek mindig személyesen is beszéltek Leninnel. — NENCSO DIMOV: A lenini eszmék a Szakszervezeti Internacionáléban és a bolgár forradalmi szakszervezetek (128— 155. 1.) ismerteti a forradalmi szakszervezeti Internacionálé megalakítása és a Kominternhez való viszonya körül folyt vitákat, Dimitrov álláspontját, aki kezdetben szintén a Komintern részének tekintette a tervezett szövetséget. Az 1921-es I. kongresszuson azonban már Lenin álláspontja, a szervezeti önállóság mellett foglalt állást. A bolgár forradalmi szakszervezetek támogatták a Profinternt, s ennek során maguk is erősödtek. — M. D. DIHAN: A dnyepropetrovszki és odesszai bolgár-szovjet pártiskola — a marxista—leninista művelődés tűzhelye, 1924—1930 (156—178. 1.) részletesen ismerteti az 1923 utáni bolgár politikai emigránsok részére létrehozott pártiskola oktatási munkáját. — PETÂR SOPOV: Vlagyimir Iljics Lenin és az Amerikai Egyesült Államok (179—194. 1.) összefoglalja Lenin nézeteit az USA-ról és az amerikai— szovjet viszonyról 1917 után, különösen az amerikai munkásmozgalom fejlődésére vonatkozó megállapításait. — ANGEL HR. HRISZTOV: V. I. Lenin és a nemzeti felszabadító mozgalom a gyarmati és függő országokban (195—204.1.) utal arra, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak, mint burzsoádemokratikus mozgalmak fogalmát Lenin alakította ki, támogatta. Különösen 1905 és 1917 kapcsán foglalkozott velük. STUDII 1970. 2. szám. — ALVINA LAZEA: V. I. Lenin a békés egymás mellett élésről (197—213. 1.) kifejti, hogy a lenini külpolitika igen hajlékony volt, de két alapelvhez feltétlenül ragaszkodott, a proletár internacionalizmushoz és a békés egymás mellett éléshez. A kettő szorosan összefügg, hiszen Lenin kifejtette, hogy a szocializmus először esetleg csak néhány, vagy csak egy országban győz. A cikk bemutatja Lenin harcát a baloldali kommunisták ellen a breszti tárgyalások idején. Lenin bebizonyította a koegzisztencia szükséges és lehetséges voltát, s ebből következőleg azt