Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1275 végén néhány hetet Lwówban töltött. —JAN KANCEWICZ: Lenin a Népi Lengyelország tudományában, 1944—1969 (82—94. 1.) rövid áttekintést ad munkáinak kiadásairól, egyéb, Leninnel kapcsolatos forráskiadványokról, visszaemlékezésekről ós a tevékenységével foglalkozó tudományos feldolgozásokról. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT 1970. 3. szám. — I. B. BEKHIN: A Kommunista Párt és a szovjet állam gazdaságpolitikájának néhány kérdése V. I. Lenin munkáiban (293—316. 1.) hangsúlyozza, hogy Lenin felfogása szerint a gazdaságpolitika célja a szocialista termelési viszonyok megteremtése, a munkásparaszt szövetség elmélyítése útján is. Az intézkedések helyességének kritériuma az, mennyire segítik a proletárdiktatúrát. Lenin három szakaszt különböztetett meg, a kezdeteket 1918 nyaráig, a hadikommunizmust és a NEP-korszakot 1921 elejétől. A hadikommunizmus a maga idején szükséges lépés volt, de később már nem lehetett alkalmazni. A NEP idején Lenin a szövetkezetek kiépítésében látta a szocialista viszonyok megteremtésének fő formáját, a gazdaságnak ezt a szektorát nem sorolta az államkapitalizmushoz. A NEP valóban útmutató minden szocializmust építő ország számára. — GÜNTER ROSENFELD: V. I. Lenin — a szovjet külpolitika megalapozója (317—336. 1.) utal arra, hogy Lenin már 1917 előtt Marx ós Engels nyomán hangoztatta, hogy a háború és béke kérdését osztályszempontból kell nézni. A szocialista külpolitika alapja a Békedekrétum volt. A békés egymás mellett élés elve már benne volt ebben. Csicserin 1918 szeptemberében már a kifejezést is alkalmazta. A szerző utal arra, milyen gondot fordított Lenin a szovjet állam külpolitikájára, s milyen széleskörű ismeretekkel rendelkezett a külföldi országokról. A breszti béke alkalmával bizonyította be Lenin, hogy szükség van a kompromiszszumokra. Arra is utalt gyakran, hogy a szovjet államnak fel kell használnia az imperialisták belső ellentéteit. A gazdasági kapcsolatok vonatkozásában mindig azt hangsúlyozta, hogy itt a kereskedelmet el kell választani a politikától. A külkereskedelmi monopóliumot viszont mindenképpen fenn akarta tartani. Mindig óvott a kalandor lépésektől, a forradalom mesterséges felszításától, de egyúttal hangoztatta, hogy a szocialista államnak teljesítenie kell internacionalista kötelességót, mindenütt támogatnia kell a forradalmi és felszabadító mozgalmakat. — L. A. ZAK: V. I. Lenin Anglia történetéről (337—352. 1.) öszszefoglalja Lenin megállapításait. Az angol forradalom történetétől kezdve érdeklődött behatóbban Anglia fejlődése iránt, a korai burzsoázia forradalmisága, az ipari forradalom érdekelte, a továbbiakban úgy tanulmányozta Angliát, mint a kapitalizmus kialakulásának klasszikus példáját. Az angol imperializmus vizsgálata alapján is cáfolta azokat a hamis nézeteket, hogy a kapitalizmus voltaképpen a gyarmatosítás ellen van. Különösen sokat foglalkozott az 1890-es évektől kezdve az angol munkásmozgalom fejlődésével, az opportunizmus alapjaival, nagy örömmel látta, milyen jelentős hatást gyakorolt az Októberi Forradalom az angol munkásmozgalomra. — GERD VOIGT: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom meghamisítása az újabb nyugat-német irodalomban (353—365. 1.) az 1960-as években, különösen 1967-ben megjelent történeti munkákat bírálja. — LUTZ-DIETER BEHRENDT, SIBYLLE LASKOWSKI, KARÍN RUCKICK: Új szovjet mun-kák Leninről mint történészről (403—412. 1.) az 1960-as években megjelent könyveket és tanulmányokat ismertetik. ISZTORICSESZKI PREGLED 1970. 1— 2. szám — ZSAK NATAN: A fejlődés lenini eszméinek hatása a bolgár történettudományra (3—26. 1.) D. Blagoevtől kezdve bemutatja a bolgár forradalmi munkásmozgalom vezetőinek a történettudomány számára irányt mutató tevékenységét, különösen kiemelve Dimitrov munkásságát, a Komintern VII. kongresszusán adott útmutatásait, a háború alatti tevékenységét, Vaszil Kolarov, Hriszto Kabakcsiev, Todor Pavlov, Georgi Bakalov és Zsak Natan munkásságát, amely megalapozta a marxista bolgár történettudomány 1944 utáni kibontakozását. Felsorolja mai kiemelkedő művelőit, tevékenységük eredményeit, különösen a háromkötetes Bulgária történetét, végül ismerteti azokat a tanulmányokat, amelyek konkréten tárgyalják Lenin eszméinek a bolgár történettudományra gyakorolt hatását. — A. M. SNYITMAN: Dimitár Blagoev Leninről és a leninizmusról (27—52. 1.) elemzi a bolgár szocializmus megalapítójának viszonyát a lenini tanításokhoz 1917-ig. Az 1890-es évek derekától 1903-ig tartó első szakaszban Bulgáriában Lenint elsősorban úgy ismerték, mint a „Harci szövetség a munkásosztály felszabadításáért" alapítóját és a narodnyikok kritikusát. Egyéb munkássága ismeretlen volt. Lenin tisztában volt azzal, milyen segítséget nyújtottak a bolgár szocialisták az Iszkra terjesztésében. Leninnek az opportunizmus elleni harca is hatással volt. Az 1903—1914 közti szakaszban a bolgár baloldali szocialisták forradalmároknak tekintették a bolsevikokat és segítették őket.