Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

1274 FOLYÓIR.ATSZEMLE egységfront taktikájának kérdéséhez a Bolgár Kommunista Várt tevékenységében, 1921— 1925 (85—93. 1.) kimutatja, hogy itt az egységfront a nagy tőkés államokkal szemben elsősorban nem a munkásosztály egységét, hanem a parasztsággal való egységet jelentette, ebben azonban a pártnak alig volt tapasztalata. Az 1923. június 9-i államcsíny után a Komintern nyújtott hathatós segítséget, többek közt a paraszti Internacionálé létrehozásával. Ezt azonban a hazai baloldali kommunisták ellenezték. Viszont a bolgár parasztpárt balszárnya örömmel fogadta, s így már 1924-re sikerült komoly eredményeket elérni az egységfront kiépítésében. — V. A. MOTORNIJ: A cseh irodalmi Leniniana történetéből (94—101. 1.) ismertetést ad Lenin alakjának ábrázolásáról a visszaemlékezésekben, a publicisztikában és a szépirodalomban, részben a két világháború közti időszakban, nagyobbrészt azonban 1945 óta. — I. I. SZVIRIDA: A lenini téma Lengyelország képzőművészetében (102—107. 1.) Í944 óta vizsgálja Lenin ábrázolását a képzőművészetek különböző ágaiban. — JIRÍ TÄUFER: Jegyzetek a Leninről szóló poéma műfordításáról (108—112. 1.) személyes hangú visszaemlékezés arról, hogyan kezdte meg Majakovszkij poémájának fordítását a háború alatt A Szovjetunióban. — WITOLD STANKIEWICZ: V. I. Lenin műveinek kiadása a Népi Lengyelországban 1945—1968-ban (113—118. 1.) kitekint a korábbi publikációkra is, 1903-ban jelent meg először Lenin egyik írása lengyelül. 1945 óta 217 könyve jelent meg összesen több mint 9 millió példányban. — V. I. Lenin kapcsolatai a külföldi szláv országok forradalmi munkásmozgalmi vezetőivel (119—142. 1.) címen V. V. ZELENYIN, M. A. BIRMAN, M. I. LENYSINA és M. M. SZUMAROKOVA közölnek Lenin által vagy Leninhez írt leveleket és visszaemlékezéseket, részletes magyarázó jegyzetekkel. PRZEGL4D HISTORYCZNY 1970. 1. szám. — Brüsszel és Zimmerwald között. Lenin és a lengyel baloldal a nemzetközi porondon (1—36. 1.) az 1914 júliusi brüsszeli megbeszélés és a zimmerwaldi konferencia közti időszak nemzetközi munkásmozgalmi fejlődésében vizsgálja Lenin és a lengyel baloldal kapcsolatát. Kimutatja, hogy a lengyel szociáldemokraták általában a bolsevikok mellett álltak, bár jó viszonyuk időnként válságba került, így a brüsszeli konferencián is, ahol a lengyelek kompromisszumos határozat mellett foglaltak állást, amely szerint a párton belül is lehet harcolni az opportunizmus ellen, nincs szükség szakításra. A likvidátorokkal és Kautskyval szemben való fellépésben, az illegális szervezet védelmében, a parlamenti frakciónak a pártvezetőség alá való rendelésében és a nyugati szocialista pártok baloldalának támogatásában egyetértettek. Elítélték az osztálybóke elvét. A zimmerwaldi konferencia pozitívuma lengyel szempontból az volt, hogy a lengyel szociáldemokrácia két frakciója és a szocialista baloldal egyetértett a lengyel kérdés kívánatos megoldásában, — ANDBZEJ GBOWACKI: Lenin a német munkásmozgalomról (37—57. 1.) időrendben haladva mutatja be Lenin érdeklődését a német munkásmozgalom iránt 1895-ös németországi tartózkodásától kezdve. Különösen a világháború idején foglakozott sokat vele, erősen várta a német forradalmat, tanácsokat adott a megalakult Német Kommunista Pártnak, a bajor tanácsköztársaságnak, és az ő hathatós segítségével sikerült felszámolni a kommunista pártban keletkezett szakadást. — ANDRZEJ CHOJNOWSKI: A lengyel sajtó Lenin haláláról (58—72. 1.) áttekintést ad a visszhangról. A kommunista sajtó egyértelműen méltatta Lenin érdemeit ós a szocializmus világméretű diadalát helyezte kilátásba a lenini hagyaték megvalósításaként. Ezzel szemben valamennyi egyéb párt, még ha Lenin személyes érdemeit nem is vonta kétségbe, arra használta fel az alkalmat, hogy az orosz forradalomról általában és a személyiség történeti szerepéről szóljon. Az oroszországi forradalmat általában véres katasztrófának állították be, a konzervatívok szerint voltaképpen egy Pugacsov-típusú parasztforradalom győzött, ebben azonban csak destruktív elemek találhatók, konstruktívak nem. Oroszországban káoszt, gazdasági zűrzavart jósoltak. A parasztpártok sajtója keveset foglalkozott az eseménnyel. A szocialisták szintén csatlakoztak a kommunistaellenes hangokhoz, véleményük szerint a forradalomért hozott áldozatok nagysága mutatja, hogy a bolsevikok nem a helyes utat választották. — GEORGE SAKWA: Lenin Londonban (73— 77. 1.) összefoglalja 1902—1908 közti ötszöri londoni tartózkodását, ezek közül az első volt a leghosszabb, amikor az Iszkrát szerkesztette, s ekkor még együttműködött Trockijjal. Sokat dolgozott a British Museum könyvtárában, az élő, mindennapos Londonnal is szívesen ismerkedett. Az angol Munkáspárttal kevés kapcsolata volt. A házak közül, amelyekben lakott, ma már egy sem áll. — ANDRZEJ GARLICKI: Lenin 1913-as Iwówi tartózkodásának nyoma (78—81. 1.) Aleksander Czolowski-Sas egykori lwówi levéltáros hagyatékából közöl egy 1941 májusából származó feljegyzést, amely szerint két mérnök 1939-ben visszaemlékezett arra, hogy Lenin 1913