Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

1272 FOLYÓ IRATSZEMLE egyéb források híján, érdembeni felvilágosítást is nyújtanak. —V. V. SELOHAJEV: A kadet párt értékelése V. I. Lenin által, 1905—1907 (141—162. 1.) részletesen elemzi az eddig kevéssé figyelembe vett megállapításokat, különösen annak pontos nyomonkísérését, hogyan módosul a kadetpárt agrárprogramja. — I. P. LEJBEROV: Lenin és a pétervári „Zeno" kiadóvállalat (153—163. 1.) ismerteti a bolsevik M. Sz. Kedrov vezetése alatt 1906—1908 közt fennállt kiadóvállalat tevékenységét, amely 1907—1908-ban kiadta Lenin összegyűjtött munkáinak két kötetét (eredetileg három kötetet terveztek) és még számos egyéb pártkiadványt. — I. L. RESIN, A. L. UGRJUMOV: V. I. Lenin és „A munka felszabadítása" csoport. Új adatok (164—166. 1.) kimutatja, hogy Lenin 1893-ban a külföldre utazó V. A. Ionov és A. I. Jeramaszov révén lépett kapcsolatba Plehanov csoportjával. — B. N. KAZANCEV: A pétervári „Harci szövetség a munkásosztály felszabadítására" ismeretlen brosúrájáról (166—169. 1.) ismerteti az ismeretlen szerzőjű illegális kiadványt, amely az orosz gyári törvényhozással foglalkozott. — L. I. KOMISSZAROVA: Megfejtett álnév (169—170. 1.) kimutatja, hogy az ökonomisták lapjában, a Rabocsaja Miszlben 1899-ben megjelent cikk R. M. álneve mögött (amellyel Lenin vitázott) a lap szerkesztője, K. M. Tahtarjov rejtőzik. —- P. JA. BUKSPAN: Susenszkoje ma (171—173. 1.) ismerteti a lenini emlékek mai állapotát. — Ju. N. ALEKSZATTOKOV: Új adatok a moszkvai Lenin-emlékhelyekről (176—182. 1.) több esetben pontosabbá teszi, melyik házban lakott Lenin különböző moszkvai tartózkodásai idején. — Ju. I. IGRICKIJ, G. Z. IOFFE: V. I. Lenin, 1917 és az újabb burzsoá történetírás (200— 224. 1.) az év nagy eseményei köré csoportosítva vitázik az 1960-as években megjelent nyugati burzsoá munkákkal, amelyek többsége ellenségesen tárgyalja Lenin szerepét. — N. JE. NYESZPALOV: Lenin és a bolsevizmus kialakulása a mai angol—amerikai történetírás megvilágításában (225—239. 1.) megcáfolja a burzsoá ferdítéseket, amelyek a bolsevik pártot voluntarista, elitárius szervezetnek próbálják beállítani, s a kapitalizmus fejletlen voltát akarják bebizonyítani a századelejei Oroszországban. SZOVJETSZKOJE SZLÁV JANOVEGYENYIJE 1969. 4. szám. — A. RLEVANSZKIJ: V. I. Lenin és a csehszlovák proletariátus forradalmi pártjának megalakításáért vívott küzdelem (16—28. 1.) 1918 őszétől tekinti át a csehszlovákiai munkásmozgalom fejlődését. A Szovjet-Oroszországból hazatért kommunisták és a III. Internacionálé jelentős segítséget nyújtott a forradalmi munkásmozgalomnak, Lenin személyesen is. De ugyancsak Lenin megértette, hogy a baloldal azonnali szakítása a szociáldemokrata párttal elszigetelné a fiatal kommunista mozgalmat. Óvta vezetőit a szovjet példa másolásától. A kommunisták és a baloldali szocialisták közeledése révén 1919 végére erősödött meg a marxista baloldal. Nagy szerepet játszott ebben Lenin számos művének lefordítása. A mozgalom vezetője, Bohumil Smeral 1920 márciusától Moszkvában tartózkodott, májusban személyesen beszélt Leninnel a kommunista párt alapításáról. Az európai forradalmi mozgalom kibontakozása kedvező nemzetközi feltételeket teremtett. A szociáldemokrata párt kongresszusán a baloldal győzelmet aratott. A nemzetiségek kommunista vezetői azonban még korainak tartották valamennyi nemzetiség egyesülését egy pártban. Az 1920 decemberi események után a párton belüli szakítás már elkerülhetetlen volt. A kommunista párt alapító kongresszusát 1921 márciusára tűzték ki, majd májusra halasztották. A kérdés körűi nagy vita folyt, különösen Kari Kreibich német kommunista bírálta Smeralt, óvatoskodással vádolta. Lenin a kérdés gondos tanulmányozása után megvédte Smeralt a támadásokkal szemben, de tényleges hibáit maga is bírálta. így Lenin közvetlen segítségével került sor 1921 októberében az újabb kongresszusra, amely Csehszlovákia valamennyi nemzetiségének kommunistáit egy pártban egyesítette. 1970. 1. szám. — JE. N. ANDRJUSIN: Az imperializmusról szóló lenini tanítás átvétele D. Blagoev által (3—16. 1.) kimutatja, hogy a bolgár szocializmus megalapítója 1918-ig Kautsky és Hilferding hatása alatt állt. 1918 májusától kezdte ismertetni a sajtóban Lenin imperializmus-elméletét, s bár olykor ingadozást mutatott a centrista irányzat felé, alapjában véve Lenin álláspontjára helyezkedett. Csak a monopóliumok szerepét nem értette meg a szocializmus előkészítésében. Lenin Kautskyval folytatott vitájában pedig még védelmezte Kautskyt. 1919 nyarán azonban a Szovjet-Oroszországban végbemenő változások hatására szakított Kautskyval ós végérvényesen a lenini elméletet fogadta el. 2. szám. — I. I. KOSZTJTJSKO: V. I. Lenin a proletár internacionalizmusról (3— 12. 1.) összefoglalja Marx ós Engels álláspontját a kérdésben, a tőke nemzetközi voltáról vallott felfogásukat, amelyet Lenin fejlesztett tovább. Utal arra, milyen fontosnak tartotta Lenin, hogy a munkásmozgalom nemzetköziségén belül az egyes országok munkásmozgalma nem lehet egy-