Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

FOLY ("»IRATSZEMLE 1271 zonyító funkció, amikor pl. Lenin történelmi érvekkel bizonyította a breszti béke megkötésének szükséges voltát, végül a heurisztikai funkció, amikor a történelmi tapasztalat a jelen kérdések megoldásánál iránymutató, így került sor az első orosz forradalom tapasztalata alapján a bolsevik párt agrárprogramjának módosítására. — V. M. SZELTJNSZKAJA: Az átmeneti korszakbeli szovjet társadalom osztálystruktúrája kérdéseinek kidolgozása V. I. Lenin által (20—36. 1.) a szovjet társadalom átalakulásában három szakaszt különböztet meg, az első a forradalmi fordulat és a szovjet társadalom kialakulásának első szakasza (1917—1920), a másik az osztályerők átcsoportosulása a többféle termelési mód megléte mellett (1921—1929 vége), a harmadik az alapvető minőségi változások szakasza a magántulajdon felszámolása és a gazdaság szocialista átalakítása alapján (1929 vége — 1937).| A szerző ismerteti Leninnek az első szakaszról kialakított nézeteit, amikor a végső cél már az osztályok felszámolása volt. Lenin sokat foglalkozott a munkásosztállyal, utalt arra, mennyire nem egynemű, s ezért differenciált vizsgálatát tartotta fontosnak. Nem idealizálta, szólt hibáiról. A parasztsággal kapcsolatban utalt egyrészt a differenciálódásban bekövetkezett változásokra, az „elközépparasztosodásra", de egyúttal végső perspektívaként felvetődő egységesülésére a kooperáció útján. Fontosnak tartotta az egyes osztályok társadalompszichológiai vizsgálatát, s egyúttal az erre való ráhatást is. Kimutatta, Buharinnal ellentótben, hogy az akkor meglévő osztályok nem nőnek bele automatikusan a szocializmusba. A szerző kiemeli, hogy Lenin nemcsak az egyes osztályok vázát vizsgálta, alapvető osztályviszonyaikat, hanem Marx példája nyomán minden oldalról kiegészítette, hús—vér képet adott. — A. O. CSUBABJAJST: V. I. Lenin és Génua (36—50. 1.) utal arra, hogy Lenin már a breszti békével kapcsolatban hangsúlyozta a kompromisszumok szükségét. A szerző részletesen vizsgálja Lenin szerepét a génuai konferencia előkészítésében és a konferencia során, a küldötteknek előzetesen adott utasításait, a menet közben küldött iit,mutatásokat, s megállapítja, hogy Lenin ekkor is a békés egymás meliett élés elvi alapján állt, de a szovjet állam megjavult helyzetére való tekintettel nem engedett olyan messzemenő kompromisszumokat, mint a breszti béke idején. — A. F. SZMERNOV: Az oroszországi jelszabadító mozgalom lenini koncepciójának kérdéséhez (61—65. 1.) a lenini hármas tagolás alapján vizsgálja az orosz forradalmi mozgalom fejlődésót a dekabristáktól a XIX. sz. végéig, kimutatja, hogy a forradalmi raznocsinyeceknél a demokratizmus ós szocializmus még egyet jelentett, a század végén viszont éppen a kettő világos megkülönböztetése érdekében kellett a munkásmozgalomnak szakítania a narodnyikokkal. — B. G. LIT VAK: A forrástani elemzés lenini módszerei és a tömeges dokumentáció kutatásának módszertana (66—76. 1.) „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" példáján mutatja, milyen sok forrást használt Lenin (konkréten mennyivel többet, mint V. P. Voroncov, figyelembe véve azt is, hogy Voroncov könyve a kapitalizmus oroszországi sorsáról 1882-ben jelent meg !), éppen, mert mindig hangoztatta, hogy valamennyi tény ismeretében lehet csak következtetéseket levonni. Ezért tartotta olyan fontosnak a statisztikát, minden kérdésben minél szélesebb körű anyaggyűjtést sürgetett. 1921-ben vetette fel egy külföldi információs központ megalakításának a tervét, ennek az lett volna a feladata, hogy a külföldi könyvanyagot összegyűjtse, s egyúttal azt is jelezze minden egyes könyvnél, értékelés nélkül, mire vonatkozó anyag található benne. Lenin módszere alapján utal arra, hogy a tömeges forrásokat elsődleges formában kell feldolgozni, az összefoglaló adatok, amelyeket belőlük kielemeztek, hasznosak, de nem elegendőek. — V. I. Lenin utasításai nyomán (96—104. 1.) 1921-ből 13 dokumentumot közöl a helyi gazdasági tanácskozásokkal kapcsolatos lenini irányításról, ós 10 dokumentumot két falu villamosításáról. — M. N. CSERNOMORSZKIJ : V. I. Lenin és a folyó ipari statisztika megszervezése a NEP első éveiben (114—126. 1.) ismerteti Leninnek a részletekbe menő utasításait arról, hogyan kell megszervezni a minél gyorsabb, nem „tudós", hanem gyakorlati statisztikai felmérést, amely egyre inkább átfogta a vezető iparágakat, a nagyüzemeket, s havi tájékoztatást adott. — О. V. SZVENOICKAJA: Svájci kommunák V. I. Lenin szülőföldjén (126—135. 1.) beszámol svájci emigránsok soraiból alakított két kommunáról. A III. Internacionálé egyik alapítója, Fritz Platten gondolata volt ezek alapítása, 1923-ban alakult meg a szimbirszki kormányzóságban Novaja Lavában a Szolidaritás nevű, azután Tyeplovkában az Egyetértés nevű, 1925-ben 60, ill. 48 taggal. Később a kettőt egyesítették, Moszkva közelébe telepítették át, 1929-ben szovhozzá alakult át. — T. F. AVRAMENKO: V. I. Lenin által aláírt mandátumok (136—140. 1.) a népbiztosok tanácsa levéltári anyagának egyik állagára hívja fel a figyelmet: a különböző megbízólevelek lehetővé teszik egyes események, találkozások dátumának pontos megállapítását, de olykor, 12*