Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

1270 FOLYÓ IRATSZEMLE vezte, ehhez járult hamarosan az ipari munka és a közlekedés tervezése. 1923— 25 kiterjedt a tevékenység, számításba vették a piacot és azt a tényt, hogy az országban sokféle termelési mód (uklad) létezik. Lenin elvei érvényesültek abban is, hogy a főcél a technikai rekonstrukció megvalósítása volt. Lenin utasítására a második korszakban már minden gazdasági ágazatra kiterjeszkedtek, s közgazdasági módszereket alkalmaztak. Ez alapozta meg a későbbi tervgazdálkodást. — A. A. DRIZUL: V. I. Lenin és a lettországi forradalmi erők egyesítéséért vívott harc, 1910— 1914 (24—32. 1.) azt a konkrét segítséget ismerteti, amelyet Lenin a Lett Tartomány Szociáldemokrata Pártjának nyújtott, azzal, hogy állandóan figyelemmel kísérte tevékenységét, tanácsokat adott, 1913-ban ő állította össze a párt IV. kongresszusának platform-tervezetét, különösen nagy segítséget adott azzal, hogy személyesen is részt vett a kongresszuson. így sikerült elérnie a likvidátori irányzat elítélését, a kongreszszus határozataiban még megmutatkozó engedékenységet az opportunistákkal szemben bírálta. — A. P. KLADT: ,.Kérem, ne veszítsék el lelkierejüket ..." Uralszk védelmének 50. évfordulójára (101—113. 1.) ismerteti a város 72 napig tartó ostromát 1919 május—júliusában és Lenin 1919. június 17-ón a védőkhöz intézett táviratát, amelyből a cikk címe is szármázik. A hősiesen védekező várost július 11-én sikerült felszabadítani. — Folytatódik a V. I. Lenin mint történész c. bibliográfia közlése (174— 179. 1.). 6. szám. — 1. JE. ZELENYTN: V. I. Lenin és a szovhozok építésének első tapasztalata a Szovjetunióban, 1917—1924 (26—44. 1.) utal arra, hogy Lenin már a forradalom győzelme előtt tervezte állami gazdaságok létrehozását. 1917 november—december folyamán helyi szervek kezdeményezésére alakultak meg az első szovhozok, ezt a baloldali eszerek akkoriban bírálták. Közellátási szempontból igen fontosak voltak, bár a mezőgazdaság vezetői inkább a kommunák alakulását sürgették. 1919-ben felsőbb intézkedés nélkül különösen sok állami gazdaságot hoztak létre, meggondolatlanul siettetve a fejlődést, ezt Lenin elítélte, sok esetben fel is oszlatták ezeket a paraszti ellenérzés miatt, 1920-ban pl. Ukrajna területén földterületük egyharmadára csökkent. 1919-ben munkások szerveztek sokhelyt szovhozokat, 1921-ben összesen 145 200 munkás dolgozott ezekben, egyegy gazdaságban áltagosan 21 fő. Nehézségeket okozott a szakképzett vezetők hiánya. Az 1920-as évek elejétől kezdve ismét fejlesztették a szovhozokat. Mindig egykori nagybirtok területén alakultak. — Befejeződik a V. I. Lenin mint történész c. bibliográfia közlése (172—177. 1.). 1970. 1. szám. — A. Sz. VELIDOV: Október vívmányait őrizve (3—26. 1.) az ellenforradalmi tevékenység elleni harcot vívó Összoroszországi Rendkívüli Bizottság (VCsK) történetét foglalja össze. 1917 decemberében alakult meg F. E. Dzerzsinszkij javaslatára. Perspektíváit sokat vitatták, különösen 1919 végétől kezdve. Lenin, aki eleve igen nagy figyelmet fordított az intézmény fejlődésére, 1920 közepén kimutatta, hogy még hosszú időn át szükség lesz rá. 1921-től kezdve Lenin személyes közreműködésével építették tovább, alakították ki szervezési elveit. — V. I. Lenin utasításai nyomán. V. I. Lenin és a Kominolit (72—82. 1.) számos dokumentumot közöl 1921—22-ből, amelyek bemutatják a külföldi irodalom beszerzésére és elosztására alakult bizottság tevékenységét, Lenin részvételét a bizottság megszervezésében és irányításában. — A. A. NOVIKOVA : I. I. Radcsenko levelei V. I. Leninhez (83—89. 1.) 5 levelet közöl 1921— 22-ből, Radcsenko ekkor a tőzegkitermelés irányítója volt, erre vonatkoznak levelei. — A. SZARKISZOV: „Az öntözés különösen fontos, hogy emeljük a földművelést és az állattenyésztést . . ." (105—111. 1.) részletesen ismerteti Lenin közreműködését abban, hogy 1921—23-ban az azerbajdzsáni muganyi sztyepp vidékén helyreállították az öntözési rendszert. — Sz. R. SZTTHORUKOV: V. I. Lenin és az 1917—1922 közti szovjet—német kapcsolatok a mai nyugatnémet burzsoá történetírás megvilágításában (194—206. 1.) az utóbbi években megjelent munkákat bírálva megállapítja, hogy egyre reálisabban nézik a kérdéseket, bár még sok a hamisítás. — MARIA UIILMANN: Lenin műveinek kiadása a Német Demokratikus Köztársaságban (207—212. 1.) sok számadattal illusztrálja a munkák kiadásait, a lapszámokat. - Bonus JÓZSEF: Lenin műveinek kiadása Magyarországon (212— 216. 1.) 1918-tól kezdve mutatja be a fejlődóst. 2. szám. - A leninizmus eszméi halhatatlanok (3—7. 1.) szerkesztőségi cikkben méltatja a lenini jubileum jelentőségét. — B. G. MOGELNYICKIJ: V. I. Lenin a történelem tapasztalatáról (8—19. 1.) hangsúlyozza, hogy a történeti látásmód az egész marxizmust áthatja. A történelmi tapasztalat Leninnél négyféle viszonylatban szerepel. Egyszer, mint nevelő funkció, amikor Lenin utal arra, mit tanulnak a tömegek a történelemből. Azután mint az igazság kritériuma, olyan értelemben, ahogyan a gyakorlat az igazság kritériuma, így utal arra, hogy a reformizmus mindig becsapja a munkásokat. A harmadik a bi-