Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1269 zeti kérdésben ezt a gyakorlati tevékenységét nem tudta meggyökereztetni. A felszabadulás utáni fejlődés felszámolta a lengyel és a szovjet nép közt az egykori gyűlölködés nyomait. — I. I. MINC : V. I. Lenin és az októberi jegyveres jelkelés problémái (41—54. 1.) mai nyugati burzsoá nézetekkel vitatkozik. Egyesek szerint a fegyveres felkelés nem volt előkészítve. Mine bebizonyítja, milyen gondos volt az előkészítés. Azokat a nézeteket is megcáfolja, amelyek lebecsülik Lenin szerepét a felkelés katonai vezetésében. Utal arra, hogy a fegyveres felkelés elméletét is éppen Lenin dolgozta ki. A katonai vezetésben játszott szerepe tekintetében valóban még sok kérdés vár felkutatásra. Arra is rámutat, milyen jelentős volt, hogy Lenin megmutatta a kellő pillanatot, amikor a felkelést ki kell robbantani, hogy széleskörűen előkészítette, s még a külföldi munkásmozgalom tájékoztatására is volt gondja. — T. T. TYIMOFEJEV: V. I. Lenin és a forradalmi világmozgalom néhány problémája (55—69. 1.) utal Lenin megállapítására, hogy tiszta szociális forradalom nincs, a forradalomban egyéb mozgatóerők is érvényesülnek minden alkalommal. De Lenin kimutatta a munkásosztály világtörténelmi szerepét, s egyúttal a parasztság mint szövetséges jelentőségét is. 1789, 1871 és 1917 Lenin felfogása szerint három nagy korszak kezdőpontjai ebből a szempontból. A munkásosztály világtörténelmi küldetése 1917 után, de különösen korunkban egyre világosabb. Nyilvánvalóan tarthatatlan a mai trockisták álláspontja, amely szerint a forradalmi mozgalom súlypontja ma a harmadik világ országaiba helyeződött át. — Két találkozás V. I. Leninnel. W. Herzog „orosz jegyzetfüzetéből" (109—• 114. 1.). JA. G. ROKITYANSZKIJ rövid bevezetővel két részletet közöl Wilhelm Herzog haladó német közíró naplójából, 1920. június 21. és 23-áról, ahol megörökíti Lenin fellépését a Kommunista Internacionálé Végrehajtóbizottságának ülésén, ill. személyes beszélgetését. —- V. L. MALKOV: Raymond Robins új világot fedez fel (133— 148. 1.) ismerteti Raymond Robins ezredes tevékenységét, aki 1917 végón ós 1918 első felében az amerikai Vörös Kereszt misszió vezetőjeként tartózkodott Szovjet-Oroszországban és szívélyes viszonyba került Leninnel. Később is a Szovjetunió barátja maradt, 1933-ban ismét ellátogatott oda, s 1939 nyarán is a Szovjetunióval való együttműködés érdekében lépett fel. — I. M. KRASZNOV: W. Bullitt missziója Szovjet-Oroszországban és L. Steffens beszélgetése V. I. Leninnel (149—152. 1.) röviden ismerteti W. Bullitt követjárását, amely a békeszerződés megkötése érdekében történt. A misszió tagja volt Lincoln Steffens újságíró, aki 1919 márciusában rövid interjút készített Leninnel, moszkvai tartózkodása idején és ez a beszélgetés lényegesen módosította korábbi állásfoglalását a szovjethatalomról. — V. A. GAMUTYILO: V. I. Lenin műveinek kiadása Argentínában (194—197. 1.) megállapítja, hogy 1918-ban jelentek meg Lenin első munkái, ezek voltak általában az első spanyol nyelven megjelent Lenin-művek. Azóta is nagy számban adták ki, bár az 1966-os katonai puccs óta erre csak illegálisan van lehetőség. — A. JE. JOFFE, M. M..NARINSZKIJ: A francia történeti irodalom V. I. Leninről, a szovjet külpolitika vezetőjéről (198—206. 1.) a korabeli publicisztikát is számbavéve 1918-tól kezdve kimutatja, hogy burzsoá részről a támadást egyre inkább az objektív értékelés, Lenin érdemeinek az elismerése váltja fel. A marxista történeti irodalom igen jól mutatja be Lenin szerepét a szovjet külpolitika alapjainak kidolgozásában. ISZTORIJA SzSzSzR 1969. 4. szám. — A. M. ANFIMOV: Lenin és az agrárkapitalizmus problémái (3—25. 1.) összefoglalja Lenin tanítását a munkamegosztásról, a mezőgazdasági kapitalizmus haladó voltáról, azt a harcot, amelyet a marxi földjáradékelmélet bírálói ellen folytatott, akik azt állították, hogy Marx is közvetve elismerte a talaj csökkenő termékenységének malthusiánus tételét, tagadták, hogy a mezőgazdasági kapitalizmus is befolyást gyakorol a profitráta kiegyenlítődésére, ill. tagadták az abszolút földjáradékot, vagy csak a differenciális járadék sajátos esetének tartották. Kiemeli a mezőgazdasági kapitalizmus két útjáról szóló tételt, és elemzi Lenin Oroszországra vonatkozó megállapításait, amelyek szerint a parasztnak farmerré való átalakulása éppen csak megkezdődött, a ledolgozási rendszer hoszszas fennmaradása miatt a kapitalizálódás lassú. — V. I. Lenin mint történész (149—-159. 1.) címen megkezdi a folyóirat a témával foglalkozó szovjet történeti irodalom bibliográfiájának közlését, külön felsorolva az orosz történelem egyes korszakai, ill. az egyetemes történet és a módszertan vonatkozásában Lenin munkáit elemző könyveket ós tanulmányokat. 5. szám. — Z. K. ZVJOZGYIN: A tervezés lenini elvei az Állami Tervhivatal tevékenységében, 1921—1925 (3—23. 1.) Lenin első, a Goelro-tervre vonatkozó utasításától kíséri nyomon a lenini alapelvek érvényesülését. Lenin mindig utalt arra, hogy reálisan, nem bürokratikusán kell tervezni. 1921—23 az Állami Tervhivatal az első lépéseket tette, először voltaképpen csak az élelem és a fűtőanyag elosztását ter-12 Századok 1970/5—6.