Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

1268 FOLYÓ IRATSZEMLE abszolutizmus gyökereit a XVI. században látta. Utalt arra, hogy bizonyos egyensúlyozó szerepe volt, nem egyszerűen csak a feudális uralkodó osztály érdekeit fejezte ki, különösen vonatkozik ez a felvilágosult abszolutizmusra. Sokat foglalkozott Lenin a paraszti osztályharc kérdéseivel is. Befejezésül ismerteti Lenin útmutatásait a XIX. század első felének értékeléséhez. — B. SIRENDIB: V. I. Lenin és Mongólia (183—190. 1.) összefoglalja Lenin hatását a mongóliai fejlődésre, személyes kapcsolatait, gondoskodását a forradalmi mongol államról. Azt tanácsolta, hogy Mongólia harcoljon függetlenségóért az orosz munkásokkal és parasztokkal szövetségben. NOVAJA I NOVEJSAJA ISZTORIJA 1969. 4. szám. — K. L. SZELEZNYOV: A külföldi forradalmi tapasztalat és marxista elmélet tanulmányozása V. I. Lenin által, 1887-^1900 (3—18. 1.) azt kísérli meg rekonstruálni, hogy mit olvásott Lenin a marxista klasszikusok munkáiból, nyugati történészektől, szocialistáktól. Különösen szamarai tartózkodása során, amikor az illegális marxista kör könyvtárát használta, amelynek könyvanyaga ismert, de ottani nyilvános könyvtárak anyagát is használta. Meglepő, hogy a nyugati történészek közül mennyire ugyanazokat olvasta, mint Marx. Száműzetése során különösen a német szociáldemokrata párt tevékenysége iránt érdeklődött, mint már 1895-ös rövid berlini tartózkodása idején is. A nyugati szociáldemokrata pártok tapasztalatait nem tartotta abszolút mértékben kötelezőeknek Oroszország vonatkozásában. 5. szám. — I. I. SÜKIJAINEN: V. I. Lenin és Finnország (3—10. 1.) röviden összefoglalja, hogy Lenin milyen következetesen lépett fel Finnország jogainak a védelmében. Az Októberi Forradalom után fenntartás nélkül Finnország önrendelkezése mellett foglalt állást, 1918. március 1-én ezért kötött szerződést a forradalmi finn kormánnyal. A szerző kitér Leninnek a finn forradalmi mozgalommal 1917 előtt fennállott kapcsolataira is. 1970. 1. szám. — WALTER ULBRICHT: V. I. Lenin és a német kommunista és munkásmozgalom (3—16. 1.) elvileg fejti ki, milyen segítséget adott Lenin és a lenini eszmerendszer a német munkásmozgalomnak, a Német Kommunista Párt megalakításával, az opportunizmussal való szakítás terén, abban, hogy a párt új típusú tömegpárttá nőtt. Az 1930-as években a német kommunisták Lenin szellemében kapcsolták össze a demokratizmusért és a szocializmusért vívott harcot, s alakították ki az antifasiszta egységfrontot. 1945 után, amikor német földön győzött a szocializmus, alkotó módon alkalmazták Lenin útmutatásait a szocialista építésben, az állam erősítésében, ezeket az elveket foglalja össze a Német Demokratikus Köztársaság új szocialista alkotmánya. — JACQUES Du-CLOS: V. I. Lenin eszméinek hatása a francia munkásmozgalom fejlődésére (17—3Í. 1.) a lyoni felkelésektől tekinti át a francia munkásmozgalmat, utal arra, milyen elmélyülten tanulmányozta Lenin a francia történelmet, különösen a Párizsi Kommün tanulságait. Az Októberi Forradalom a francia munkásosztály számára jelent példaképet, ennek hatására jött létre a Francia Kommunista Párt, amely már az 1930-as években eredményeket ért el az egységfront megvalósításában. Ma is a lenini tanításra támaszkodva harcol a jobboldali ós „baloldali" opportunizmus ellen, s optimizmussal tekint a jövőbe. 2. szám. — A. M. RUMJANCEV: V. I. Lenin és a történettudomány (3—6. 1.) röviden összefoglalja a lenini életmű általános jelentősége mellett fontos szerepét a történettudomány fejlődésében. — JE. M. Z STIKO V: V.l. Lenin és a történettudomány módszertani alapjai (7—17. 1.) kiemeli a történelmi materializmus elméletének kidolgozását Lenin műveiben, amely mind a szűk gazdasági interpretációval, mind az idealista vagy biológikus szemlélettel szemben való fellépésben hatékony fegyvereket nyújt a marxistáknak. Lenin mindig kiemelte a tömegek aktív szerepót, utalt az alap és felépítmény dialektikus egységére és kölcsönhatására, arra, hogy a gazdaság meghatározó szerepót nem szabad mechanikusan értelmezni. A történelem törvényszerűségei sokféle formában, véletlenek útján érvényesülnek. Gyakran hangsúlyozta Lenin a felépítmény aktív szerepét, a politika elsődlegességét a gazdaság felett, Lenin alapozta meg a történelmi korszak fogalmát is. Végül kiemeli engesztelhetetlenségét a forradalmi elmélet eltorzítóival szemben. — KÁLLAI GYULA: Az internacionalizmus lenini elvei a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájában (18—29. 1.) a Tanácsköztársaságtól tekinti át a magyar munkásmozgalom fejlődósét, kiemelve a Szovjetunió segítségét a felszabadult és a szocializmust építő Magyarországnak. — ZENON KLISZKO: A leninizmus a lengyel munkásmozgalomban (30 — 40. 1.) a XIX. század elejétől pillantja végig a lengyel fejlődést, utal arra, hogy a világháborúig a polgári pártok megelégedtek valamiféle autonómiával, a Lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciája volt az egyetlen párt, am >ly gyakorlatilag a legtöbbet tette Lengyelország függetlenségének viszszaszerzóséért, bár hibás elméletével a nem-