Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1267 azzal, hogy közvetlenül 1917 után ennek a feltételei még nincsenek meg. Ezért dolgozta ki tervét a fokozatos kollektivizálásról, előbb a fogyasztás szövetkezetesítéséről. Hangsúlyozta a középparaszttal való szövetség fontosságát, a további fejlődésben nagy szerepet szánt a kulturális forradalom falusi kibontakozásának. — V. I. KTJZMIN: A NEP lenini eszméinele megvalósítása a Szovjetunióban (69—86. 1.) úgy látja, nem dolgozták ki eléggé, hogyan viszonylik a NEP Lenin 1918 tavaszán kifejtett programjához, az államkapitalizmus kérdését, a szocialista ellentámadás és a NEP lezárásának a kérdését. Ezeket próbálja megválaszolni. Úgy látja, hogy az árutermelés ós a pénz fenntartását nemcsak az 1918-as terv tartalmazta, hanem elvben még 1919-ben is ezt az állsápontot képviselte a szovjethatalom. Az államkapitalizmust Lenin szélesebben értelmezte, nemcsak a koncessziók formájában, hanem pl. az ipari termelés szövetkezetesítésében, az erőteljes állami gazdaságpolitika érvényesítésében is látta. A szocializmus ellentámadása az 1920-as évek végén indult meg. A NEP lezárását nem lehet valamilyen pontos dátumhoz kötni, fokozatosan elhalt, s helyét a győztes szocializmus gazdaságpolitikája vette át. — N. I. KUZNYECOV: V. I. Lenin és az OSzDMP Központi Bizottságának létrehozása (87—98. 1.) esemónytörténetileg mutatja be Lenin tevékenységét a Központi Bizottságba való kooptálása után. A külügyi osztály levelezése az ő kezén ment keresztül, a III. kongresszus után is ő és L. B. Kraszin a párt külföldi képviselői. Egész tevékenysége arra irányult ezekben a korai években, hogy a Központi Bizottság valóban a gyakorlati pártvezetés központja legyen. — Sz. L. TYITABENKO: A lenini „Iszkra" az oroszországi és nemzetközi opportunizmus ellen (99 —117. 1.) részlet az Iszkráról szóló monográfiából. Bemutatja Lenin korábbi tevékenységét is különösen az ökonomisták és eszerek kritikája terén. Az opportunizmus elleni harc szükségességét ma a burzsoá szerzők tagadják, s azt próbálják bizonyítani, hogy Lenin szűk hivatásos forradalmár csoportot akart alakítani a pártból, holott világos, hogy Lenin ezt 1902-ben csak az oroszországi illegalitás viszonyai közt fejtette ki programként. Polgári részről viszont még ma is Bernstein ós az ökonomisták Lenin által rég megcáfolt érveit ismételgetik. — R. A. ULJANOVSZKIJ: A nem-kapitalista fejlődés lenini koncepciója és korunk (118—134. 1.) abból indul ki, hogy a nem-kapitalista fejlődés lehetőségét tagadni annyit jelent, hogy a valóságot elvont sémákba szorítják be. A szocialista forradalom műszaki-gazdasági előfeltételeit nem szabad abszolutizálni. Ma a nemkapitalista út lehetősége valamennyi fejlődő ország számára fennáll. A gazdasági növekedés azonban nem azonos a szocialista fejlődéssel. Csak azzal a perspektívával, hogy a nemzeti burzsoázia nem válik uralkodó osztállyá, vagyis olyan struktúrát kell kiépíteni, amely ezt lehetetlenné teszi. A túlzott radikalizmus csak ártalmas lehet. A szocialista világrendszeren kívül persze igen nehéz a nem-kapitalista út megvalósítása. Burzsoá részről a demokratizmus hiányát szokták a haladó országok vonatkozásában felvetni. A gazdasági demokratzmus megvan ezekben az országokban, de a politikai demokratizmus még nem eléggé fejlődött ki, vagy egyenesen hiányzik. Ez szükséges is, bár olykor túlzott központosítással ezt a kelleténél is erősebben leszűkítik. Helyes, hogy az ellenzék szabadságát nem adják meg. De a vezetésnek ezekben az országokban szorosan egybe kell forrnia a tömegekkel. — JA. G. TYOMKIN: V. I. Lenin harcban a proletariátus forradalmi erőinek egyesítéséért az első világháború éveiben (135—151. 1.) Lenin felfogásának nyugati burzsoá bírálóival vitázik. Bebizonyítja, hogy Lenin a polgárháborúra szóló felhívásával nem ellenezte a békét. De ellenezte a szociálpacifizmust, mert tisztában volt azzal, hogy az imperialista kormányok nem hajlandók igazi békét kötni. A háborúellenes tömegmozgalmakat mindig támogatni kívánta. Programja az volt, hogy a nemzetközi munkásmozgalom hajtsa végre a II. Internacionálé 1914 előtt a háború vonatkozásában hozott határozatait. Tyomkin részletesen ábrázolja a zimmerwaldi baloldal mozgalmát és leszögezi, hogy ez a program jelentette az egyedüli kiutat. — A. M. SZAHABOV: V. I. Lenin tevékenysége az orosz történelem forrásainak feldolgozása terén (152—164. 1.) megkísérli, hogy képet adjon arról, milyen forrásokat és feldolgozásokat ismert Lenin. Utal gimnáziumi és egyetemi tanulmányaira. A kötelező anyagon túl azonban Lenin sok egyéb munkát is ismert a történeti irodalomból, Csicserinnek a szlavofilekkel folytatott vitájában a liberális Csicserinnek adott igazat és nagyrabecsülte mint realistát, aki kimutatta, hogy az obsesina nem sajátos orosz jelenség. Különösen Kljuosevszkij munkáit használta fel alaposan. Kétségtelen azonban, hogy ezen a téren még sok kérdést kell kidolgozni. — V. V. MAVROGYIN: A feudális Oroszország V. I. Lenin munkáiban (165—182. 1.) összefoglalja Lenin megállapításait, utal arra, hogy a feudalizmus oroszországi meglétének bebizonyítása Lenin számára politikai kérdés is volt. Ismerteti az oroszországi feudalizmus szakaszaira vontakozó nézeteit. Az