Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

1266 FOLYÓ IRATSZEMLE fejlesztésében (12- -29.1.) a legkorábbi, 1918-as értékelésektől kezdve mutatja be a kérdéssel foglalkozó tanulmányokat, majd monográfiákat. Uj lenini dokumentumok kiadása nagyban elősegítette a kutatás kibővítését. Különösen az 1957—1967 közti évtized volt igen termékeny új kutatásokban ós eredményekben. Világos, hogy az eredeti elképzelésektől eltérően nem milíciát hoztak létre, a nép felfegyverzését, hanem az első pillanattól kezdve állandó hadsereget szerveztek, amelynek legfőbb feladata a szocialista haza éber védelme. 4. szám. — V. V. IVANOV: V. I. Lenin a történelem és jelenkor kölcsönös viszonyáról (3—19. 1.) a kérdésnek több elvi aspektusát különbözteti meg: a múlt, jelen és jövő viszonya a társadalmi fejlődésben és mindegyikük megismerésének sajátosságai; a történelmi tapasztalatok és tanulságok felhasználása a társadalmi gyakorlatban; a történetírás és a jelenkor, vagyis történelem és politika; a történelmi igazság objektív volta; a jelenkor kutatásának forráskritikai kérdései. Lenin megállapításainak elemzéséből azt mutatja ki, hogy a történelem és a jelen dialektikus egységet képez, ezen belül ellentétben is állnak egymással. A múlt, jelenés jövő egységes folyamat, átmennek egymásba, váltakozásuk mintegy a régi és az új váltakozása. A jelen feladatai a múltból adódnak. Lenin fontosnak tartotta az összehasonlító vizsgálatot a feladatok kijelölése szempontjából. Ennek a módszernek az alapelvei: a jelenségekben megmutatkozó analóg vonások kiemelése ós összevetése; a genetikus kapcsolatok, az azonosságok és eltérések kielemzése; a társadalmi folyamatok tipológiájának felépítése az általánosítás alapján. Az 1905-ös forradalom idején például Lenin a XVII—XIX. századi polgári forradalmakkal vetette össze az oroszországi fejleményeket. A történelmi tapasztalatokat természetesen nem szabad abszolutizálni. Lenin sokszor utalt a történelmi megismerés társadalmi meghatározottságára. A proletariátus érdekelt a valóság leghe-' lyesebb értékelésében, ez a magyarázata annak, hogy a marxizmus objektív és optimista, hiszen a proletariátus egyúttal valamennyi dolgozó érdekeit fejezi ki. A jelenkort nem lehet olyan teljességgel megismerni, mint a múltat (a források elégtelensége, a következmények nem ismerete stb. miatt), de ez a megismerés is lehet objektív. — M. P. IROSNYIKOV: V. I. Uljanov (Lenin ) a Népbiztosok Tanácsának Elnöke (20—38. 1.) ismerteti Lenin bámulatosan sokoldalú tevékenységét, amelynek során valamennyi népbiztosság ügyeivel külön-külön is foglalkozott. Különösen szoros volt együttműködése a külügyi népbiztossággal, ahol az érintkezés jóformán mindennapos volt. Sokágú munkájának bemutatása céljából ismerteti egy napjának (1921. február 25.) programját, amely reggeltől a késő esti órákig tartó elfoglaltságot jelentett, s ez mindennap így ment. Jól mutatkozott meg minden vonatkozásban Leninnek az a képessége, hogy a jelentésekben stb. megragadja a lényeges mozzanatokat. Amikor különböző üléseken elnökölt s összefoglalta az ülés eredményeit, szintén ez nyilvánult meg. A legapróbb részletek is érdekelték. Mindig gondoskodott a kiadott utasítások végrehajtásának ellenőrzéséről. És rengeteg hivatali munkája mellett jutott idő arra is, hogy látogatókat fogadjon, s mindezen felül még újabb munkákat is alkosson. — A. O. CSTJBARJAN: A lenini külpolitika forrásainál (39— 55. 1.) a világháború időszakától 1918 koratavaszáig vizsgálja Lenin nézeteinek és gyakorlatának a fejlődésót. A háború idején programja abban foglalható össze: a korábbi szerződésekről való lemondás, ezek nyilvánosságra hozatala, azonnali fegyverszünet felajánlása, a béke feltétele valamennyi gyarmat, elnyomott nép felszabadítása, felhívás a munkásokhoz a burzsoá kormányok megdöntésére és a szovjethatalom létrehozására, a korábbi államkölcsönök és kamataik megtagadása. A győztes forradalom után a forradalom védelmében látta a külpolitika legfőbb feladatát, de óvatos volt abban, hogy pontosabban lekösse magát részletesebb külpolitikai program mellett. A Békedekrótum ezt a vonalat folytatta, a tömegekhez is szólt, de nem ignorálta a létező kormányokat. A titkos szerződések gazdasági pontjait Lenin továbbra is elfogadta. A békés egymás mellett élés alapelvei már benne voltak a dekrétumban. De túlzás azt mondani, hogy a Békedekrótum megszabta az egész későbbi szovjet külpolitikát. 1917 decemberóig a dekrétum elveiből sok megvalósult. Lenin látta, hogy pillanatnyilag nem lehet az európai forradalomra építeni. Fel kell használni az imperialista hatalmak belső ellentéteit a forradalom érdekében. Amíg az országnak van lehetősége, hogy válasszon a honvédelem és a különbéke közt, ezt az utóbbit kell elfogadni. A legfontosabb a forradalmi kompromisszumok elfogadtatása volt, ez volt a reális álláspont, Lenin ezekben a kompromisszumokban az osztályharc formáit látta. — G. V. SARATOV: A mezőgazdaság szocialista átalakítása tervének kidolgozása V. I. Lenin által (56—68. 1.) kimutatja, hogy a föld nacionalizálásának kimondására csak Oroszországban volt szükség, az itteni sajátos viszonyok miatt, ez nem általános érvényű. Lenin elvben a kollektivizálás híve volt, de tisztában volt