Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

FOLYÓIRATSZEMLE 1265 10. szám. — M. M. KORONEN: V. I. Lenin és a jinn forradalmárok (3—17. 1.) összefoglalja Lenin személyes kapcsolatait a finn forradalmi mozgalom egyes képviselőivel 1897-től kezdve, amikor az első személyes kapcsolat kialakult, bemutatja ezeket a finn forradalmárokat, majd ismerteti Lenin finnországi tartózkodásait 1905— 1917 közt, amikor ugyancsak számos kapcsolata alakult ki. 11. szám. — M. P. KIM: Az osztályokról és pártokról szóló marxista tanítás továbbfejlesztése V. I. Lenin által (3—27. 1.) összegezi Lenin útmutatásait. Utal arra, hogy a bolsevik párt mellett egyéb pártokról adott jellemzéseit sem szabad elhanyagolni. Különösen az oroszországi pártokról írt sokat, rámutatva a nemzeti sajátosságokra is. A politikai pártokról adott meghatározásainak fővonásai általános, egyetemes érvényűek. Mestere volt a történeti események osztályelemzósónek. A korabeli szocialista teoretikusoktól eltérően Lenin adta meg az osztályfogalom pontos meghatározását. Egyúttal arra is sokszor rámutatott, hogy az egyén számos egyéb csoportnak is tagja a társadalomban, de ezek közül éppen az osztály az alapvetően meghatározó. Lenin mutatta ki a marxista osztályfogalom legfontosabb következményét, a proletárdiktatúra szükségességét, s a szövetségesek kérdését. A politikai pártokkal és programjaikkal foglalkozó írásaiban mindig hangsúlyozta, hogy nincs teljes megfelelés osztály és párt között, az egyes pártok közt sincs éles határvonal. Orosz vonatkozásban sokszor mutatott rá arra, hogy a trudovikok lényegesen különböznek a többi burzsoá párttól. Tanításának legfőbb része persze a forradalmi munkáspártra vonatkozik, gyakran hangsúlyozta a tudományos elmélet fontosságát. Az Októberi Forradalom után ezek a kérdések újból előkerültek munkáiban, itt igen fontosnak tartja Kim Leninnek azt az útmutatását, hogy a kistulajdonosokat át kell nevelni a szocialista építés során. Arra vonatkozólag, hogy a szocialista társadalomban lesznek-e még osztályok, Lenin saját korának tapasztalatai alapján még nem tudott választ adni. 12. szám. — JE. N. GOROGYECKIJ: A szovjet társadalom története tanulmányozásának lenini laboratóriuma (3—24. 1.) azt vizsgálja, hogyan tanulmányozta Október után Lenin a szovjet társadalom fejlődésének fő vonásait, példákkal mutatja be, milyen kritériumok alapján választotta ki az „alapvető tényeket". A statisztikai adatok felhasználásával kapcsolatban arra utal, hogy Lenin szerint néhány fontos adat is tükrözheti az alapvető folyamatokat, ezért hangoztatta mindig a Non multa, sed multum régi elvét. Fontos új forrásanyagot szolgáltattak számára a szovjet állami szervek jelentései, itt erősen hangsúlyozta a helyi adatok jelentőségót. Gyakran készített táblázatokat, „ használt pl. atlaszokat. Gorogyeckij az „Állam és forradalom" példáján azt is megmutatja, hogyan gyűjtötte össze és dolgozta fel Lenin az anyagot, milyen jegyzeteket készített. A munkáról több előzetes vázlatot is készített, ezek egybevetésével mutatja ki a szerző alkotói módszereinek sajátosságait. Még a fejezetcímekre is előzetesen több variánst dolgozott ki. A megfogalmazás során legfőbb elve a világosság és közérthetőség volt. Sok olyan forrást is felhasznált, különösen a forradalmi tömegek tevékenységére vonatkozólag, amelyekkel a polgári tudomány egyáltalában nem foglalkozott. 1970. 1. szám. —- N. L. SZAFBAZJAN: V. I. Lenin és a társadalomtudományok főiskolai oktatásának átszervezése, 1920—1925 (3—16. 1.) azt a széleskörű gondoskodást mutatja be, ahogyan Lenin számos egyéb teendője mellett ezzel a kérdéssel is alaposan foglalkozott. Már 1920-ban azt az utasítást adta, hogy a marxizmus alapjait valamennyi főiskolai karon oktatni kell. Bírálta a felsőoktatás irányítóit azért, mert a régi tanárokat nem tudták bevonni az oktató munkába, elvont követelményeket állítottak fel a társadalomtudományok oktatása terén, de nem tudtak megküzdeni a káderhiánnyal. Szafrazjan részletesen ismerteti a különböző főiskolai programokat, ezek változásait. A proletkult behatolása ellen Lenin élesen fellépett, sürgette új marxista tankönyvek megírását. A régi értelmiség megnyerése és az oktatásba való bevonása érdekében mindig hangsúlyozta az alkotó munka szabadságát. 2. szám. — Sz. Sz HESZIN: V. I. Lenin és a Vörös Flotta megszervezése (3—17. 1.) bemutatja, hogy az a lenini elv, hogy a régi hadsereget demokratizálni kell, ill. új fegyveres erőt kell szervezni, a haditengerészet vonatkozásában is érvényesült. Ez a folyamat már az Októberi Forradalom előtt megindult. A vezetésbe új emberek kerültek be. A forradalom győzelme után a tengerészkongresszus lett a Flotta legfelső irányító szerve. Az új szervezeti alapelveket fokozatosan alakították ki. Lenin nem helyeselte azokat az elképzeléseket 1917— 18 fordulóján, hogy a haditengerészetben hivatásos, zsoldos állományt kell létrehozni. Az új fegyveres erőt ezen a téren az 1918. január 29-i rendelet hozta létre, amely osztályalapon mondotta ki a munkás-paraszt Vörös Flotta megalakítását. 3. szám. — Ju. I. KORABLJOV: A szovjet történetírás V. I. Lenin szerepéről a szovjet állam fegyveres erőinek létrehozásában és