Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lenin a Kommunista Internacionáléról (Ism. BF.) 1261/V-VI

1262 TÖRTÉNETI IRODALOM 1917-ben viszont az objektív helyzet megváltozott. A történelem olyan feladatokat vetett fel, ami szükségszerűen megkövetelte a szakítást a eentrizmussal, a zimmerwaldi internacionáléval éppen ingadozó, határozatlan magatartása miatt a legfontosabb és gyakorlatilag sorsdöntő kérdésekben, nevezetesen, hogy kell-e teljesen szakítani a szociálsovinizmussal, a régi internacionáléval, s létre kell-e hozni az új forradalmi internacionálét. A feltételek azonban csak a háború végén teremtődtek meg. Lenin 1918 decemberében Csicserinhez intézett levelében vetette fel konkrét feladatként, hogy a III. Internacionálé megalapítása céljából sürgősen össze kell hívni a kommunisták és a baloldali demokraták nemzetközi konferenciáját. Javasolja a platform alapelveinek kidolgozásához felhasználni a bolsevizmus elméletét és gyakorlatát, továbbá a „Was will der Spartakusbund?" című német kommunista brosúrát. Meghatározza a III. Internacionálé szervezeti bázisának alapelvét: semmiféle közösség a szociálpatriótákkal. Leninnek ez időből származó beszédei, cikkei mutatják, hogy a TT

T. Internacionálé létrehozásának feladatát és tevékenységét az első hónapokban mennyire a nemzetközi proletárforradalom gyors előrehaladásának reményében és szemszögéből nézte. Több dokumentum igazolja, hogy a világforradalom előrehaladása s ugyancsak a III. Internacionálé sikeres harca szempontjából is milyen nagy reményt fűzött Lenin a német munkásmozgalomhoz, és milyen fontosságot tulajdonított az éppen a háború végén megalakult német kommunista pártnak amikor a »Spartakus Szövetség« felvette a „Németországi Kommunista Párt" nevet — akkor a valóban proletár, valóban internacionalista, valóban forradalmi III. Internacionálénak, a Kommunista Internacionálénak a megalapítása ténnyé vált" — írja Lenin Európa és Amerika munkásaihoz írott levelében (116. oldal). A németországi novemberi forradalom, majd a Magyar Tanácsköztársaság és a Bajor Tanácsköztársaság Lenin érdeklődésének középpontjában állt. ,,A Galícia ós Bukovina egy részébe történő előnyomulás a Tanács-Magyarországgal való kapcsolat miatt szükséges" — írja 1919 áprilisában egyik táviratában (167. oldal). A szocialista proletárforradalom kísérletei Közép-Európában elbuktak. Ez nem jelenti azt, hogy eleve kudarcra voltak ítélve. „Ha az Internacionálé nem lett volna árulók kezében, akik a válságos pillanatban megmentették a burzsoáziát, nagy esélye lett volna annak, hogy sok hadviselő országban közvetlenül a háború befejezése után, úgyszintén egyes semleges országokban, ahol a nép fel volt fegyverezve, a forradalom gyorsan bekövetkezzék ós akkor más lett volna a dolgok kimenetele" (213. oldal). Lenin már 1918 végén felhívta a figyelmet egy másik veszélyre, amely abból ered, hogy a nemzetközi burzsoázia az orosz tapasztalatokon okult ós felmérte a bolsevizmus fenyegető veszélyét. ,,. . . sohasem voltunk ennyire közel a nemzetközi proletárforradalomhoz mint most. . ." ugyanakkor ,,. . . sohasem voltunk veszélyesebb helyzetben mint most . . ." állapítja meg 1918. október 22-én (99. oldal). Lenin felismerte, s tudta, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomnak a taktikáját az európai proletárforradalom első sikertelen kísérletei után át kell alakítani: ,,. . . a forradalom nem sikerült ilyen gyors ütemben, és végig kell járni a fejlődós útját, amelyet nekünk még az első forradalom előtt, 1905 előtt kellett megkezdenünk . . ." (213. oldal). Lenin nem adja fel azt a törekvését, hogy az Internacionálé forradalmi jellegét minden körülmények között biztosítani kell az opportunista tendenciákkal szemben, ugyanakkor ahogy eltávolodunk 1919-től, úgy fokozódik nála a tömegek megnyerését nehezítő és gátló baloldali radikalizmus, szektásság megnyilatkozásainak a bírálata. Erre a periódusra esik Leninnek a kommunista stratégiáról és taktikáról megírt kiemelkedő nagy műve, „A »baloldaliság« mint a kommunizmus gyermekbetegsége", amely az orosz párt történelmi tapasztalatait emeli nemzetközi szintre. A baloldaliság elleni harc lenini tapasztalatai és taktikai útmutatásai csak lassan váltak a fiatal kommunista mozgalom gyakorlatává. Közben számos pártban e hibák a mozgalom egységét veszélyeztették. A közölt dokumentumok nemcsak azt bizonyítják, hogy Lenin mennyire előtérbe állította és milyen nagy fontosságot tulajdonított a kommunista mozgalom egységének, de e kérdést, az egyes pártok belső kérdéseit a legnagyobb körültekintéssel, óvatossággal, felelősségérzettel és megértéssel kezelte, hogy ezáltal az ellentétek kiéleződését a mozgalmon belül elhárítsa akkor, amikor minden erőt a tőke fokozódó támadása ellen, ugyanakkor az újabb forradalmi hullámra való alapos felkészülésre kellett irányítani. írásaiban óvott az elhamarkodott, baloldali radikalizmussal túlfűtött és inspirált lépésektől. Mély gondolatokat takarnak Lenin megjegyzései a taktikai tézisek tervezeteihez 1921 júniusában, közvetlen a III. kongresszus előtt. Kulcsmegállapítása az, hogy a többséget (a munkásosztályét) a kommunista pártok még sehol sem nyerték meg: nemcsak ahhoz, hogy szervezetileg vezessék azt, hanem a kommunizmus elvei számára sem. Bűnös könnyelműség lenne ezt figyelmen kívül hagyni. Németország Egyesült Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1921. január 8-i „Nyílt