Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lenin a Kommunista Internacionáléról (Ism. BF.) 1261/V-VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1261 LENIN A KOMMUNISTA INTE RNACIONÁLÉR ÓL (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1969. 428 1.) Évfordulóra készült dokumentum-összeállítás, amely az 1967-ben Moszkvában: „Lenin: A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomról" címmel megjelent kötet alapján készült, a témára leszűkítve. A közölt dokumentumok zöme (50) a magyar olvasók előtt már ismert, magyar nyelven is publikált. Tizenhárom dokumentum viszont magyar nyelven eddig még nem jelent meg. Már emiatt is joggal válthat ki érdeklődést a kötet az olvasók körében, hiszen olyan dokumentumokról van szó, amelyek lehetővé teszik, hogy Leninnek a nemzetközi kommunista mozgalomban betöltött szerepét és jelentőségét teljesebb és szélesebb összefüggésekben lássuk. A nemzetiségi önrendelkezési joggal, a Komintern közvetlen megalakulásának előkészítésével, a Bajor ós a Magyar Tanácsköztársasággal, a K. I. Ill, kongresszusán elfogadott taktikai elvekkel, továbbá az egységfrontpolitika kialakulásának előzményeivel, s végül а К. I. és a kommunista pártok programjaival kapcsolatosan találunk itt újabb lenini megállapításokat. Természetesen csökkentenénk a kötet értékét, ha a pluszt csak ebben látnánk. Már előre felhívjuk a figyelmet a bőséges — esetenként túlságosan is bő — jegyzetapparátusra, amely alapos lexikális áttekintést ad elsősorban azok számára, akik a nemzetközi munkásmozgalomnak et periódusával mélyebben még nem igen foglalkoztak. A kötet összeállítóit nyilvánvalóan az az alapvető törekvés vezérelte, hogy a lehető leghívebben adják vissza Lenint a válogatás eszközével, megfelelő részletek kiemelésével. Ézt az igényes feladatot — úgy vélem — alapjában véve sikerült megoldani. Az összeállítás megerősíti azt a tényt, hogy a III. Internacionálé létrehozásának konkrét feladatát Lenin először 1914-ben vetette fel. „A szocialista Internacionálé helyzete és feladatai" című beszédében, ahol megállapítja a II. Internacionálé csődjét, leszögezi, hogy a burzsoá nacionalizmus, a sovinizmus győzelmet aratott az európai szocializmus hivatalos képviselőinek többsége felett. Ez azt is jelentette, hogy Lenin ekkor feladta a reményt, hogy a II. lnternacionálét meg lehet reformálni, vagy visszanyerheti forradalmi jellegét, amiben 1914 előtt még bízott és amiért harcolt. Az a tény, hogy a válogatás 1907-ig nyúl vissza, kétségtelenül azt érzékelteti, hogy a III. Internacionáléórt folyó harcot nem lehet leszűkíteni csak az 1914 utáni időszakra, mivel objektíve ez a harc már korábban elkezdődött. Erre enged következtetni „A Harmadik Internacionálé és helye a történelemben" című beszéde is, amelyben megállapítja, hogy „a III. Internacionálé ténylegesen 1918-ban alakult meg, amikor az opportunizmus és a szociálsovinizmus ellen sok éven át, de különösen a háború alatt vívott harc több nemzetnél a kommunista pártok megalakítására vezetett" (170. oldal). Nem lehet elválasztani tehát a III. Internacionáléórt folyó harcot az 1914 előtti periódustól, a II. Internacionálé opportunizmusa ós revizionizmusa elleni harctól, hiszen e harc tette lehetővé, hogy a baloldali internacionalista erők 1914 után, majd főleg a háború végén magukra találjanak. Ez a harc már élesen megmutatkozott 1907-ben a stuttgarti nemzetközi szocialista kongresszuson, amelyről Lenin úgy nyilatkozik, hogy ,,. . . számos igen fontos kérdésben plasztikusan szembeállította egymással a nemzetközi szociáldemokrácia opportunista ós forradalmi szárnyát és ezeket a kérdéseket a forradalmi marxizmus szellemében oldotta meg" (14. oldal). Lenin 1907—14 között írott munkái, amelyekben leleplezi az erősödő burzsoá hazafiasságot, a nacionalizmust, feltárja a II. Internacionálé opportunizmusának, a revizionizmusnak a gyökereit stb., joggal tekinthetjük a III. Internacionálé előkészítéséért folyó eszmei harc szerves részének még akkor is, ha az adott periódusban a II. Internacionálé „forradalmasításának" célját szolgálták. A kötet tanulmányozása érzékelteti továbbá, hogy miért csak 1919-ben alakult meg a III. Internacionálé és miért nem korábban. Nem kétséges, s ezt Lenin írásai is mutatják, hogy ténylegesen már 1914 után szükségként jelentkezett az új internacionálé megalakítása, mégpedig konkrétan azzal a feladattal — Lenin szavaival élve —, „hogy a tőkés kormányok elleni forradalmi rohamra, minden ország burzsoáziája elleni polgárháborúra szervezze a proletariátus erőit — a politikai hatalomért, a szocializmus győzelméért" (60. oldal). Azonban az objektív körülmények visszavetették az új internacionálé megalakulását. „Lassan halad előre az internacionalista szocialista mozgalom a háború okozta hihetetlenül nehéz válság korszakában" — állapítja meg Lenin 1915 októberében (68. oldal). A helyzet a bolsevikokat, továbbá az internacionalista, szocialista mozgalom más képviselőit is arra késztette, hogy kompromisszumra lépjenek a zimmerwaldi mozgalom centrista erőivel. Részben a helyzet kívánta meg, másrészt abban a reményben tették, hogy a mozgalmat meghódítsák, forradalmi pozícióra juttassák.