Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Réti László: Lenin és a magyar munkásmozgalom (Ism. Erényi Tibor) 1258/V-VI

1260 Tölt TÉ NET I IRODALOM 1918 őszétől 1919 márciusáig terjedő időszakról Réti László adatok sokaságával kimutatja, hogy ez a szocialista forradalom órlelődósének, a lenini eszmék térhódításának az időszaka. Fejtegetései meggyőzik az olvasót, hogy a szocialista forradalom nem valamilyen „import-cikk" volt Magyarországon, hanem a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására, a magyar társadalmi és politikai fejlődós egyenes és szükségszerű következményeként jött létre. Világossá válik az is, hogy Lenin ebben az időben az európai szocialista forradalom gyors győzelmében reménykedett, és az európai munkásmozgalom kérdéseit ebből a perspektívából ítélte meg. Lenin a magyarországi munkáshatalom létrejöttében annak bizonyítását látta, hogy — megfelelő történelmi körülmények között — a szocialista forradalom fegyveres felkelés ós polgárháború nélkül, viszonylag békés eszközökkel is győzhet. Egyébként a Tanácsköztársaság fennállásának egész ideje alatt nagy érdeklődést tanúsított a magyarországi proletárdiktatúra iránt. Távirataiban forradalmi következetességre, éberségre, a megalkuvók elleni küzdelemre buzdított. Az ebben az időszakban keletkezett magyar vonatkozású Lenin-dokumentumok közül kiemelkedik az 1919 májusában kelt, „Üdvözlet a magyar munkásoknak" című levél. Réti László könyvének egyik legsikerültebb része ennek a levélnek elemzése. Szó van itt a proletárdiktatúra általános és sajátos jellemvonásairól, a munkásegység kérdéseiről, a forradalmi módszerek alkalmazásáról, az intervenciósok elleni küzdelemről. Éppen ennek a dokumentumnak az ismertetése kapcsán hangsúlyozza Réti László, hogy a Magyar Tanácsköztársaságot a történelmi helyzetből, a kezdet nehézségeiből következő hibák ellenére is a lenini eszmék vezérelték. A könyv a továbbiakban arról a szerteágazó elméleti munkáról ad képet, amellyel Lenin a Kommunista Internacionálé vezérkarában hasznosította a Magyar Tanácsköztársaság történelmi tapasztalatait. Réti László e tanulságok két kórdéskomplexumát emeli ki; a párt szerepét ós az agrárkérdést. Mint szinte teljesen új kutatási eredményeket meg kell említenünk a Lenin és Varga Jenő közötti kapcsolatokat tanúsító adatokat. Befejezésül képet kapunk arról, hogyan éltek és hatottak a lenini eszmék a két világháború közötti magyar munkásmozgalomban. Az illegális KMP munkáját — és ezt Réti László meggyőzően ábrázolja — a lenini tanítások hatották át. Nem érezzük azonban eléggé diferenciáltnak, és a szó történetírói értelmében eléggé méltányosnak a szociáldemokrata pártról szóló megállapításokat. Csak egy mondatban: A szociáldemokraták Lenin-értékelése ellentmondásosabb és nem annyira kategorikusan elutasító volt, mint ahogyan az Réti László szövegéből kitűnik. Réti László művének itt csak néhány fontos megállapítására utalhattunk. Aligha csökkentjük a mű értéket akkor, amikor úgy véljük, hogy néhány megállapítása — elsősorban az 1919-es pártegyesülés értékelésére gondolunk — joggal vált ki vitát. A Magyar Tanácsköztársaság — és erre Réti László is nyomatékosan rámutat — a pártegyesülés mellett is megfelelt a proletárdiktatúra lenini ismérveinek. Marxista történészeink jelentős része úgy vélekedik, hogy a Tanácsköztársaság a két munkáspárt egyesülése nélkül, megosztott vagy éppenséggel egymással harcban álló erőkkel az adott történelmi időszakban — az antant megszállás és egy prefasiszta ellenforradalom fenyegető árnyékában — nem jöhetett létre. Leninnek az eseményekkel nagyjából egyidejű megállapításai azt mutatják, hogy a munkásegység forradalmi platform alapján történő létrehozásával egyetértett. Később, a Tanácsköztársaság leverése után, de még — és ez nem lényegtelen körülmény — az európai forradalmi hullám közepette, szenvedélyes szavakkal kárhoztatta a forradalmat csak színleg vállaló reformistákkal való egyesülést. (Élete végén már nem tért vissza a Magyar Tanácsköztársaság történetére.) Szerintünk a lenini útmutatások fényében, de a hazai történelmi valóságból kiindulva elsősorban azt kell elemezni, hogy elkerülhető volt-e, ós ha igen, akkor milyen mértékben mindaz, ami 1919. március 21-ón a Gyűjtőfogházban történt. A vitatható megállapítások azonban nem változtatnak azon a tényen, hogy a hazai Lenin-irodalom Réti László könyvének megjelenésével adatokban gazdag, hasznos, gondolatokat ébresztő munkával gazdagodott. ERÉNYI TIBOR