Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Réti László: Lenin és a magyar munkásmozgalom (Ism. Erényi Tibor) 1258/V-VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1259 Már az Osztrák-Magyar Monarchia történetével kapcsolatban hangsúlyozza Réti László a lenini tanítások legfontosabb jellemvonásait. Lenin nyomán rámutat mindenekelőtt arra, hogy „a munkásosztály társadalmi felszabadító harca elsősorban és mindenekelőtt nemzetközi". Ezzel kapcsolatban idézi a történelmileg is igazolt, politikailag is időszerű alapvető lenini megállapítást: ,,A marxizmus nem fér össze a nacionalizmussal, még a »legigazságosabb«, »legtisztább«, legfinomabb és legcivilizáltabb nacionalizmussal sem. A marxizmus minden fajta nacionalizmus helyébe az internacionalizmust, minden nemzetnek egy magasabb egységbe való összeolvadását állítja." Ennek a lenini felfogásnak a jegyében jött létre az a proklamáció, amelyet néhány nappal az 1918 októberi győzelmes polgári demokratikus forradalom után Szovjet-Oroszország vezetői intéztek „Ausztria-Magyarország dolgozó népéhez". Réti László bemutatja e felhívás számos elvi és politikai szempontból fontos megállapítását: „Mélységes meggyőződésünk — olvashatjuk a felhívásban —, hogy Magyarország munkásai, katonái és parasztjai nem azért szabadították fel magukat a bécsi bürokrácia ós a bécsi kapitalizmus hatalma alól, hogy a magyar földbirtokosoktól, bankároktól és tőkésektől hagyják magukat kizsákmányolni. Szilárd hitünk, hogy a magyar munkások és parasztok leszámolnak a magyar tőkésekkel, és a magyar kormány a magyar munkások, katonák és parasztok kormánya lesz." Ugyanakkor azonban — tehetjük hozzá Réti László fejtegetéseihez — az sem lényegtelen körülmény, hogy a proklamáció nyilvánvalóan nem a dunai birodalom felosztásának, hanem föderatív szocialista átalakításának koncepcióját képviseli. „A magyar munkások és parasztok kormányának" létrejötte hosszú küzdelem eredménye volt. Réti László nyomon követi azt az elméleti-politikai segítséget, amelyet a szocialista forradalom győzelmes megvívásához Lenin adott a magyar munkásosztálynak. Nyilván nagy érdeklődésre tart majd számot a „Lenin kapcsolatai a magyar munkásmozgalommal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt" című fejezet. Megismerkedhetünk ennek a fejezetnek az olvasása során az 1905-ös orosz forradalom ösztönző, előrelendítő hatásával. Megtudjuk —• többek között —, hogy Lenin neve először 1905 decemberében jelent meg nyomtatásban Magyarországon, mégpedig a Népszava hasábjain. A korabeli egyedüli munkáspárt: a Magyarországi Szociáldemokrata Párt sajtója részletesen foglalkozott az oroszországi forradalmi mozgalommal, tudósított Lenin ós a bolsevikok tevékenységéről. Számos dokumentum elemzésével mutatja be Réti László, hogy ezek a tudósítások mennyiben voltak reálisak és mennyiben viselték magukon a pártvezetésben erősen érvényesülő reformizmus jellemvonásait. Történetírásunk eddigi eredményeit figyelembevéve nem vitás, hogy a magyarországi szociáldemokrácia az első világháború előtti években, nem Lenin, hanem Kautsky útját járta. Mégis — úgy véljük — Réti László mellőzi néhány fontos tényező megemlítését. így pl. azt, hogy az általa idézett magyar szociáldemokrata orgánumok legálisan jelentek meg és így a szocialista forradalom ós proletárdiktatúra lenini eszméjének méltatását nem is tartalmazhatták. Egyébként ugyanezekre az évekre vonatkozóan a szociáldemokrácia vezetőinek „teljes opportunizmus"-áról olvasunk. Valamelyes differenciálás — nemzetközi és magyar viszonylatban is — helyénvaló lett volna. Hiszen a Kari Kautsky vagy akár Otto Bauer ós Bernstein nyilvánvalóan nem ugyanaz. Az 1917 — 1919-es forradalmi időszakról szólva Réti László kiemeli: „Lenin a világforradalomra és ezen belül az európai forradalomra számítva, különös figyelmet szentelt Németországnak és Ausztria-Magyarországnak." Ügy látta, hogy a háborúban vesztes országok proletariátusának forradalmasodása gyorsan előre halad és sor kerül az orosz példa követésére. Lenin tudta, hogy ezeknek az országoknak, elsősorban Magyarországnak gazdasági, politikai és társadalmi viszonyai bizonyos mértékig hasonlítanak a cári Oroszországban uralkodó állapotokhoz. (E hasonlóságról szólva éppen ebben a vonatkozásban emelte ki — még 1914 előtt — a feudális maradványok nagy szerepét.) Réti László rámutat arra, hogy a közép-európai szocialista forradalom útját Lenin nem látta akadályoktól ós konfliktusoktól mentesnek. Főleg két veszélytől tartott: az antanthatalmak intervenciós törekvéseitől és a reformista szociáldemokraták forradalomellenes tevékenységétől. A későbbi események megmutatták, hogy aggodalmai egyik irányban sem voltak alaptalanok. Akiket a lenini segítség konkrét megnyilvánulásai érdekelnek, sok — eddig még nem ismert — adatra találnak a „Lenin ós az oroszországi magyar kommunista hadifogoly-mozgalom" című fejezetben. Lenin az oroszországi magyar kommunisták vezetőivel rendszeres összeköttetésben állott, Kun Bélát személyesen is ismerte, tanítványának tekintette. Részben erre az összeköttetésre vezethető vissza, hogy Kun Béla és munkatársai 1918 őszén, amikor hazatértek Magyarországra — és ezt szintén nem árt hangsúlyozni — már tisztában voltak a lenini forradalomelmélet alapvető vonásaival. Egyébként az