Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Réti László: Lenin és a magyar munkásmozgalom (Ism. Erényi Tibor) 1258/V-VI

1258 TÖRTÉNETI IRODALOM Végezetül, a beható elemzés igénye nélkül, utalunk a kötet többi, kisebb tanulmányára. Az 1946-os „Lenin és a kultúra kérdései ' c. írás Lenin kultúra-koncepcióját vizsgálja, egyebek között a kulturális örökséghez való viszony szempontjából. Az 1947-es „Lenin ismeretelmélete és a modern filozófia" Lukács fentebb vázolt módszerének ismeretelméleti vonatkozásait dolgozza ki. Leginkább figyelmet érdemel a Lukács eddig még meg nem jelent nagy átfogó társadalomelméleti könyvéből közölt részlet, a „Lenin és az átmeneti korszak kérdései." A tanulmány kiindulópontja az a gondolat, hogy a szocializmus illetve kommunizmus lényegi tartalma az ember filozófiai értelemben vett szabadságának, ahogy Lukács írja, öncélú fejlődésének megteremtése. Ez többet jelent, mint a kizsákmányolás kényszerétől való emancipációt. Jelenti, a kommunizmus fokán, a javak teljes bősége által a gazdaság igénykorlátozó kényszerűségeitől való teljes felszabadulást. Az a körülmény, hogy a szocializmus először egy gazdaságilag viszonylag elmaradott országban győzött, a szocializmus lényegi feladata szempontjából sajátosan ellentmondásos helyzetet, sajátos „nem klasszikus" szocialista fejlődést eredményezett. Szükséges volt a húszas években egy átmeneti szakasz közbeiktatása, amelyet a gazdasági elmaradottság felszámolására irányuló feladatok — ezek még a gazdasági „szükségszerűség birodalmát" jelentették — sa szabad emberi önmegvalósítás alapjait lerakó szocialista demokrácia létrehozására irányuló feladatok feszültsége jellemzett. SZABÓ MIKLÓS RÉTI LÁSZLÓ: LENIN ÉS A MAGYAR MUNKÁSMOZGALOM (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1970. 278 1.) A Lenin-centenárium alkalmából megjelent munkák közül kiváltképpen érdeklődésre tarthat számot Réti László „Lenin és a magyar munkásmozgalom" című könyve. A szerző — akinek már 1954-ben megjelent ugyanilyen címen munkája — korábbi kutatási eredményeit továbbfejlesztve azt a kérdést vizsgálja, hogy miként vélekedett a győztes proletárforradalom vezére, a világtörténelem első szocialista államának megalapítója Magyarországról, hogyan ítélte meg a magyar gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés különböző problémáit, hogyan mutatott utat a magyar forradalmi munkásmozgalom számára. Réti László könyve sajátos műfajt képvisel. Jeleptós részben lenini megállapításokat tartalmaz; klasszikus lenini szövegeket sorakoztat fel. Ugyanakkor mégsem dokumentumkötet vagy citátum-gyűjtemény. (Ilyen jellegű munka egyébként néhány éve már áll a közönség rendelkezésére.) A szerző vázolja a lenini megállapítások létrejöttének történelmi körülményeit, e megállapításokat egybeveti a korabeli történeti valósággal, és ezáltal természetszerűleg állást foglal a magyar munkásmozgalom-történet különböző kérdéseiben. A kötetet elolvasva mindenekelőtt szembetűnik, hogy a szerző szinte a teljességre törekedve gyűjtötte össze Lenin irodalmi munkásságának magyar vonatkozásait. Sok olvasót talán meglep, hogy milyen találó tömörséggel ítélte meg Lenin az egykori Osztrák-Magyar Monarchia számos — és napjainkban is vitatott fontos problémáját. Figyelembe véve, hogy ebben a tekintetben gyakran találkozunk — különböző előjelű — helytelen és túlzó nézetekkel, különösen nagy jelentősége van a lenini megállapításoknak. Lenin tisztában volt a Monarchia uralkodó köreinek reakciós politikájával, ennek következményeivel, ugyanakkor azonban utalt arra is, hogy a dunai birodalom számos más országgal — így például a cári Oroszországgal — ellentétben mutat fel relatíve haladó vonásokat is. A dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály küzdelmének következményeként a dualizmus időszakában sor került több politikai, szociális és kulturális reform kiharcolására és emellett az Osztrák-Magyar Monarchia a nemzetközi életben is bizonyos egyensúlyozó szerepet töltött be Németország és a cári Oroszország között. Szó van a lenini fejtegetésekben a továbbiakban arról, hogy a Monarchia az erősebb imperialista szomszédokat távoltartva bizonyos oltalmat nyújt az alkotóelemeit képező népek nemzeti léte számára. Figyelemre méltó, hogy Lenin „A nemzetek önrendelkezési jogáról" c. 1914 elején írt művében — tehát a dualizmus állandósult válságának időszakában — mutat rá Ausztria-Magyarország e sajátos funkciójára.