Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I

4 J'ÖLÖSKEI FERENC tották a nagyhatalmak diplomáciáját. A féltve őrzött status quo felborulása után a Monarchia a győztesek ellentéteire alapozta Balkán-politikáját. Elképzeléseit segítette az a körülmény, hogy a balkáni kis népek nemzeti felszabadító harcai imperialista rabló-háborúkba csaptak át, e miatt könnyűszerrel a nagyhatalmak eszközeivé válhattak. A második Balkán-háborúban a szövetségesek már egymás ellen, pontosabban Szerbia, Montenegró és Görögország Bulgária ellen harcolt. Hozzájuk csatlakozott Románia is. 1912 —13-ban kialakulhatott így a balkáni világháborús tűzfészek. Kezdetét vette a hatalmak közvetlen világháborús felkészülése. A Monarchia csalódottan könyvelhette el a Balkán-háborúk mérlegének passzíváit. Az első Balkán-háborúban elvesztette eddigi politikája alapját, le kellett mondania a status quoról, cserébe csak az önálló Albániát tudta létrehozni a londoni békekonferencián. A második Balkán-háború pedig — amelyben Bulgáriát támogatta — egyértelműen vereségek sorozatát jelentette a Monarchia külpolitikája számára. A korábbi konzervatív egyezkedő diplomácia helyét a Németországgal összehangolt világháborús külpolitika váltotta fel. Kezdetben csak a Szerbiára korlátozott helyi háborúval számoltak. 1913 — 1914 fordulójától azonban Tisza és Berchtold előtt is világossá vált, hogy a háborúban Oroszország nem maradna semleges. Az uralkodó osztályok politikusai közül leginkább Tisza ismerte fel a dualista rendszert fenyegető veszélyeket. Ebből a felismerésből fakadt konok makacssága, amellyel szinte űzte, hajtotta pártját a belpolitikai rendszer átalakítására. Ezért vállalta 1912 májusában a házelnökséget, 1913 júniusában pedig a miniszterelnökséget. Ezért küldözgette lankadatlan buzgalommal külpolitikai elképzeléseit, Balkán-politikájának fő vonásait tartalmazó memorandumait az uralkodónak. Sikere csodaeszközét mindenekelőtt a parlament s a minisztertanács jogszabályalkotó működtetésében látta. A nemzeti munkapárti kormányok ezért 1912 júniusa után felülvizsgálták, majd átalakították a kiegyezés után kialakított belpolitikai kormányzati rendszert. Ebben látták hatalmuk tartós megszilárdításának útját. A parlamenti elnöki jogkör kiszélesítésével s a képviselőházi őrség felállításával egyszersmindenkorra megszüntették az obstrukció lehetőségét. A parlamenti ellenzék hagyományos fegyverének megsemmisítésével kezdődött a belpolitikai élet addigi formáinak, szabályainak újjárendezése. Revízió alá vonták ezután a kiegyezés után elfogadott számos, a gazdasági-társadalmi, politikai életet szabályozó törvényt, kormányzati rendelkezést. A világháború előtti években a nemzeti munkapárti kormányok többek között új választójogi törvényt, sajtótörvényt alkottak, elfogadtatták a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről szóló törvényt, a védőerő javaslatokkal erősítették a militarizmust, megszorították az egyesülési és gyülekezési jogot, növelték a csendőrség hatáskörét, terrorral és egyezkedéssel nyugvópontra akarták juttatni a nemzetiségi kérdést. A Lukács- és Tisza-kormány tervbe vette a belpolitikai rendszer korábbi liberális elemeinek kiiktatását mindenekelőtt az ipartörvények, a büntetőjog s az esküdtszék vonatkozásában. A háború előtti időszakban különösen jelentőssé vált a Nemzeti Munkapárt, ezen belül elsősorban Tisza István nemzetiségi politikája.1

Tisza e kérdés-1 Tisza István nemzetiségi politikáját elsősorban mindezideig ismeretlen levéltári anyag tükrében vizsgáltam. Ezek a legújabban előkerült források főként Tisza román tárgyalásairól és horvátországi politikájáról vallanak. Ez a körülmény meghatározta tanulmányom tárgyát, jellegét is. E kérdéskörrel az alábbi jelentősebb hazai munkák