Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lukács György: Lenin (Ism. Szabó Miklós) 1254/V-VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1255 átvizsgált és újraátgondolt (elháríthatatlanul tolul fel bennünk, hogy a Lukács által oly gyakran használt hegeli formulát alkalmazzuk: „megszüntetve megőrzött") gondolati anyaga. Az önkritika nem formális. Lukács valóban feladja több, megelőző időkben vallott nézetét: a Lenin-könyvben nincsen többé szó arról, hogy a dialektika nem érvényes a természeti, hanem csupán a társadalmi folyamatokra, bizonyos érdemei elismerése mellett is egyértelműen Lenin imperializmus-elméletét fogadja el, szemben Kosa Luxemburg akkumuláció-elméletével. (Megjegyezhetjük: a Luxemburg nézeteivel való teljes szakítást a Lenin-könyv már csak betetőzi: a mozgalom legfontosabb kérdéseiben, a párt szervezeti formájának kérdésében, a nemzeti kérdésben már az 1923-as kötet tanulmányai is Lenin, s nem Luxemburg álláspontját vallják.) Mindezeket látva elkerülhetetlen a kérdés: megfelel-e a könyv alcímében ígért tárgyának, valóban Lenin „gondolatainak összefüggéséről" ad képet, vagy pedig szerzője teoretikai programját fejti ki leninizmuskónt, esetleg azzal a hátsó gondolattal is, hogy támadott nézeteit Lenin tekintélyével fedezze ? A könyv kétségkívül mindenekelőtt Lukács teóriáját fejti ki, torzításnak s hamisításnak azonban semmiképpen nem tekinthető. Azt, hogy a kis brosúra Lenin gondolati rendszerét teljes egészében, minden vonatkozásában kifejti, Lukács sem akkor, sem később nem állította. Természetesen Lenin munkásságából s gondolataiból azokat a mozzanatokat emeli ki — s itt bizonyos egyoldalúság nem kerülhető el —, melyek elsősorban állanak közel saját teóriájához. (Nehéz elképzelni külső behatások kényszere nélkül cselekvő szerzőt, ki hasonló helyzetben másképp jár el.) Lukács ezidőbeni koncepciója központi kategóriája az osztálytudat. Lukács, amint ez a két húszas évekbeli főmű apparátusából s szellemi fejlődéséről írott önéletrajzi írásából (Lukács: Marxista fejlődésem 1918 — 1930. Magyar Filozófiai Szemle, 1969. 6. sz.) kiderülni látszik, ebben az időben még nem ismerte Lenin Mi a teendő-jét, azt az írást, melyben Lenin kidolgozza az osztálytudat marxista teóriáját. Figyelmet érdemel tehát, hogy egészen más indíttatással, más utakon olyan koncepciót dolgoz ki az osztálytudatról, mely lényeges vonásaiban egészen közel áll Leninéhez. Ö is élesen elválasztja a „proletariátus tényleges pszichológiai tudatállapotát" (Geschichte u. Klassenbewusstsein. Berlin, 1923. 86. 1.) az osztálytudattól, a proletariátusnak az adott társadalomban, a kapitalizmusban elfoglalt valóságos helyzetéről való virtuális tudatától, a „társadalom igazi lényegébe való belátástól" (uo. 80. 1.). Ez utóbbi, Lukács szerint is kizárólag az össztársadalom teljes összefüggésrendszerének tudományosan megalapozott megismerése révén sajátítható el. A lukácsi gondolatmenet, mint láthatjuk, tartalmazza a trade union-tudat és osztálytudat lenini megkülönböztetésének lényeges elemeit, mégha hiányzik is belőle annak világos felismerése, hogy az osztálytudat kizárólag a tudomány eredményei összessége alapján alapozható meg s szükségképpen mindenkor „kívülről viszik be" a munkásosztály tudatába. Az osztálytudat reális társadalmi hordozója, az osztálytudatos munkásmozgalmi harcosok összefogó kerete a párt, a mediátor, mely az osztálytudatot közvetíti az osztályhoz. Ezért Lukács számára is a másik középponti kategória a párt, annak demokratikus centraUsta szervezeti felépítése, vezető szerepe a szocialista forradalomban. Kordokumentumként is figyelemre méltóak Lukács ekkori írásai, adalékként annak bemutatásához, hogy a századelőn a polgári gondolat felbomlásából milyen sok irányból s milyen sajátos kerülőkön át vezettek utak a szocialista gondolat s a szocialista mozgalom irányába, s hogy ezek között nem egy — eme célt elérve — magának a szocialista mozgalom és teória össznemzetközi bolsevik fordulatának megalapozásához is hozzá tudott járulni. A Lenin-könyv kiinduló pontja Lenin imperializmus-elmélete. Ennek lényegi mondanivalója, Lukács szerint, a forradalom aktualitásának feltárása. Az imperializmus a kapitalizmus utolsó korszaka, ellentmondásai végsőkig kiéleződtek s minden kapitalista országban aktuális lehetőség a szocialista forradalom, a mozgalomnak mindenütt a bármikor lehetséges forradalomra való készenlétben kell állnia. A fejlett kapitalista országokban esedékes forradalmaknak ez a feltételezett közelisége természetesen illúzió volt, — ezt az illúzióval teli magatartást nevezi később, említett önéletrajzi írásában „forradalmi messzianizmusnak", azonban ez az illuzionizmus fermentálóan hatott egy igen termékeny elméleti közelítés kialakítására. A forradalom aktualitása szükségessé teszi magának, az általános tartalmat elvontan tartalmazó osztálytudatnak aktualizálását, a proletariátusnak a kapitalizmus rendszerében elfoglalt helyére vonatkozó általános marxi ismereteknek az adott konkrét helyzet vonatkozásában való érvényesítését. A kapitalizmus hic et nunc viszonylatainak olyan átfogó elemzésére van tehát szükség, mely a társadalom adott viszonylatait nem egyszerűen leíró jellegű törvényszerűségekben ábrázolja, melyek quasi természeti törvényként, kívülről, befolyásolhatatlanul az emberre ható erőként működnek, hanem osztályerőviszonyok eredőjeként, dinamikus erőegyensúlyként. Ezt az átfogó elemzést, az aktualizált osztálytudatot nevezi Lukács teóriának. A teória megközelítési módja praktikus szempontú: az osztályerőviszonyok eredőjót azok megváltoztatása szem-11*