Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lukács György: Lenin (Ism. Szabó Miklós) 1254/V-VI

1254 TÖRTÉNETI IRODALOM kell vizsgálni. Nem lehet Lenin és a német baloldaliak kijelentéseit mechanikusan egymás mellé állítani és ezen az alapon Luxemburgot vagy Liebknechtet bírálni. Ebben a tekintetben is meg kell tanulni a lenini objektív elemzést, amely minél több forrás felhasználását, minden tény összegyűjtését és megvizsgálását tartja kiindulási pontnak. Bármilyen széleskörű is volt ennek a konferenciának a tematikája, bármilyen gazdag is volt az összegyűjtött anyag, bármilyen értékesek az itt felvetett új szempontok, világosan látszik, hogy a lenini életmű és a történettudomány kapcsolatait ez a megbeszélés távolról sem tudta kimeríteni. Példaként elég, ha akár Leninnek a feudalizmusra általában, a korábbi társadalmi formációkra vonatkozó utalásait említjük meg, vagy akár Franciaország és Németország mellett egyéb országok történeti fejlődésére vonatkozó megállapításaira gondolunk. A magyar történészek már megkísérelték Lenin magyar vonatkozású megjegyzéseinek összegyűjtését.1

De éppen az itt ismertetett konferencia mutatta meg, milyen sok új oldala tárult fel ennek az életműnek éppen az összkiadás során, s a már ismert munkák gondosabb, az újabb évtizedek tapasztalataival szembesített vizsgálata még mennyi új gondolatot sugallhat. Az évforduló bizonyára újabb kutatásokra és újabb megállapításokra nyújt majd ösztönzést. NIEDERHAUSER EMIL LUKÁCS GYÖRGY: LENIN (Budapest, Magvető. 1970. 328 1.) A Lenin-évforduló alkalmából megjelent munkák sorában egyike a legérdekesebbeknek s legjelentősebbeknek Lukács György Leninre vonatkozó írásainak reprezentatív gyűjteménye. A kötetben közölt öt írás átfogja a lukácsi életműnek szinte minden szakaszát. A kötet előszavában a szerző maga periodizálja pályáját s helyezi el az öt írást ezekben a periódusokban. Legterjedelmesebb s minden tekintetben legfontosabb része a kötetnek a húszas éveket átfogó első szakaszból származó Lenin-könyv. Valóban frázis nélkül hiányt pótlónak mondható megjelentetésének, a centenáriumon túl, aktualitást ad az az ismert körülmény, hogy Lukács húszas évekbeli alkotószakasza reneszánszát éli. A marxista gondolat utóbbi évekbeli ,,új hullámainak" számos teoretikusa állítja újra reflektorfénybe azokat a problémákat, mindenekelőtt a gyakorlat történelmi és társadalmi szerepót, amelyek Lukács ekkori munkásságának tengelyét jelentették. A pályaszakasz három határköve: az 1923-ban megjelent „Geschichte und Klassenbewusstsein", a jelen kötetben közölt 1924-es „Lenin. Studie über den Zusammenhang seiner Gedanken" ós az I926-os Moses Hess tanulmány. A legjelentősebb és legnagyobb hatást kiváltott az első, a Geschichte und Klassenbewusstsein. A hatalmas vihart keltett tamdmánykötet a korszak egyik legnagyobb eszmei hatást elért marxista könyve. Hatása a kortárs Gramscira, Mannheimre, Kari Korschra éppoly alapvető és alakító volt, mint a ma is tevékeny Semprunra vagy Herbert Marcusera. A könyv körül kialakult követőtábor akkor is hű maradt a műhöz, amikor szerzője túlhaladottnak nyilvánította és elhatárolta magát tőle. Nagyrészt ennek az időszaknak lukácsi impulzusait fejlesztette tovább a kortársi nyugati marxista és marxizáló irányzatok között oly nagy szerepet játszó ún. frankfurti iskola: Th. W. Adorno, Horkheimer s az említett Marcuse tábora. A Lenin-könyvet, annak gondolatait és szerepét csak az 1923-as kötet alapján érthetjük meg s vizsgálhatjuk. (Ezért fájlalnunk kell, hogy az utóbbi magyar kiadása megelőzi a jelentősebb műét.) A közvetlenül Lenin halála után megjelent könyv (maga Lukács brosúrának nevezi) egyaránt volt reakció a Geschichte und Klassenbewusstsein fölött gyakorolt bírálatokra, s állásfoglalás, elkötelezettség a SzKP Lenint követő vezetőségének politikai vonala mellett, annak ellenzőivel (mindenekelőtt Trockij táborával) szemben. Ekkor inaugurálja Sztálin a „leninizmust, mint az imperializmus és a proletárforradalom korszakának marxizmusát", mindenekelőtt azért, hogy — indokoltan — hangsúlyt adjon annak: a szocializmus egy országban való felépítésének programja követi Lenin politikai vonalát s nem Trockij világforradalom-programja. E mellett a leninizmus mellett kötelezi el magát könyvével Lukács, s hozzájárul elméleti kidolgozásához. A gondolati anyag, amellyel hozzájárul, a Geschichte und Klassenbewusstsein önkritikusan 1 Lenin Magyarországról. 2. átdolg. kiad. Bpest. 1965, 198 1. (Az 1. kiadás 1954-ben jelent meg.)