Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lenin és a történettudomány (Ism. Niederhauser Emil) 1240/V-VI

1248 TÖRTÉNETI IRODALOM a nemesek mindig lenézik az államhivatalnokokat, ami még Puskinnál vagy Tolsztojnál is tapasztalható (ahogy Tolsztoj pl. lekicsinylően ábrázolja Szperanszkijt a „Háború és bóké"-ben). A keleti despótiák rendszerének oroszországi hatására vonatkozó lenini megállapításokat ma általában elhallgatják. Lenin figyelmeztet arra, hogy a korokat nem egyes egyének, hanem a tömegek hangulata alapján kell megítélni. Egy ember belső ellentmondásaiban voltaképpen a korszak és a korábbi történeti hagyományok ellentmondása tükröződik. A történészek elhanyagolják egyes osztályok belső megoszlásának a feltárását, vagy a történeti pszichológiai kérdésfeltevést. Hiba az is, hogy Lenin meghatározásait más korszakokra is alkalmazzák. Lenin olykor pontatlan kifejezéseket is használt, de olyanokat, amelyek közérthetőek voltak (amikor pl. a XI. századi Oroszország vonatkozásában földesurakról beszél). A kutatás eddig nem használta fel kellőképpen a Lenin által szerkesztett cikkeket, egy konkrét példán mutatja meg, hogyan értékelte Lenin 1905-ben az orosz rendi gyűléseket (ez a jelszó ebben az időpontban eléggé népszerű volt Oroszországban). A kutatás előtt tehát még ezen a téren is sok a teendő. A következő szekció a szovjet korszak történetének historiográfiai kérdéseit tárgyalta. V. V. Farszobin „Lenin munkáinak kiadásairól az 1917-es helyi bolsevik újságokban és egyéb kiadványokban" 1917 márciusától 1918 februárjáig vizsgálja a kérdést. A helyi sajtó részben átvette Lenin cikkeit a központi lapokból, részben önállóan közölte ezeket. Különösen Lenin beszédeinek az esetében, ahol nem volt eredeti szöveg, nem egyszer eszer vagy mensevik lapokból vették át a beszámolókat. Ahol a bolsevik lapokból cikkeket vettek át, azokat átalakították, egyes részeket kiemeltek, másokat kihagytak. Persze már a központi sajtó is sokszor változtatott Lenin eredeti kéziratain. A beszédekről készített beszámolók olykor igen rövidek, hiszen a vidéki lapok ritkán jelentek meg, nem volt elég helyük. Mindezeket a változatokat az új Lenin-összkiadás távolról sem jegyzi fel. A központi sajtóban megjelent Lenin-cikkeken olykor maga Lenin is javított, de az összkiadás csak a kézirat szövegét közli, ahol fennmaradt. A beszédeiről szóló beszámolókat Lenin általában jobbnak fartotta, mint a gyorsírásos feljegyzéseket. Ezeken Lenin is javított néha, de mások is, úgyhogy Lenin nem vállalt értük felelősséget, nem is akarta, hogy ezeket újra kinyomtassák. Ilyen szövegek esetében valamennyi variáns gondos összehasonlítására van szükség. Lenin illegalitása idején sok cikke csak vidéki lapban jelent meg. Vannak név nélkül megjelent, de esetleg Leninnek tulajdonítható cikkek is. Mindezeknek forráskritikai feldolgozására égető szükség van. Kell egy akadémiai kritikai Lenin-kiadás, amely az összes variánsokat tartalmazza, a névtelen cikkeket is felveszi, megindokolva, miért tartja Lenin munkájának. Minthogy az 1917 — 18-as helyi sajtó kevés példányban maradt fenn, az is rossz állapotban van, az egészet újból ki kellene adni, az eredeti példányok használatát a kutatás során pedig megszorítani. A. I. liazgon „V. I. Lenin »Állam és forradalom« c. könyve VII. fejezetéhez készült előkészítő anyagok és a szovjetek 1917 március—szeptember közti történetének periodizációja" a végül el nem készült fejezet jegyzeteit vizsgálja. Ebben a fejezetben Lenin az 1905-ös és 1917 februári orosz forradalom tapasztalatait kívánta összegezni. Razgon közli a fejezet tematikáját tartalmazó rövid szöveget, ós ennek elemzése alapján mutatja ki, hogy Lenin május ós augusztus közt a szovjetek hanyatló szakaszáról kívánt beszélni, addig fontosnak tartotta lendületüket. Kimutatta a kispolgári elem befolyását, aminek egyik fő megnyilvánulási formája a forradalmi honvédelem gondolata volt, ill. addig passzív milliók bekapcsolódása a politikai életbe. Ez időben elhúzódó folyamat volt, vidókenkint változott. Az első fellendülés a proletariátus szerepével függött össze. De már akkor is megvolt a függés a kispolgári elemektől, ez április—május során a szovjetek prostituálódásába nőtt át. A szovjetekbe bekerülő új rétegek állandó nyomást gyakoroltak. Júliust Lenin itt nem tartja fordulópontnak, mert a periodizáció alapja nála itt a pártösszetétel. Maga a júliusi fordulat is az eszer—mensevik többség miatt vált lehetségessé. Lenin már az áprilisi pártkonferencián felvetette ezeket a kérdéseket. A szerző a Volga-menti szovjetek március —június közti fejlődósét vizsgálta behatóan, és itt igazolva látta Lenin álláspontját. A lenini megállapításokat a további kutatás alapvető szempontjaivá kell tenni, a szovjetek dinamikáját elsősorban a pártösszetétel alakulálása révén kell vizsgálni. Je. A. Luckij „Az Októberi Forradalom agrártörvónyhozásának története V. I. Lenin munkáiban" arra utal, hogy Lenin munkáit és a törvényszövegeket először forrástanilag kell megvizsgálni. Ahol csak beszédeinek feljegyzéseiről van szó, s ezekben pontatlanságok találhatók (erre konkrét példát idéz), ott Lenin egyéb korabeli munkáival kell a szöveget összevetni. Munkái egyébként az agrártörvények szövegének az alapjai, ill. a törvények értékelései. Időrendben vizsgálva őket. látszik a probléma egyre elmélyültebb vizsgálata. 1918 januárjáig, amikor a bolsevikok a baloldali eszerek részvételével alkottak kormányt, maga a földdekrétum Lenin központi témája. Az eszer