Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lenin és a történettudomány (Ism. Niederhauser Emil) 1240/V-VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1247 kezdődik, s a XVI—XVIII. század Európa-szerte a feudalizmus és kapitalizmus erői közti kompromisszumok kora. A felépítményre vonatkozó lenini tanítás egyik aspektusát tárgyalja A. M. Szaharov „Lenin az orosz állam fejlődésének fő szakaszairól (a jobbágyrendszer megszüntetéséig)". Lenin, aki az állam osztályfelettiségének legendája ellen szívósan harcolt, az orosz állam fejlődésében három korszakot különböztetett meg, a régi (kijevi) korszakot, a moszkvait, és a XVII. századtól kezdve az újat. A kijevi Oroszország társadalma a nemzetségi kapcsolatokon alapult, a moszkvai a helyi-szomszédsági kapcsolatokon. Nemzeti (országos) méretű kapcsolatok ekkor még nem alakultak ki. A XVII. századtól látja Lenin a burzsoá kapcsolatok kifejlődésének kezdetét. Már Engels utalt arra, hogy Európában az állam központosítása egyszerre ment végbe, nagyjából a XV. században. Marx utalt arra, hogy ennek a központosításnak a jellege országonkint különböző, Spanyolországban pl. inkább ázsiai jellegű. Engels megállapítása szerint a Habsburgbirodalomban ós Oroszországban az egyesítést védelmi célok magyarázzák. Tartós egyesülés csak fejlett munkamegosztás alapján jöhet létre. Oroszország vonatkozásában Lenin éppen ezt tartotta jellemzőnek a XVII. századtól kezdve. Pontosan megkülönböztette a polgári és feudális (bürokratikus) központosítást. A szocializmushoz csak nagy központosított államon keresztül lehet eljutni, ezt Lenin gyakran fejtette ki. Az orosz abszolutizmusról kimondta, hogy polgári irányban fejlődik. A XVII. században még feudális jellegű, a XVIII. században már polgári jellegű hivatalnoki apparátussal. Ez azonban a rendszeren belül reakciós tulajdonságokat kapott. A XIX. század első felének orosz állama elvileg nem különbözik a XVIII. századitól. 1861 a határ, lépés a burzsoá monarchia felé. Egyébként a felépítmény kérdéseit a szovjet történettudomány kissé háttérbe szorította, holott a történelem nem azonos a gazdasági-társadalmi fejlődéssel, nem szűkíthető le arra. A. A. Zimin „Oroszország XVI. századi történetének problémái az orosz feudalizmus története lenini koncepciójának megvilágításában" Engelsnek a királyi hatalom győzelméről szóló megállapításából indul ki. A feudalizmus meglétét Oroszországban Lenin bebizonyította. A XVII. századdal kezdődő korszakot tekintette a marxi „kapitalista" éra" orosz variánsának. Utalt a központosított állam pozitív szerepére, bár a feudális alap voltaképpen a XX. századig fennmaradt. Zimin itt vitába száll Szaharov fenti előadásával, úgy látja, hogy Lenin a XVII. században már nem beszél teljesen feudális jellegről. Az ekkor kialakult, bürokratikus szervezettel rendelkező abszolutizmus már más. A XVI. században ez még hiányzott. Igaz, hogy a XVII. század külsőségeiben még a régi vonásokat mutatta fel. A továbbiakban azt vizsgálja Zimin, hogyan érvényesült ez a koncepció a szovjet történetírásban. Pokrovszkij tévesen a kereskedelmi tőke uralmáról beszélt. Az 1930-as években szembeállították egymással a kelet-európai soknemzetiségű államokat és a nyugat-európai nemzetállamokat, ezzel lemondtak az általános törvényszerűségek kereséséről, a soknemzetiségű állam létrejöttét pedig egyenesen reakciósnak tartották. Ezt az 1940 — 60-es években már nem emlegették, de a szembeállítás megmaradt. Erősen hangsúlyozták a sajátosságokat, elhanyagolták az alap kutatását. Az állam szerepót szinte már úgy tekintették, mint a régi orosz történetírás. A XX. kongresszus után következett be a fordulat, M. N. Tyihomirov akadémikus monográfiája bebizonyította, hogy a XVI. században Oroszország még a széttagoltság állapotában van. M. V. Nyecskina ettől a századtól számította a feudalizmus hanyatló szakaszát. Ekkor vált ismét fontossá az egyéb európai országokkal való egybevetés, amely az összehasonlító módszerrel kimutatta az alapvető egyezéseket és a különbségeket. Az oroszországi városi eretnekségek azonos helyet foglalnak el, mint nyugaton a reformáció, de ugyancsak közös vonás a nemesség egy részének haladó szerepe stb. A XVI. századi parasztmozgalmaknak a hatása az állami reformokra most már kétségtelenül bebizonyított. Az államhatalom többször tett kísérletet a decentralizáció elleni harcra. Ezzel kapcsolatban Zimin óv IV. Iván szerepének az idealizálásától. Felvázolja a XVI. század kutatásának legfontosabb feladatait, s nyitott kérdésnek tartja a XVI. századi központosított állam problémáját. Hasonló aspektusból vizsgálja a lenini örökséget Sz. O. Smidt „V. I. Lenin Oroszország államrendszeréről a XVI —XVIII. században. (A témával foglalkozó anyagok tanulmányozásának módszeréről.)" Lenin megjegyzései egyéb kérdésekkel foglalkozó publicisztikai munkáiban találhatók, felhasználásuknál alapvetően arra kellene figyelni, miért emelte ki Lenin az adott időpontban az egyik vagy másik történelmi jelenséget. Ehelyett viszont egyszerűen a kiragadott idézeteket alkalmazzák, hol szélesebben, mint azt Lenin eredetileg szánta, hol éppen szűkebben. Holott van ezek közt Leninnek nem egy mondása, amely valóban általánosabb érvényű, így az, hogy az osztályharc a politikai változások alapja, hogy a reformok a forradalmi harc melléktermékei. Vagy hogy