Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lenin és a történettudomány (Ism. Niederhauser Emil) 1240/V-VI

1246 TÖRTÉNETI IRODALOM bizottságok arra törekedtek, hogy a parasztszövetség helyi szervezeteinek az élére kerüljenek, de ez nem sikerült stb. Még a számadatokban is sok az eltérés, ami szükségessé tenné a számszerű források egységes módszer szerinti feldolgozását. A kutatóknak nagyobb bizalommal kellene lenniök a helyi levéltárak ós azok feldolgozói iránt. A „baloldali blokk "taktikájának alkalmazásáról nem szólnak a feldolgozások, ezért burzsoá részről szektássággal vádolják a szovjet történetírást. Éppen Lenin megállapításai nyomán a további kutatómunka során jobban kell tanulmányozni a paraszti szervezeteket és általában az agrárfejlődést. A forradalom egyik nemzetiségi részkérdését érinti A. K. Biron „Az 1905 — 1907-es forradalom lenini koncepciója a lett történetírásban". Lenin és a lett forradalmi mozgalom viszonyát burzsoá ós kispolgári részről gyakran hamisították meg. Lenin személyes kapcsolatban volt a lett mozgalom számos vezetőjével (pl. P. Stucka) ós erősen érdeklődött a mozgalom egyes eseményei iránt is. A történetírás egyrészt az 1920 — 30-as években foglalkozott a kérdéssel, s azután ismét 1945 után. Az előző korszakban a Szovjetunióban nagy anyaggyűjtés folyt, ebben elsősorban az események részvevői működtek közre. A szerző ismerteti a megjelent munkákat, hiányolja, hogy nincs bennük elméleti általánosítás. 1945 után monográfiák, népszerű feldolgozások kerültek kiadásra, forráskiadványok és visszaemlékezések. Igen fontos volt Lenin Lettországról szóló megállapításainak gyűjteményes kiadása. A kutatások kimutatták, hogy a helyzet Lettországban a forradalom idején lényegében azonos volt az oroszországival, itt is az agrárkérdés volt a fő. A forradalom lenini koncepciója tehát uralkodóvá vált a lett történetírásban. D. A. Kovalenko „V. I. Lenin a szovjetek történetének fő szakaszairól (1905 — 1917)" mindenekelőtt számszerűen állapítja meg, hogy 62 — 77 szovjet működött 1905-ben (különböző számítások szerint). Lenin 1905 novemberében hangsúlyozta először a demokratizmus kérdését. Sok bolsevik szektás módon el akarta hagyni a szovjeteket a mensevik—eszer többség miatt. Lenin azonban azt hangsúlyozta, hogy a szovjetekre ós a pártra egyaránt szükség van. A szovjetek szerepót a történetírás sokáig eltorzította, ennek a nyomai még ma is megvannak, szektásan tekintik őket. Összefoglaló történetük még nincs megírva. Lenin a forradalmi kormány csíráját látta bennük, ezért ragaszkodott hozzá, hogy minden forradalmi pártnak részt kell vennie tevékenységükben. 1914-től kezdve Lenin sokszor visszatért az 1905-ös szovjetek tapasztalataihoz, ezt szem előtt tartva olvasta újra végig Marx és Engels megállapításait a forradalmakról. Már a februári. forradalom előtt kifejtette, hogy parlament helyett szovjetekre van szükség. Az Áprilisi Tézisekben vetette fel a hatalom békés átvételének a lehetőségét, s ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a szovjetek az állam új típusát képviselik. 1917 júliusától számította a szovjetek történetének (1905 ós 1917 első fele után) harmadik korszakát, az Októberi Forradalomig, ennek a szakasznak a lényege a szovjetek megszabadulása a kispolgári illúzióktól. Ebben az időben gyakran fejtette ki, hogy a szovjeteknek a teljes hatalmat kezükbe kell venniök, a szovjetekből jön majd létre az új államapparátus, átveszik az állami feladatokat (az ólelmiszerjegyek elosztását stb.). A szovjetekben Október után is ott maradtak az egyéb pártok is, míg a kormányba csak a baloldali eszerek léptek be (1918 márciusáig). Az egypárt-rendszer csak 1918 végére alakult ki. A városokban a szovjetek proletár jellegűek voltak, falun még sokáig általános demokratikus szervek. Ennek a szekciónak egy alosztálya tárgyalta meg a feudalizmus-kori történelem kérdéseit. Je. Sz. Kompan ,,V. I. Lenin az osztályokról, rendekről és az osztályharcról a feudális társadalomban" a feudáhs társadalomra vonatkozó lenini megállapításokból két kérdéscsoportot tárgyalt, a régi uralkodó osztály kompromisszumait az újjal, ós ennek hatását az osztályharcra, ami — tekintettel az oroszországi helyzetre — gyakorlati jelentőségű kérdés is volt. Lenin megkülönböztette a feudális társadalmon belül az osztályokat ós a jogi különbségeken alapuló rendeket. A feudális társadalom osztályai nem állandóak. A fejlődés nem egyenesvonalúan megy végbe, hanem a régi ós az új közti kompromisszumok formájában. A feudális és kapitalista rend közti korai kompromisszum példáját Lenin a XVI — XVIII. századi lengyel fejlődésben mutatta be. A nemesség ipari vállalkozásai, másrészt a polgárság nemesi rendbe való felemelkedése más országokban is ismeretes. Ez a kompromisszum nem is csak az elmaradott országokra jellemző csupán, hiszen Angliában is ezt láthatjuk 1688-ig. Lenin azt is hangsúlyozta, hogy a polgári forradalom nem egyszeri esemény, hanem hosszú folyamat. Van olyan ország, ahol csak a parasztháborúig jut el. Ezek burzsoá jellegét azonban a kutatások nem mutatják meg. Az osztályharc kényszerítette a nemesi uralkodó osztályt különböző kompromisszumokra. Lenin itt 1848 német tapasztalataira is hivatkozott. A reformokat is az osztályharc kónyszerítette ki, pl. Oroszországban. A polgári korszak a XVI. században