Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
1186 KIRSCHNElt BÉLA munkásmozgalomban jelentkező ingadozások, opportunizmus bírálata.4 9 Ez utóbbi kibontakozását természetszerűleg úgy tekintette, mint azoknak a feltételeknek szűkítését, deformálódását, amelyekhez a kapitalizmus megdöntése kapcsolódott. Az opportunizmust illetően meg kell jegyeznünk, hogy Lenin az e téren végbemenő fejleményeket nemcsak figyelemmel kísérte, hanem fontosnak tartotta, hogy az általános okok mellett az egyes országokban való jelentkezésének sajátos gyökerei is megvilágításra kerüljenek, s az opportunizmus minden megjelenési formája ellen éles harcra kerüljön a sor. A Marx előtti szocializmus ugyan vereséget szenvedett — írta a „Marxizmus és revizionizmus" című tanulmányában 1908 áprilisában —, de a múlt század kilencvenes éveitől új útakat kerestek maguknak ezek az irányzatok, s a harcot a marxizmus ellen nem önálló talajon, hanem a marxizmus közös talaján folytatják a revizionizmus formájában. S a revizionizmus — folytatja Lenin — minden olyan esetben megjelenik valamilyen formában, a körülményektől függően jobboldali vagy baloldali formában, amikor valamilyen új kérdés, vagy előre nem látott fordulat, vagy a fejlődés fő irányvonalától való eltérés jelentkezik. S ezért mélyebb gyökerűnek tartotta, mint a nemzeti sajátosságokból és az egyes országok kapitalista fejlődéséből adódó sajátosságokat. Ez azt jelentette, hogy a revizionizmust nemzetközi jelenségként fogta fel, s a nemzeti sajátosságokat ebben a vonatkozásban úgy tekintette, mint amelyek a megjelenési formában jelentkező különbségeket fejezik ki. De nemcsak nemzetközinek, hanem szükségszerűnek is tartotta, s osztálygyökerét a kispolgárságban jelölte meg. Ekkor azonban még úgy gondolta, hogy e jelenséggel a proletárforradalom sorsfordulójáig kell csak számolni, amikor azonban — számítása szerint — sokkal nagyobb harcra kerül majd sor és a munkásmozgalom sokkal nagyobb szakadást fog megélni, mint amilyenekre történelmében valaha is sor került.50 Amikor két év múlva, Pannekoek holland marxista tanulmányát ismertetve, visszatért a kérdésre, fenti következtetéseit megerősítette, de egyben fontosnak tartotta egyetértőleg hangsúlyozni azokat a megállapításokat, amelyek e vonatkozásban Pannekoek írásában megfogalmazódtak. Ezek a következők voltak: 1. A munkásmozgalom növekedése, amikor az „újoncok" elavult világnézettel kerülnek a mozgalomba. 2. A kapitalizmus különbözőképpen fejlődik, s ennek következtében mindig akadnak olyanok, akik a marxizmusnak csak egyes oldalait sajátítják el, nem képesek szakítani véglegesen a polgári demokratikus világnézettel. 3. A társadalmi fejlődés ellentmondásos menete következtében, az ellentmondás meg nem értése miatt, a kapitalista fejlődés egyik vagy másik vonásánál levont következtetések egyoldalú taktikai rendszerré alakulnak egyes személyeknél vagy csoportoknál. A munkásmozgalmat tekintve pedig annak egyik oldalát avatják elméletté, miként jelenleg a reformista opportunizmus és szindikalizmus, s „összeférhetetlenné nyilvánítják e mozgalom olyan tendenciáit vagy olyan vonásait, amelyek az egyik vagy másik korszaknak, a munkásosztály tevékenységét meg-49 Az angol szociáldemokrata párt kongresszusa. 1911 ápr. LM. 17. köt. 168— 173. 1.; Az olasz szocialisták kongresszusa. 1912 júl. LM. 18. köt. 161 —163. 1.; Angol viták a liberális munkáspolitikáról. 1912 okt. LM. 18. köt. 360—366. 1.; G. V. Plehanovnak. 1912 nov. LM. 36. köt. 186. 1.; Franciaországból. 1913 jún. LM. 36. köt. 240 — 242. 1. 50 Marxizmus és revizionizmus. 1908 ápr. LM. 15. köt. 27 — 28. 1.
