Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
t LENIN A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM NÉHÁNY KÉRDÉSÉÉÜL 1907- 1914 KÖZÖTT 1187 szabó ilyen vagy amolyan körülményeknek specifikus sajátosságai". 4. A burzsoázia taktikájában végbemenő változások: az erőszak és a liberalizmus, illetve ennek különböző kombinációi.5 1 1913 márciusában pedig, megvizsgálva a marxizmus helyzetét a világtörténelmi korszakokban, Lenin az opportunizmus okaként a szocialista parlamenti képviselők, a munkásmozgalom mindenféle bürokratái és a „szimpatizáns" értelmiség szerepét húzta alá.5 2 Az egyes országok munkásmozgalmát illetően, pl. az angol munkásmozgalomban jelentkező opportunizmust, egyrészt Anglia hosszú ideig tartó monopolista helyzetére, amely megszülte a munkásarisztokráciát, másrészt a hagyományra, a megszokottságra s az opportunista vezérek ügyességére vezette vissza.53 Amerikában az igazi szocialista párt kialakulásának akadályát a kétpárt-rendszerben, valamint abban jelölte meg, hogy régóta létezett a politikai szabadság, és más országokhoz képest a kapitalizmus szélességben és mélységben rendkívül kedvező feltételek között fejlődött, ami a munkásarisztokrácia segítségével, Angliához hasonlóan kialakította a liberális munkáspolitikát.5 4 A belga opportunizmusnál viszont kiemelte a parlamenti képviselőknek a liberálisokkal való szövetségét, a párt gyengeségét, minthogy a pártban politikailag szervezett munkások voltak szövetségben politikailag szervezetlen munkásokkal.5 5 Bár Lenin az opportunizmus megjelenését gazdasági-politikai szükségszerűségként tekintette, mégis a forradalmi marxizmus győzelmét várta, s meg volt győződve arról, hogy a munkásmozgalom a burzsoá befolyásokat kiheveri, legyőzi. E hite nemcsak az általános társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségéből s a marxizmus történelmi útjából származott, hanem az osztályellentétek éleződéséből, s abból a harcból, amely kibontakozott a munkásmozgalomban. 1908-ban megvizsgálva a helyzetet, Lenin arra a következtetésre jutott, hogy bár a proletariátus mozgalma különbözőképpen és nem egyformán fejlődik — e gondolatnak később óriási jelentősége lesz a lenini forradalomelméletben —, s mindegyik ország mozgalmára rányomja a bélyegét a szocialista pártoknak ilyen vagy olyan egyoldalúsága vagy elméleti fogyatékossága, — mégis egészében a szocializmus hatalmas előnyomulása megy végbe. A konkrét összecsapások alapján pedig feltételezte, hogy a burzsoázia elleni döntő harc közeledik, amelyet a munkásosztály jobban előkészít mint a Párizsi Kommünt.56 Ez azonban nem azt jelentette, hogy Lenin a döntő ütközetet a közeli jövőben várta. 1908 októberében arról írt, hogy a történelmi kibontakozás igen lassan következik el,5 7 1913 márciusában pedig arról, hogy a tömegharc előkészítésének és fejlődésének feltételei megváltoztak. Ekkör azért bírálta az anarchista opportunizmust, mert hívei kétségbeestek azon, hogy Európában 51 Nézeteltérések az európai munkásmozgalomban. 1910 'dec. LM.J 16. köt. 369 — 364. 1. 62 Marx Károly tanításának történelmi sorsa. 1913. márc LM. 18. köt. 597. 1. 53 Angol viták a liberális munkáspolitikáról. 1912 okt. LM. 18. köt. 360. és 366. I.; Az angol munkáspárt kongresszusa. 1913 febr. LM. 18. köt. 558. 1.; Angliában ! 1913 ápr. LM. 19. köt. 35. 1. 54 Az amerikai elnökválasztások eredménye és jelentősége. 1912 nov. LM. 19. köt. 404. 1.; Amerikában. 1912 dec. LM. 36. köt. 199. 1. 55 A belga sztrájk tanulságai. 1913 máj. LM. 36. köt. 220. 1. 66 Robbanó anyag a világpolitikában. 1908 júl. LM. 15. köt. 184—185. 1 57 Az angol ós német munkások bóketüntetése. 1908 okt. LM. 15. köt. 212.1.
