Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
t LENIN A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM NÉHÁNY KÉRDÉSÉÉÜL 1907- 1914 KÖZÖTT 1185 zet alakulhat ki, amikor a szociáldemokraták kénytelenek a támadó háború követelményének álláspontjára helyezkedni. Ez utóbbi következtetés értelme egyrészt, hogy a proletariátus nemzetközi mozgalmának érdeke a meghatározó tényező,4 4 másrészt, mint az általa felhozott — Kautskytól idézett — példából kiderül, az ellenforradalom exportjának megakadályozása. A példa a következő volt. Ha Oroszországban győz a forradalom, s erre a proletariátus Franciaországban átveszi a hatalmat, de Oroszország ellen ellenforradalmi koalíció jön létre, ebben az esetben a francia köztársaságnak kötelessége segítségére sietni a forradalmi Oroszországnak.45 Hervével vitatkozva Lenin arról is szólt, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen hazában él a proletariátus, a köztársasági Franciaországban, a monarchista Németországban, vagy a despotikus Törökországban, mert a haza, vagyis az adott politikai, kulturális és társadalmi környezet — felfogása szerint — a proletariátus osztályharcának legfontosabb tényezője. Következésképp saját hazájának sorsa sem lehet számára közömbös; ez azonban osztályharcának feltételével és nem a burzsoá hazafisággal van kapcsolatban.4 6 Ebben a következtetésben csírájában benne rejlik a háború polgárháborúvá változtatásának gondolata, de ugyanakkor az a gondolat is, amit az említett 3 ország példája jelez, de amit Lenin csak az első világháború alatt, 1916-ban fejtett ki, nevezetesen, hogy az imperialista háborúban eltűnik a különbség a köztársaság és a monarchia között. A világháború kitörésével e problémakör kibővül, új összefüggések és következtetések megfogalmazására kerül a sor, amelyekkel Lenin nemcsak megvédte, alkalmazta, hanem tovább is fejlesztette e téren a marxizmus álláspontját. Lenin már 1908-ban rámutatott arra, hogy a háborúk egyik főokává a gyarmatokért folyó harc válik. S mivel Anglia elvesztette osztatlan elsőségét és világpiaci hatalma megtört, s Németország azon az úton volt, hogy felzárkózzék, az angol — német ellentétek kezdtek előtérbe nyomulni a világpolitikában, s ezek háborús konfliktus veszélyével fenyegettek. Ennek következtében Lenin nagy aggodalommal figyelte a nagyhatalmak különböző csoportosulásait. Abban reménykedett, hogy a munkásosztálynak lesz elég ereje a háború megakadályozásához. Bár — mint utaltunk rá — Lenin a háborúkat a kapitalizmus törvényszerűségének tekintette, de olyan törvényszerűségnek, amely csak meghatározott feltételek között érvényesül, amellyel szemben más törvényszerűségek hatnak. Ezért üdvözölt minden kezdeményezést az Internacionálé, a munkáspártok vagy a tömegek, a munkások részéről, amely a sovinizmus és a militarizmus ellen nyilvánult meg.47 Ezzel a következtetéssel is összefüggött a Balkán-háborúk elleni fellépése, a II. Internacionálé 1912-ben tartott bázeli kongresszusának támogatása,48 illetve a nemzetközi 44 A harcos militarizmus. 1908. aug. LM. 15. köt. 192—193. 1. 45 LM. 15. köt. 197—198. 1. 46 LM. 15. köt. 193. 1. 47 Angol és német munkások béketüntetése 1908 okt. LM. 15. köt. 209 — 212.1.; A Nemzetközi Szocialista Iroda ülése. 1908 okt. LM. 15. köt. 241 — 243.1.; A burzsoázia és a béke. 1913 máj. LM. 19. köt. 65-66. 1. 48 Munkásképviselők egyes felszólalásának kérdéséhez. 1912 nov. LM. 18. köt. 416. 1.; A Duma munkásképviselőinek és nyilatkozatuknak a kérdéséhez. 1912. nov. LM. 18. köt. 423. 1.; G. L. Sklovszkijnak. 1912 dee. LM. 36. köt. 195. 1. Bpest. 1958.
