Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
t LENIN A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM NÉHÁNY KÉRDÉSÉÉÜL 1907- 1914 KÖZÖTT 1181 cáldemokraták álláspontját a kiválás ellen, annak következtében, hogy Lengyelországban erős burzsoá, kispolgári nacionalizmus volt tapasztalható. A polgári forradalmak korszakában, bár itt Lenin a történelmi helyzetnek megfelelően Kelet-Európára és Ázsiára gondolt, mégis általánosnak tekinthető tételként vonja le, hogy a proletár pártnak feladata kettős: valamennyi nemzet önrendelkezési jogának elismerése és az „adott államban élő valamennyi nemzetbeli proletárok osztályharcának legszorosabb, megbonthatatlan szövetsége az ország történelmének mindennemű fordulatában, tekintet nélkül arra, hányszor és hogyan változtatja meg a burzsoázia az egyes államok határait".3 0 A tétel megértéséhez Lenin a Lengyelország függetlensége körül kialakult vitát ismertette, amely a 90-es években folyt az Internacionáléban. Az első álláspontot, amely azt követelte, hogy az Internacionálé saját programjául ismerje el Lengyelország függetlenségét, elvetették, hasonlóképpen Rosa Luxemburg álláspontját is, aki szerint a lengyel szocialistáknak nem kell követelni Lengyelország függetlenségét. Lényegében Kautsky álláspontja került be az Internacionálé határozatába, aki mindkét felfogással szemben lépett fel. Lenin az utóbbit tartotta helyesnek, megjegyezve, hogy Marx álláspontja a lengyel kérdésben túlhaladottá vált a XX. században, mivel önálló demokratikus mozgalmak keletkeztek, s önálló proletármozgalmak is a szláv országokban, így Oroszországban is. Ugyanakkor kapitalista Lengyelország jött létre, s így Lengyelország szükségszerűen elvesztette kivételes forradalmi jelentőségét. Ennek következtében a nemzeti kérdés másodrendű jelentőségűvé vált a lengyel munkások szempontjából. Ebből azonban nem következik — mondja a továbbiakban —, hogy a politikai önrendelkezés elve, a különváláshoz való jog elve feleslegessé vált. Ugyanis a polgári demokratikus átalakulás még nem fejeződött be. Ezért a fenti tételben meghatározott két oldalú feladat egységét kell biztosítani a nemzeti kérdésben.31 Lenin tehát a nemzeti kérdést a gazdasági, társadalmi haladásnak, az osztályharcnak, a forradalom győzelmének, a győzelem körülményeinek rendelte alá, s nemcsak a kapitalista fejlődés egyik, hanem mindkét tendenciáját figyelembe vette, s a kérdést az imperializmus viszonyaira alkalmazta. Á nemzeti kérdés lenini megoldásában szerepet játszott az, ahogyan Lenin a demokratikus forradalom helyét meghatározta a proletariátus szocializmusért folyó harcában, s e problémát elsősorban mint a demokratikus forradalom kérdését tekintette. Ezzel egyben közvetett formában összekapcsolta a proletárforradalom győzelmének a kérdésével is. A proletariátust ebben a vonatkozásban szintén nem egyszerűen a demokrácia, hanem a szocializmus harcosaként is tekintette, s így tanulmányaiban a szocialista nemzetiségi politika előfeltételének a meghatározásáról is szó van. A feladatokat a proletariátus szemszögéből vizsgálta, s a harc menetét ebben a vonatkozásban is a demokratikus és szocialista forradalom összefüggése alapján határozta meg. 30 LM. 20. köt. 447. 1. 31 LM. 20. köt. 444 — 447. 1. — Lenin 1916 februárjában, a héboiú konkrét körülményei között visszatérve a lengyel függetlenség kérdésére, mikor Lengyelország a német haderők kezére jutott, amellett fcglalt állást, hogy ellene kell lenni a 1er gyeiország elnyomatásáért folytatott háborúnak, tehát a cári álláspont s a német uralkodó osztályok álláspontja ellen kell fellépni, mindazon népek különvélási jogát kell követelni, amelyeket Oroszország elnyom, s a nemet proletariátus forradalmi elemeit kell támogatni. (Az annexiók nélküli békéről és Lengyelország függetlenségéről, mint oroszországi napi jelszavakról. LM. 22. köt. 142. 1. Szikra. 1951.)
