Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
1182 KIKSCHNER BÉLA Lenin — mint jeleztük — az első világháború alatt is visszatért a nemzeti kérdésre. Bár e problémakör egyes vonatkozásait későbbi periódusban kellene ismertetni, mégis utalnunk kell már most az 1916 január—februárjában írt tézistervezetére, mivel szorosan kapcsolódik a fentebb ismertetett problémafelvetéshez. A tézistervezet, mely ,,A szocialista forradalom és a nemzetek önrendelkezési joga" címet viseli, abból indul ki, hogy a győzelmes szocializmusnak a teljes demokráciát kell megvalósítania, ami nem egyszerűen a teljes egyenlőséget jelenti, hanem a szabad politikai különválási jogot is.3 2 Abban az esetben, folytatja Lenin, ha a proletariátus megkezdte rohamát a burzsoázia hatalmának alapjai ellen, „valamennyi tisztán demokratikus követelés bizonyos értelemben a forradalom akadálya lehet; ezzel szemben valamennyi elnyomott nép szabadságának (vagyis önrendelkezési jogának) proklamálása és megvalósítása a szocialista forradalomban ugyanolyan égetően szükséges lehet, mint amilyen égető szüksége volt a burzsoá demokratikus forradalom győzelme szempontjából, például 1848-ban Németországban, vagy 1905-ben Oroszországban".3 3 A demokratikus követelések között az önrendelkezési jog jelentőségének ezen felfogása több lényeges összefüggés mintegy láncolati kapcsolatának, nevezetesen a következőknek az eredménye: 1. Lenin azt az állítást, hogy a kapitalizmusban a nemzetek önrendelkezési joga illuzórikus, mind „abszolút gazdasági értelemben", mind feltételes, politikai értelemben megcáfolta. Utalva arra is, hogy reformokkal nem lehet megszüntetni a politikai demokrácia területén a finánctőke uralmát, a finánctőke uralma viszont nem szünteti meg „a politikai demokráciának, mint az osztály elnyomás és az osztályharc szabadabb, átfogóbb és világosabb formájának jelentőségét",3 4 azt tartotta, hogy „minden olyan érvelés, hogy a politikai demokrácia valamelyik követelése a kapitalista társadalomban gazdasági értelemben »megvalósíthatatlan«, nem egyéb, mint a kapitalizmus és az általában vett politikai demokrácia közötti általános és alapvető viszonyok elméletileg helytelen meghatározása".3 5 Az a tény pedig, hogy politikai demokrácia valamennyi lényeges követelése hiányosan, eltorzítva és ritka kivételképpen „valósítható" meg a kapitalizmusban, nem a követelésről való lemondást, hanem azt teszi szükségessé, hogy a szociáldemokrácia forradalmi módon harcoljon a követelésekért, hogy nem elégedhet meg a burzsoá legalitás kereteivel, hanem mindent el kell követni, hogy a harc átcsapjon a burzsoáziát kisajátító szocialista forradalomba, figyelembe véve, hogy a szocialista forradalom bármily politikai válságból — így a nemzetek szabad külöválásáért folyó harc konfliktusából is — kialakulhat. 2. A különválási jog nem egyenlő a kis államok alakításának követelésével, hanem annak a kifejeződése, hogy minden nemzeti elnyomás megszűnjék. Ugyanakkor az önrendelkezési jog nem egyenlő a föderáció elvének elismerésével sem, de a nemzeti egyenlőtlenségnél feltétlenül kívánatosabb. A történeti fejlődés lehetőségeiből kiindulva pedig levonja azt az általános következtetést is, analógiaként utalva az osztályok megszüntetésének folyamatára, s az osztálydiktatúra szükséges átmeneti időszakára, hogy az embe-32 A szocialista forradalom és a nemzetek önrendelkezési joga. 1916 január-február. LM. 22. köt. 145. 1. 33 LM. 22. köt. 156. 1. 31 L.M 22. köt. 147. 1. 35 Uo.
