Századok – 1970

Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI

LENIN A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM NÉHÁNY KÉRDÉSÉRŐL 1907-1914 KÖZÖTT 1175 valónak, úgy tekintette, mint akik a demokrácia és a szocializmus ellen cselekszenek. A „Tézisek" ezzel összefüggésben megoldási formaként a széleskörű önrendelkezést, autonómiát fogalmazták meg, bármilyen nyelv állami kiváltságának lehetetlenné tételét, egy, a nemzeti kisebbség jogait biztosító törvény kiadását stb. Ezzel és Svájc példájával azt is jelezte Lenin, hogy ha a nemzeti viszályok végleges megszűnését a szocializmusban látta is csak biztosítottnak, mégis a radikális reformok, a következetes polgári demokratizmus eredményeképpen a nemzeti békélést elképzelhetőnek tartotta. Mindebből levonható az a következtetés is, hogy bár Lenin a nemzeti kérdés megoldását az osztályharc feltételeihez kötötte, e téren a feladatok elvégzését az osztályharc, a társadalmi haladás kibontakozásának egyik összetevőjeként is tekintette. Végül a „Tézisekben" Lenin még két fontos kérdést érintett, a) Bírálta a nemzeti kultúra fogalmát; ezt két okból tartotta helytelennek: 1. a gazdasági, szellemi és politikai élet objektíve végbemenő internacionalizálódása miatt; 2. mert a proletariátus minden nemzeti kultúrából csak a következetesen demokratikus és szocialista elemeket veszi át. b) Bírálta a kulturális nemzeti autonómia jelszavát, amelyhez a nemzeti kultúra fogalma is kapcsolódott. Ezt azért vetette el Lenin, mert 1. ellent mond a proletárosztály harc internacionalizmusának; 2. a proletáriátust és a tömegeket a burzsoá nacionalizmus befolvása alá vonja; 3. megnehezíti az állam következetes demokratikus átalakítását.1

4 A nemzeti kérdéssel kapcsolatban a „Tézisekben" kifejtett gondolatok a későbbi cikkekben jelentős szerepet játszottak, s alapul szolgáltak egyes konkrét kérdések eldöntéséhez. így pl. abban, hogy helyes-e a zsidó iskolák államosítása, vagy általában a tanügy nemzeti szétválasztása. Lenin nemcsak élesen ellenezte e javaslatokat, hanem egyenesen reakciós dolognak tartotta, mert mögöttük a nemzetiségek elszigetelését, egymással való szembenállását, az egyes nemzetek elmaradásának konzerválását s burzsoá nacionalizmust látott.15

Hasonló volt a helyzet azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy szükséges lesz-e egy közös államnyelv, s Oroszországban feltétlenül az orosz lesz-e ez. Lenin elvetette a közös államnyelvet, kiváltságot látott benne, a közös parlamentben a különböző nyelven való beszédeket teljesen természetesnek jelölte meg. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a gazdasági forgalom szükségletei természetesen el fogják dönteni, meg fogják határozni, hogy melyik nyelv ismerete lesz előnyös a kereskedelmi kapcsolatok érdekében. „És — tette hozzá — ez a meghatározás annál szilárdabb lesz, mert ezt önként fogják elfogadni a különböző nemzetek, annál gyorsabb és szélesebbkörű lesz, minél következetesebb lesz a demokratizmus, minél gyorsabb lesz ennek folytán a kapitalizmus fejlődése."1

6

1913 decemberében pedig a likvidátor Szemkovszkij / 14

Tézisek a nemzeti kérdésről. 1913 jún. LM. 19. köt. 235 — 243. 1. 15

Fentiekre vonatkozóan lásd: A zsidó iskolák államosítása. 1913 aug. LM. 19. köt. 302-303. 1.; A kulturális nemzeti autonómiáról. 1913 nov. LM. 19. köt. 507—511. 1.; A tanulók nemzetiségi összetétele az orosz iskolákban. 1913 dec. LM. 19. köt. 537 — 539. 1.; Az OSzDMP nemzeti programjáról. 1913 dec. LM. 19. köt. 547 — 548, 1.; Az OSzDMP Központi Bizottságának a pártfunkcionáriusokkal tartott 1913. évi nyári tanácskozásán hozott határozatok. 1913 szept. LM. 19. köt. 428 — 429. 1. 16

A liberálisok és a demokraták a nyelvek kérdéséről. 1913 szept. LM. 19. köt. 351. 1.; Az OSzDMP Központi Bizottságának a pártfunkcionáriusokkal tartott 1913. óvi nyári tanácskozásán hozott határozatok. LM. 19. köt. 428. 1. 6*