Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
1176 KIRSCHNElt BÉLA által felvetett azon kérdésre, hogy az orosz szociáldemokrácia milyen álláspontot foglaljon el, ha a lengyel proletariátus az orosz proletariátussal akar együtt harcolni, de a lengyel reakciós osztályok külön akarnak válni, Lenin a következők figyelembevétele alapján válaszolt. 1. A különválást nem a központi parlament, hanem a különváló kisebbség (szejmje, vagy általános szavazás útján) dönti el, éppen úgy, mint amikor Norvégia különvált Svédországtól. 2. A demokráciával általában összefér a harcos nacionalizmus, de a proletariátus olyan demokráciát követel, amely kizárja, hogy egy nemzetet erőszakosan tartsanak egy államban. Ez a demokratizmus éppen azt tételezi fel, hogy rábízzák a különváló területre, hogy maga döntse el a kérdést. 3. Amennyiben a demokratikus szavazáson a reakciósok jutnak többségre, két megoldás van: vagy végrehajtják a reakciósok határozatát, ennek hatására a tömegeknek a reakciótól való elszakadása megkezdődik, vagy polgárháború jön létre a reakció és a demokrácia erői között. 4. Az önrendelkezési jog nem zárja ki a különválás elleni propagandát s a burzsoá nacionalizmus leleplezését. 5. A burzsoá demokratikus forradalmaknak mindig kísérői voltak a nemzeti mozgalmak, s ez a helyzet Oroszország esetében is. Oroszország határterületein számos nemzetiség él, amelyeknek a szomszéd államokban nagyobb szabadsága van, mert a cárizmus reakciósabb, mint a szomszéd államok. Bár a marxisták azonos feltételek mellett a nagy államokat részesítik előnyben, de nevetséges és reakciós még csak „egy pillanatra is feltételezni, hogy a cári monarchiában a feltételek azonosak valamennyi európai és a legtöbb ázsiai állam feltételével. Ezért, aki a mai Oroszországban tagadja a nemzetek önrendelkezési jogát, az kétségtelenül opportunista, az lemond a mindmáig mindenható feketeszázas nagyorosz nacionalizmus elleni harcról."17 Természetesen a „Tézisekben" megfogalmazott következtetések a további vitákban szélesebb körű magyarázatot is kaptak, s újabb gondolatok és összefüggések is megfogalmazódtak. Ebből a szempontból különösen a „Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéssel kapcsolatban" és „A nemzetek önrendelkezési jogáról" című tanulmányokat kell szemügyre vennünk. „A kritikai megjegyzésekében, amelyet Lenin 1913 október—novemberében írt, nemcsak megismételte, hogy a nemzeti kultúra jelszavával szemben a demokratizmus és a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista jelszavát kell szembeállítani, hanem azt is hangsúlyozta, hogy ez utóbbit nem lehet úgy értelmezni, mint nemzeti jelleg nélküli kultúrát. De a nemzeti jelleg tartalmát most is a demokratikus és szocialista kultúrában határozta meg, amit mint objektíve létezőt jellemzett, amikor arról írt, hogy minden nemzeti kultúrában ott vannak ki nem fejlett formában a demokratikus és szocialista kultúra elemei, amelyeket a nemzetben élő kizsákmányolt tömegek életkörülményei alakítanak ki. Lenin tehát, az objektív valósághoz híven, tagadta az osztályfeletti, az egységes nemzeti kultúrát, s énnek megfelelően fogalmazta meg azt a nagyon fontos következtetést is, amellyel a nemzeti kultúra jelszavának jelentőségét az adott ország és a világ minden országa osztályainak objektív viszonyaként magyarázta.18 A kulturális nemzeti autonómiát pedig Proudhon eszméjéhez hasonlította, azaz olyan kispolgári eszmeként értékelte, amely abszolútummá avatja a burzsoá nacionalizmust. 17 Az OSzDMP nemzeti programjáról. 1913 dec. LM. 19. köt. 548 — 552. 1. 18 Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéssel kapcsolatban. LM. 20. köt. 29 1.
