Századok – 1970

Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI

LENIN A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM NÉHÁNY KÉ11DÉSÉK6L|1007-1914 KÖZÖTT 1171 nak még a „legliberálisabb" burzsoá Európa sem . . . éppen »Európa« akadályozza a föderatív balkáni köztársaság megalakítását."6 A status quo megszüntetését két formában lehetett elérni: vagy háború folytán, vagy a balkáni országok demokratikus megújhodásával. Lenin elutasította a háborút, azt dinasztikus, nacionalista jellegűnek tartotta, s arról írt, hogy az a jelszó, hogy ,,a balkáni népek szent függetlenségi harcra keltek" nem más, mint az „együgyűek becsapására szolgáló frázis". A balkáni országok uralkodó osztályainak nacionalista, háborús terveit úgy értékelte, mint amelyek Oroszország számára is hasznosak, amelyek mögött Törökország kirablása húzódik meg.7 Lenin felfogása 1908-ban és 1912-ben is azonos volt: a nagyhatalmak imperialista beavatkozásának elítélése, az ellene való harc; maguk a balkáni népek oldják meg demokratikus forradalmi úton a kérdést, háború nélkül. Ebből következett, hogy az 1870-es tétel alkalmazását elutasította Lenin, s a háborúellenesség álláspontjára helyezkedett. A pétervári tanács októberi határozatát bírálva, amely a háborút a függetlenségért és a szabadságért folyó harcként értelmezte, azt írta: „Soha és sehol se érték el a »szabadságot« az elnyomott népek egyik népnek a másik nép elleni háborúja révén. A népek háborúi csak fokozzák a népek leigázását. A balkáni szláv paraszt tényleges szabadságát, éppúgy mint a török parasztét, csakis az biztosíthatja, ha minden országon belül teljes szabadság lesz, s ha a teljesen és következetesen demokratikus államok föderációra lépnek. A szláv paraszt és a török paraszt a Balkánon testvérek, akiket egyformán „elnyomnak" saját földbirtokosaik és saját kormányaik. Itt van az igazi elnyomás, itt van a »függetlenség« és a »szabadság« igazi akadálya."8 Vajon a gondolatmenet első részéből az is következett, hogy Lenin általában elutasította a nemzeti felszabadító háborúkat? Természetesen nem. Arra való utalásról van szó, hogy a pusztán nemzeti háborúk nem jártak együtt társadalmi változással, hogy a háborúk népek közötti háborúkként törtek ki, amelyek különböző mértékű elnyomással jártak együtt. Ebben az összefüggésben természetesen Lenin mellőzi a haladó háborúk fogalmát, általában a háborúellenességet helyezi előtérbe; ebben az a konkrét adottság is közrejátszott, hogy világháborús veszéllyel is számolni kellett; a balkáni föderációval meg lehetett volna oldani a problémát; s e háború valójában elterelte a figyelmet a balkáni népek objektív érdekéről, illetőleg azt háttérbe szorította. Ez egyben azt is jelentette azonban, hogy a háború kérdését abból a szempontból is vizsgálta, hogy a konkrét helyzetben az a forradalom megérlelődését akadályozza. S ezt nemcsak a balkáni háborúra értette, hanem általában a háborúkra. A kérdésnek viszont a másik oldala az volt, hogy a már kitört Balkán-háborút nemcsak elítélte, hanem azt a következtetést vonta le, hogy a Föderatív Balkán Köztársaság megteremtését kell szembeszegezni vele, s ki kell bontani a zászlót a cári monarchiával szemben. Ebben az álláspontban tehát egyrészt az is megfogalmazódott, hogy a háborúellenességet össze kell kötni a forradalomra való készüléssel, másrészt, hogy a kitört háborút a forradalommal kell likvidálni. 6 A balkáni népek és az európai diplomácia. 1912 okt. 16. LM. 18. köt. 348. 1. 'Hazárdjáték. 1912 okt. 4. LM. 18. köt. 338 — 339. 1. 8 Egy szégyenletes határozat. LM. 18. köt. 353 — 354. 1.