Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
1172 KIRSCHNElt BÉLA De milyen következtetést kell levonnunk a gyarmati felszabadító mozgalmakat illetően? Mint e kérdés vizsgálatánál láttuk, Lenin a gyarmatok önálló nemzeti államokká válását jogosnak tekintette. A feltételek kedvezőtlen alakulása folytán azonban egyre inkább arra a meggyőződésre jutott, hogy az európai, illetve civilizált országok proletariátusának a forradalmától függ felszabadulásuk. S ebből a szempontból nem vizsgálta a kérdést ekkor, hogy e területeken a felkelések milyen hatást eredményeznek az általános proletárforradalom szempontjából. Azt azonban mindenesetre állíthatjuk az ismertetett cikkek alapján, hogy Lenin, amennyiben felszabadító harcra sor került volna, az 1870-es tétéi alkalmazását tartotta volna szükségesnek. Bár Lenin a Balkán-háborút elítélte, annak következtében, hogy Törökország vereséget szenvedett, bizonyos pozitív következményeket megállapított és ezeket szükségesnek tartotta figyelembe venni. E vereséggel, írta 1912. október 21-én, új fejezet kezdődött a világtörténelemben. Lenin ugyanis pozitív tényként értékelte, hogy egyrészt ,,a Balkán a balkáni népeké lett", s másrészt, hogy lehetőség teremtődött arra, hogy meggyorsuljon Kelet-Európában a középkori maradványok, az abszolutizmus, a feudalizmus és a nemzeti elnyomás lerombolása. Emellett azt is várta, hogy az orosz forradalmi erőkre az objektíve létrejött következmény pozitív hatást gyakorol, és Nyugat-Európában a proletariátus fellép az esetleges hatalmi beavatkozás ellen.9 Amikor Lenin úgy értékelte a helyzetet, hogy a nemzeti kérdés óriási lépéssel közelebb jutott a megoldáshoz, egyben rámutatott arra is, hogy a balkáni nemzeti kérdés következetes megoldása nem történt meg, aminek okát abban jelölte meg, hogy a demokratikus osztályok gyengék voltak, s így a gazdaságilag és politikailag szükséges szövetség a balkáni monarchiák szövetségévé vált. Ennek megfelelően a nehézségekre, a nacionalizmus továbbélésének lehetőségére is felhívta a figyelmet, s szükségesnek tartotta, hogy a szláv és a török parasztot „állítsák szembe" a szláv és a török földbirtokosokkal.10 Lenin tehát, amikor a háború szülte objektív helyzet pozitív eredményét elemezte, a nemzeti kérdés következetes megoldási feltételéül a társadalmi felszabadulást határozta meg. Ez azt is jelentette, hogy a nemzeti kérdés demokratikus megoldásának nagy jelentőséget tulajdonított. Ezzel is összefügggésben volt, hogy a várt, óhajtott fejlődés érdekében olyan irányt határozott meg, amellyel a kialakult helyzetet a demokratikus erők fel tudják a maguk javára használni, hisz a nemzeti kérdésben történt előrelépés a Balkánon csak bizonyos fokig jelentett könnyítő tényezőt (azért bizonyos fokig, mert csak részben oldódott meg). Ez a következtetés azt jelentette tehát, hogy a nemzeti kérdés megoldását Lenin a forradalomtól tette függővé a Balkánon, s egyben a forradalom immanens részének tekintette. Novemberben, amikor visszatért a kérdésre, elemzéséből ez világosan kiderül. A népek teljes nemzeti felszabadulását és a teljesen szabad önrendelkezését akarta, amelyet azonban csak akkor tartott lehetségesnek, ha a népek megszabadulnak a földesuraktól, az abszolutizmustól. „Ezzel szemben — írta, — ha a földesurak és a balkáni monarchiák járma a népek nyakán marad, ilyen vagy olyan mértékben múlhatatlanul fennmarad a nemzeti elnyomás is." Amennyiben forradalom útján történt volna a felszabadulás — folytatja a továbbiakban Lenin —, akkor a felszabadulás teljesebb lett volna. 9 A világtörténelem új fejezete. 1912. okt. 21. LM. 18. köt. 369 — 370. 1. 10 A kadetok és a nacionalisták. 1912. okt. 24. LM. 18. köt. 371 — 372. 1.
