Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Pach Zsigmond Pál: Zárszó 1162/V-VI

ZÁRSZÓ 1165 Tisztelt Hallgatóság! Mérhetetlenül nagy, több történelmi korszakot átívelő Leninnek — a történettudományt közvetlenül érintő — elméleti munkássága. Gondoljuk csak meg: 1896 —99-ben, a narodnyikokkal szemben (akik azt állították, hogy Oroszország különleges viszonyai lehetővé teszik a kapitalista stádium elkerülését) még azt kell bebizonyítania, hogy a kapitalizmusba való átmenet, a kapitalizmus kialakulása olyan általános törvényszerűség, ami Oroszországban is érvényesül, itt is jelenlevő valóság ekkor, és azt vizsgálja, milyen sajátos és konkrét formákban halad előre Oroszországban a tőkés fejlődés általánosan szükségszerű folyamata. És alig két-kétésfél évtizeddel később, 1920 első hónapjaiban már azt a kérdést tanulmányozza — a ,,Baloldaliság"-ban — , „milyen értelemben beszélhetünk az orosz forradalom nemzetközi jelentőségéről"; másszóval: a szocialieta forradalomnak, a szocializmusba való átmenet megkezdésének Oroszország sajátos viszonyai között immár megvalósult formája mennyiben hordja magában az általános törvényszerűséget; melyek az orosz Októbernek azok az alapvető vonásai, amelyek „nemzetközi érvényűek, vagyis történelmileg elkerülhetetlen, hogy nemzetközi méretekben megismétlődjék az, ami nálunk történt". S amint a kapitalizmusba való átmenetnél együtt és egyszerre hangsúlyozta a Marx által felfedett általános törvényszerűségek érvényét és azt, hogy „csak menthetetlen vaskalaposok oldanák meg a felmerülő sajátos és bonyolult kérdéseket" Marx-idézetekkel, — hasonlóan foglal állást a szocializmusba való átmenet kezdete, a proletárforradalom kérdésében is. Egyrészt: „a proletárforradalom egyes igen lényeges kérdéseiben valamennyi országnak elkerülhetetlenül végig kell csinálnia mindazt, amit Oroszország végigcsinált"; „az orosz minta a világ minden országának mutat egyetmást, méghozzá igen lényegeset, elkerülhetetlen és nem is távoli jövőjükből". Ugyanakkor: „persze igen nagy hiba volna, ha túloznánk ezt az igazságot, ha forradalmunk egyes alapvető vonásain túlmenően is kiterjesztenők érvényességét." „A világ kommunista munkásmozgalmának nemzetközi taktikai egysége a kommunizmus alapelveinek olyan érvényesítését követeli, amely ezeket az elveket a nemzeti és nemzeti-állami különbségekhez hozzáalakítja, hozzáalkalmazza. Felkutatni, tanulmányozni, megkeresni, kitalálni, felismerni mindenegyes országban a nemzeti sajátosságokat, a nemzeti szempontból jellegzetes mozzanatot, amely az egységes nemzetközi feladat konkrét megoldására . . . vezet, ez a jelen történelmi pillanatban a főfeladat." Amikor ezeket a sorokat olvassuk Leninnél a „jelen pillanatra", a szocializmus megvalósítására vonatkozólag, nehéz nem gondolnunk a múlt pillanatainaklenini megragadására, — azokra a tanulságokra, tapasztalatokra, amelyeket a megelőző történelmi koszakok elemzéséből szűrt le. Lenin géniuszát a történelem alkotó tanulmányozása is edzette, formálta; ezért is válhatott a történelem formálójává. Megköszönöm a jelenlevők figyelmét, közreműködését. Ülésünket bezárom.